Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: House Of Lords
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 53:56
Értékelés: 4/5
Hihetetlen. Honnan jön az ihlet, honnan az ötletek ennyi év és ennyi album után, ha gyakorlatilag ugyanazzal a zenei recepttel dolgozol? Mit lehet még újrahasznosítani, újracsomagolni és még egyszer felszolgálni? Valószínűleg már csak a szívünket és az őszinteségünket, ami persze a lényeg. És pont ebből van ma égető hiány. James Christian és a House Of Lords tehát ismét visszatér. Éppen az érett évek idején, amikor a House Of Lords az egykor tömegsikeres bandából szerény klubzenekarrá változott, amelyet viszont a világ minden táján követ egy maroknyi, nosztalgiától fűtött, fanatikus rajongó.
Ezúttal végre két évet szánt James Christian az új album megalkotására. Ne feledjétek, a „Precious Metal” (2014) és az „Indestructible” (2015) között alig egy év telt el. És mi az új eredmény? James Christian nem lazsál. Ismét mesterien csúsztatta elő a győztes dalszerzői formulát, amely a múltban már számtalanszor gyújtott. Most sincs ez másképp. A House Of Lords-rajongók tárt karokkal fogadják majd az új lemezt.
A „Harlequin” rejtélyesen, szinte teljesen misztikusan nyit. A címadó dal nyitja tehát a lemezt. Mintha a „Cartesian Dreams” (2009) albumra lőttek volna vissza minket, a dalszerzés finomságaiba pedig keleties skálák fogásait lehelték volna, ami a távoli múltból felidézi a Sahara szellemét és a zenekar azonos című, kultikus régi albumát. A produkció természetesen modern, lecsupaszított, meztelen, kompakt, jóval riffesebbre húzott, élő és szerves. James Christian megint mindent a saját kezébe vett. Mestere a szakmájának, a stúdióban pontosan tudja, mit akar. Kiválóan megállja a helyét producerként, a dalszerzői szerepről pedig szót sem vesztegetek.
Christian hangja kissé megkopott. Erre utal például az Ocean Divine refrénje is, ahol viszont a fő énekdallamot mesterien süllyeszti bele a főéneket körülvevő, többszólamú vokális harmóniák egész sorába. A vén róka pontosan tudja, hogyan kell hangszerelni az AOR és a dallamos rock mai vívmányait, ahol a House of Lords mindig is uralkodott. A „Harlequin” tehát az előző két album zenei történetének rendkívül sikeres folytatása. Kicsit kifinomultabban cseng, a billentyűk átütőbben szólnak, helyenként még szimfonikus pillanatot is adnak hozzá, az abszolút előtérben pedig megint a zenei fülbemászóság hajszolása áll, ami a refrénekben azonnal hat. A The Sun Will Never Set Again akusztikus gitár kíséretében nyit, ami az új stúdióalbumot James Christian utolsó szólólemezéhez közelíti. Őszintén szólva néha nehéz megkülönböztetni őket. A szerző mindig ugyanaz – James Christian. Egy olyan dal, mint a The Sun Will Never Set Again, megerősíti a lemez AOR-jellegét. A „Harlequin” álmodozóknak, mesemondóknak való album. Úgy is szól hozzánk, részben személyes vallomásosan, részben fantáziadúsan. James Christian ebből a szempontból igazi prédikátor-guru.
Ezúttal is egymástól lopják el a figyelmet a refrének, az igazi szépség azonban a lemez közepén álló New Day Breakin’. Csiszolatlan AOR-gyémánt, amely a nyolcvanas években a kereskedelmi rádiók összes slágerlistáján berobbant volna. Christian ma sokkal jobb dalszerző, mint a nyolcvanas években volt. Hihetetlenül ügyesen építi fel a zenei csábítást. A „Harlequin” kapcsán azt merem állítani, hogy a House Of Lords már régóta nem hozott ki olyan albumot, amely ennyire kifejezetten retró, nosztalgikus AOR-pulzussal lüktetne. Az „i”-re a pontot ismét a kivételes Jimi Bell teszi fel, aki újra ragyog a kiváló gitárszólókban! Egy mester, akire Christian bármikor száz százalékig számíthat. Jimi a lemez minden pillanatában a helyén van. Kivételes gitáros.
A „Harlequin” a House Of Lords újabb kiváló lemeze. Christian ismét ügyesen csúsztatta elő a zenei recept formuláját, amely teljes vérrel gyújt és hat, és nemcsak őt, hanem az egész zenekart (művészi értelemben) életben tartja az érett évek idején is. A zenekar rajongói ismét el lesznek ragadtatva. A „Harlequin” nagyjából ötven percnyi, aprólékosan kidolgozott dallamos rockot tálal, amely egy pillanatra sem unalmas, vagyis a zenekar megint színes, dalszerzésben és hangulatban egyaránt változatos dalsort tett le az asztalra. Egyetlen dalszerzői melléfogás sincs tehát!
House Of Lords – Harlequin (hivatalos videó):
Felállás
James Christian – ének
Jimi Bell – gitár
Chris Tristram – basszusgitár
BJ Zampa – dobok
Produkció
James Christian
Dallista
01. Harlequin
02. Oceans Divide
03. Hit the Wall
04. Saint of the Lost Souls
05. The Sun Will Never Set Again
06. New Day Breakin’
07. Reign of Fire
08. Concussion
09. Art of Letting Go
10. Grains of Sand
11. The Other Option
