Szerző: Rok Klemše
Előadó: Brezno
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: year_month
Játékidő: 43:38
Értékelés: 3.5/5
Szlovéniában sokáig nem létezett igazi folk metal zenekar, ami szláv gyökereinket, hosszú történelmünket és gazdag folklórhagyományunkat tekintve elég meglepő. Ez változott meg a Viharnik EP-vel, amelyet a ljubljanai folk metal formáció, a Brezno 2010-ben adott ki, színesítve ezzel a hazai metal műfaji palettáját. A Viharnikon volt néhány jó ötlet, de gyenge hangzás és a vezérfonal hiánya nyomta rá a bélyegét. A Brezno tisztában volt kis lemezének hiányosságaival, és a személyi változások, amelyek akár ronthattak is volna a zenekar jövőjén, nem hagytak mély nyomot. Épp ellenkezőleg: a Brezno láthatóan csak megerősödött, hiszen a Kri stúdiódebütálásként komoly előrelépés a Viharnikhoz képest.
Akárcsak az EP-t, a Kri hangzását is maga a zenekar hozta össze, és a hatalmas fejlődés már az első hallgatásnál szembetűnő. A Kri elsősorban gazdag produkciójával, tiszta hangzásával és ott, ahol kell, ütőerejével szerez pontot, a metal és a folk elemek összefonódása pedig szépen kiegyensúlyozott, egyik sem nyomja el a másikat. A lemez teljes terjedelmében tizenkét számot tartalmaz: öt vadonatúj dalt, négy rövidebb átkötőt, az „ősök vére” előtt pedig a Brezno az újra felvett V nebo, Žanjica és Glasnik számokkal tisztelgett a Viharnikról. A nyitó instrumentális, a Kjer so padli veliki óta a Brezno hatékonyan házasítja össze a metal elemek ütőerejét a folklorisztikus motívumokkal, amelyekért főleg a fuvola és a hegedű felel, ráadásul ott vannak a gazdag, de nem túlzó zenekari hangszerelések is, amelyek szinte filmes hangulatot adnak a Kri-nek.
A hangzásában kiválóan megmunkált album másik erőssége, hogy különösebb nehézség nélkül beszippantanak a ropogós riffek a kidolgozott dallamokkal (és Luka Žnideršič remek szólóival), amelyek műfajilag az Eluveitie vagy az Ensiferum melodikus death metalos részeihez állnak közel, ráadásul ott a zörgő basszus, mindenekelőtt pedig a vokális változatosság és sokszínűség. Szépen fonódik egymásba Sara Jeremič csodás hangja (leginkább a megrázó Solze balladában kerül előtérbe) és Mitja Usenik mélyebb, tiszta éneke, aki a „militánsabb” hangulatú számokért felel (XI. Bitka, Izdana legija), ahol helyenként agresszívebb growlt is bevet. A vokális sokszínűség valószínűleg az album legjobb dalában, az epikus Krstben mutatkozik meg a legszebben.
Teljesen gondtalanul azért nem fut le a Kri. A számok eléggé különböznek egymástól ahhoz, hogy ismétlést ne lehessen felróni nekik, de kissé zavaró, hogy túl sok dal készült hasonló képlet szerint – metalos nyitó lökés, lassítás, majd a tiszta ének túlsúlya: ezt a sémát követi az XI. bitka, a Dolina pogubljenih, az Izdana legija és részben a Krst is. Mivel nem koncepcióalbumról van szó (legalábbis a számok menete és az elolvasott szövegek alapján nem), a négy rövidebb instrumentális elég zavaró, hiszen alig tesz hozzá az album összképéhez, és csak mesterségesen nyújtja a játékidőt. Helyenként akad némi esetlenség egy-egy sorban, de a kizárólag szlovén nyelvű szövegek egészen meglepően jól működnek, sőt a vártnál is jobban.
A Kri erős debütalbum, amely megteremti a zenekar identitását, és még hagy némi teret a jövőbeli fejlődésre. Ezt a Kritől – pedig a folk metalt általában messziről elkerülöm – nem lehet elvitatni, a Brezno pedig a debütálással nagyon szilárd alapokat tudott lerakni, amelyekre a jövőben építeni lehet.
Felállás
Sara Jermič – ének
Mitja Usenik – ének, basszusgitár, zenekari hangszerelés
Katarina Snoj – kísérő ének, billentyűk
Luka Žnideršič – kísérő ének, gitár, zenekari hangszerelés
Max Petač – gitár
Matej Hrustek – dob
Ana Novak – hegedű
Zala Miklavčič, Eva Zupan – fuvola
Produkció
Mitja Usenik, Matej Hrustek
Számlista
1. Kjer so padli veliki
2. XI. bitka
3. V nebo
4. Na veke
5. Dolina pogubljenih
6. Solze
7. Žanjica
8. Zatišje
9. Krst
10. Glasnik
11. Izdana legija
12. Poslednji
