Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uriah Heep
Kiadó: Bronze Records
Megjelenés: 1971
Értékelés: 4.5/5
Így kell ezt csinálni. Miután a zenekritika szétcincál, még keményebben vágsz vissza, mint az első támadásnál. A gonosz Bird Of Prey igazi pszichotikus, kemény riffel nyitja a lemezt. A gördülő ritmusra épülő nehéz riff hallatán igazán nem nehéz elképzelni egy acélból készült, robotizált ragadozó madarat, amely döngetve pusztít maga körül, mohó, éles csőrével és karmaival. A The Park ennek az igazi romantikus ellenpólusa, átitatva a flower power békemozgalmi ideológiájával. Na, de nehogy letérjek az útról. David angyali éneke elképesztő kontrasztot kínál a nyitódal előző nyersességével. Minél szelídebben játszol egy ilyen dalt, annál intenzívebb lesz! A Time To Live megint egy kifejező, rendkívül súlyos riffre épül, a Hammond-orgona és Mick gitárja összehangolt játékára. Ha egy kicsit gonosz akarok lenni: tizenkét évvel később az NWOBHM egyik úttörő zenekara roppant hasonló főriffet használt az előrefrénben. Az Iron Maidenről és a Revelations című daluk ról beszélek, legyen az akár puszta véletlen, akár nem (kinek hogy tetszik).
Ken Hensley, aki akkor csatlakozott az Uriah Heephez, amikor az elsőlemezes dalok már elkészültek, a „Salisbury”-n mutathatta meg először a teljes zsenialitását. A Lady In Black-et teljes egészében Ken énekli. Valódi mestere a tökéletes akusztikus kompozíciónak, amely végig mindössze két akkordra (Am, G) épül. A tamburinák diktálják a dal ritmusát. Ken elmondása szerint egy novemberi napon a hóförgetegben állt, és egyszer csak egy jelenést pillantott meg odakint: egy feketébe öltözött lányt. Azt mondja, nem tudja, miért, de nyilván ennek meg kellett történnie, hogy az Uriah Heep elvigye az üzenetét a világba. A dal törékeny és egyben jéghideg. Fekete lány. Halál és születés. Átalakulás. Új élet.
A címadó dal egy valamivel több mint 16 perces mestermű, a rockzene és a klasszikus zene dimenziójának kiegyensúlyozott, tökéletes ötvözete, amelyhez a fúvós hangszerelések adják a klasszikus ízt. Hensley orgonáinak szövedéke, Newton élénk basszusvonalai, Mick finom érzéke ahhoz, hogy ízléses gitárszíneket vigyen a dalba (milyen összhangban illeszkednek a szólói a kompozícióba!), David spontán éneke, majd a csúcspont a sokszínű vokális harmóniák bevonásával. A sokféle átmenettel teli dráma számtalan különböző hangulatot idéz fel, és Gil Evans zenekari feldolgozását juttatja eszedbe Rodrigo Concierto de Aranjuezéről, Miles Davisszel a trombitán (a „Sketches From Spain” című lemezről, 1967) – az érzések roppant hasonlóak.
Az Uriah Heep a második stúdióalbumával rendkívüli magabiztosságot és megállíthatatlan alkotókedvet mutatott, mindössze két album választotta el a zenekart a halhatatlanok közé törő áttöréstől. A hat eredeti, remaszterelt dal mellett ez az újrakiadás további hét bónuszt hoz, amelyek titkairól részletesebben a füzet olvasásakor értesülhettek, ám a füzet borítójától a zenekar egyetlen tagja sem volt elragadtatva. Azt ugyanis a akkori kiadójuk önkényesen választotta ki.
Felállás
David Byron – ének
Ken Hensley – orgona, zongora, slide & akusztikus gitár, csembaló, ének a „Lady In Black”-en, kísérővokál
Mick Box – elektromos & akusztikus gitár, kísérővokál
Paul Newton – basszusgitár, kísérővokál
Keith Baker – dob
Producer
Gerry Bron
Számlista
1. Bird Of Prey (4:05)
2. The Park (5:38)
3. Time To Live (4:02)
4. Lady In Black (4:33)
5. High Priestess (3:39)
6. Salisbury (16:02)
Az album hossza: 37:59
BÓNUSZDALOK AZ 1996-OS REMASZTERELT KIADÁSON:
1. Simon The Bullet Freak (3:27) originally single b-side, also on North American versions of ‘Salisbury’ (1971)
2. High Priestess (3:13) edited version released as a single
BÓNUSZDALOK A 2003-AS REMASZTERELT KIADÁSON:
1. Simon The Bullet Freak – single b-side (=US album version)
2. Here Am I – out-take, previously unreleased version
3. Lady In Black – edit, previously unreleased version
4. High Priestess – alternate version
5. Salisbury – edit, previously unreleased version
6. The Park – alternate version, previously unreleased
7. Time To Live – alternate version, previously unreleased
