Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Circus Maximus
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 54:12
Értékelés: 4/5
A progresszív metal a szó „klasszikus” értelmében – nagyjából az, amit nagyrészt a Dream Theater színre lépése határozott meg – a metalmesterség rohamos fejlődése, a műfajok közti kereszteződések, az új generáció zenészeinek hihetetlen technikai fölfegyverzettsége, és ebből fakadóan a saját szerzemények olykor már szinte extrém komplexitása miatt manapság kissé megkopott, kevésbé izgalmas. Bár értékéből és becséből nem veszít, az idők változnak. Itt vannak az Animals As Leaders, itt az örökké provokatív „különc”, Devin Townsend, bizonyos mértékig még Steven Wilson is megfelelője annak, ami ma a prog rockban zajlik, és hasonló „kihívók”, a death metal és a progresszív elemek ötvözéséről (Alkaloid) nem is beszélve. Mindezek mellett a klasszikus értelemben vett prog metal akár egyenesen unalmas is lehet hallgatni. A színtér néhány bejáratott nevét leszámítva, mint éppen a Dream Theater, amelynek széles hallgatótábora biztosított, a többi zenekar (még ha kiváló zenészekről is van szó, akik kiváló albumokat csináltak), amelyek épp a Dream Theater megihletésére születtek, ma a peremre szorulva tengődnek.
Ebbe az obskúrus homályba, amely ma beborítja a progresszív metal szféráját, szorultak bele hát a Circus Maximus is, a remek norvég építőmesterei a progresszív metalos tökéletességnek, ahogy azt a skandináv progresszív metal finommechanika elismert és megbecsült iskolája megköveteli.
A Circus Maximus kvintett változatlan felállásban működik tovább, és a „Nine” album megjelenése után négy évvel megérkezik a negyedik nagylemezzel, „Havoc” címmel. Persze a maguk stílusában. Bár a srácok a komponálásban kissé divatos hangzásfestékhez nyúltak, amely időnként egy-egy motívumban tetten érhető, ahogy az album címadó számában is látszik (tompított hangzás mélyebb hangolással, a versszakok „elvágott” hangsúlyozása a ritmusban, extra „bandakiáltások”), a várakozásnak megfelelően végig kivételesen, szinte fanatikusan ragaszkodnak a magas zenei színvonalhoz, és ezért megint gyorsan befogadható formákat hoznak, amelyek egy pillanat alatt lenyűgözik a hallgatót (Loved Ones).
A Dream Theatertől való eltávolodás még határozottabb. Lemezről lemezre. Az éréssel. Művészivel persze. A Havoc tovább mélyíti a zenekar önálló zenei arculatát. Új rajongókat nem hoz a zenekarnak, de megörvendezteti a kitartó maroknyi hívet, vagyis a meglévőket. A Circus Maximus tulajdonképpen csak a leghosszabb és legösszetettebb szerzeményben, az After the Fire-ben idézi a Dream Theatert, a középső hangszeres rész miatt, ahol a billentyűk és a gitár tipikus keresztütegben, ultraszonikus szólósorozatok egymásutánjában találkoznak. Egyébként a hangzás kiegyensúlyozott. A gitárok és a billentyűk ravaszul egészítik ki egymást a hangfalban. Főleg hangzásban. Ebben a tekintetben a billentyűk az atmoszferikus háttér megtartásához sokféle hangot megengednek maguknak, még Hammond-orgona imitációt is. Michael Eriksen énekes továbbra is remek az átélt érzékiségével. A hangja kissé lejjebb szállt, és ez érződik, hiszen nem tör extrém magasságokba, olyanokba, amelyeket aztán koncerteken nehéz lenne újra megteremteni.
A „Havoc” tehát sötétnek ható, mégis hihetetlenül zenei album. Megvan benne a zenekar jól ismert karizmája, és nyolc határozott pontot kínál magas fokú ötletgazdagsággal. Ezért ez az album tele van rakva erősen drámai fordulatokkal. A szólós virtuskodások mindig ügyesen vannak becsomagolva és a szerzemények megfelelő helyeire illesztve. Így a zenekar végig szilárdan tartja az hangszerelés és a komponálás formáját, és ezáltal a zenei bőr alá kúszó csábítást. Az új albummal a zenekar nem hoz zenei forradalmat, hanem szerényen, szinte visszafogottan hozza a komponálás és kivitelezés kivételes gazdagságának és művészi érésének egy új pillanatát, amelyet a progresszív metal műfajában (a szó klasszikus értelmében) el lehet érni.
Circus Maximus – Remember (hivatalos videó):
Felállás
Michael Eriksen – ének
Mats Haugen – ének, vokál, programozás
Truls Haugen – dob, ütőhangszerek, vokál
Lasse Finbråten – billentyűk, programozás, sample-ök
Glen Møllen – basszusgitár
Produkció
Mats Haugen
Számlista
1. The Weight
2. Highest Bitter
3. Havoc
4. Pages
5. Flames
6. Loved Ones
7. After the Fire
8. Remember
9. Chivalry
