Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uriah Heep
Kiadó: Bronze Records
Megjelenés: 1983
Értékelés: 2.5/5
A sikeres „Abominog” (1982) comeback után az Uriah Heep megtartotta a nyerő receptet, és ugyanabban a felállásban kiadott még egy, az elődjéhez meglehetősen hasonló albumot „Head First” címmel. A lemezt megnyitó Other Side Of Midnight rögtön megmutatja, merre járt zeneileg a Heep abban az időben. Az ultramelodikus és a rockosan robbanékony hangzás ütős keveréke ez egy hanyagul fülbemászó dalban, kidolgozott refrénnel és előrefrénnel, amely azonnal a bőröd alá kúszik. Ezúttal sem maradtak el a feldolgozások. A legismertebb kislemezként is megjelent: Jackson Stay On Top című száma. Eleinte az Other Side Of Midnightot akarták kislemezen kiadni a srácok, de a kiadó ráerőltette a Stay On Topot. Persze tisztán kereskedelmi okokból. A Lonely Nights (eredetileg B. Adams) felépítésében sokkal inkább az Uriah Heepnek van írva, a három feldolgozás közül azonban különösen az AOR-os kalandozás, a Love Is Blind (eredetileg Carbone) az Uriah Heep előadásában végig parázslik.
A Stay On Top „komolyabb” folytatását a Sweet Talk kínálja, amely ismét AOR-osabbra vett, a hangzást egyenletesen tölti ki a szintetizátor és Box gitárja. Kiemelkedik a remek szólózás, „forró talpakkal” és ambiciózusan, Boxnak láthatóan kiváló lendülete és ihlete volt. Az album egésze semmiben sem marad el az „Abominog” mögött. Mégis az az érzésem, hogy a „Head First” még rockosabban kifinomult lemez, a produkciójában még egy kicsit AOR-osabbra szűrt, a hangszerek közti kontrasztok pedig még hangsúlyosabbak. Főleg a háttérvokál-harmóniák érvényesülnek jobban az összképben, mint az elődön, a vokálvonalak produkciója pedig egy hangyányival még hangsúlyosabb, ami még több mélységet ad a hangzásnak. A lemez zárása remek AOR-os hangulatban telik a Straight Through The Heart-tal, és még magasabb sebességi fokozatban ér véget a különösen „felpörgetett” Weekend Warriorsszal. Ha az Uriah Heep ebben az időszakban beszerzett volna kifújt hajat és sminket, könnyen a glam sminkes rock-metal korai formájának kiáltották volna ki őket. A produkció és sok kompozíció erősen emlékeztet arra, ami a „Head First” megjelenése után mindössze két-három éven belül roppant népszerű és keresett lett a piacon. Bob Daisley a „Head First” felvétele után az első adandó alkalommal visszaszökött Ozzy Osbourne-hoz. Az Uriah Heepbe viszont visszatért a jó öreg Trevor Bolder, aki így az egész Head First koncertturnén a zenekarral játszott.
Persze végig szem előtt kell tartani, hogy az új Uriah Heep valójában egy teljesen új banda, amely összemérhetetlen a hetvenes évek örökségével. A megújult csapat hangjába és stílusába nagyrészt Daisley és Kerslake vitt friss heavy ötleteket, akik már Ozzynál megtanulták, hogyan kell bánni ezekkel a dolgokkal. Az Uriah Heep teljes lendülettel dolgozott, hiszen két év alatt két remek album született. Modern heavy hard rockot írtak, szép adag AOR-betéttel és lenyűgöző gitárriffekkel, a dalokon át remek rockos feszültséget kínáltak, a dallamaik pedig már első hallgatásra lángoltak. A hangzásban pedig élenjárók voltak, és a későbbi glam metal bandák a lemezeik produkciójában főleg róluk mintáztak.
Felállás
Peter Goalby – ének
John Sinclair – billentyűk, vokál
Mick Box – gitár, vokál
Bob Daisley – basszusgitár, vokál
Lee Kerslake – dob, vokál
Produkció
Ashley Howe
Számlista
1. The Other Side Of Midnight (3:55)
2. Stay On Top (3:35)
3. Lonely Nights (4:07)
4. Sweet Talk (3:51)
5. Love Is Blind (3:38)
6. Roll-Overture (2:18)
7. Red Lights (2:57)
8. Rollin’ The Rock (5:31)
9. Straight Through The Heart (3:39)
10. Weekend Warriors (3:50)
Az album hossza: 37:21
BÓNUSZDALOK AZ 1997-ES REMASZTEREZETT KIADÁSON:
1. Playing For Time (4:27) kislemez B-oldala
2. Searching (3:52) instrumentális kimaradt felvétel, korábban kiadatlan
3. The Wizard [live] (4:52) élő változat 1984-ből, korábban kiadatlan
