Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Blind Guardian
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1990
Játékidő: 40:45
Értékelés: 4.5/5
A „Tales from the Twilight World”, a hamburgi power/progmetal-nagyágyúk, a Blind Guardian harmadik stúdióalbuma kétségkívül a legfontosabb mérföldkő volt a változatos pályafutásukban: a speed- és thrash metal hatásokat, amelyek az első két lemezen még uralkodtak, itt érezhetően visszavették, miközben alaposan kicsiszolták a védjegyüknek számító stílust. Ez eleinte, a kilencvenes évek elején még az epikus power metalhoz állt közelebb, később viszont – főleg a szimfonikus hangszerelések nagyobb súlya miatt – egyre több progmetal felhangot kapott, miközben a speed metal hatások még évekig megmaradtak, főleg a ritmikai alapokban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Blind Guardian éppen ezzel a lemezzel, amely hidat képezett a korai hangzás és a későbbi bravúrok között, „szilárd talajt” talált a lába alatt, és megtalálta a saját hangzásvilágát, amelyet aztán albumról albumra fejlesztett tovább. A „Tales from the Twilight World” számos emlékezetes Blind Guardian-klasszikust tartalmazott, amelyek a koncertjeik állandó részévé váltak, és a lemez révén Németországon kívül is elismerést vívtak ki maguknak, főleg Közép-Európában és Japánban.
Ezúttal is segítséget kapott a Blind Guardian négy tagja a power metal „mentoruktól”, Kai Hansentől (Gamma Ray, ex-Helloween), aki vendégzenészként szállt be a „Lost In The Twilight Hall” és a „The Last Candle” című klasszikusokban. Mellette ott volt régi cimborája, Piet Sielck is. Hansen és Sielck később a Blind Guardian hosszú ideig dobosával, Thomas Stauchhal együtt az Iron Savior eredeti felállásában egyesítette erőit. A „Tales from the Twilight World” egészében óriási stílusbeli és érettségbeli fejlődést tükröz, amelyet a Blind Guardian kevesebb mint három év alatt tett meg az erősen speed metalos hangulatú debütalbumuk óta. Hansi Kürsch ez idő alatt alaposan csiszolt az énektechnikáján, és világviszonylatban is az egyik legjobb metalénekesként kezdett befutni, a két gitáros pedig tovább finomította a játékát, és a hagyományosan gazdag kórusharmóniákat is hozták a nyilvánvaló Queen-hatás jegyében.
A zenekar a hagyományos speed metal ritmikai kataklizmák és az epikus gitárharmóniák mellett a „Tales from the Twilight World” albumon egyre inkább akusztikus és szimfonikus hangszerelésekre esküdött, amelyeket rendkívüli finomsággal játszottak el, így hallgatás közben tényleg az az érzésünk, hogy fantasy- és sci-fi világok között utazunk. A főként fantasy szövegek és az irodalmi klasszikusok hatása még fontosabbá vált a zenéjükben, és éppen ezen a lemezen készítették el az egyik legszebb zenei főhajtást J.R.R. Tolkien, a legendás angol író időtlen remekműve, A Gyűrűk Ura előtt. Tolkien művei a jövőben is fontos, ha nem egyenesen kulcsfontosságú hatást gyakoroltak a zenéjükre.
A Blind Guardian a mai napig híres a rendkívül erős nyitószámairól, és ezek közé tartozik a lemezt indító energiabomba, a „Traveller In Time” is. A szöveget a Dűne ihlette, Frank Herbert sci-fi irodalmi klasszikusa, amelyet 1983-ban egyébként már az Iron Maiden is feldolgozott a „To Tame a Land” című dalban a „Piece of Mind” albumon, később pedig – többnyire kevesebb sikerrel – számos más metalbanda is. A drámai felvezetést hatalmas átmenet követi az epikus részbe, amelynek menetét kiváló gitárharmóniák, potens Stauch-dobfutamok és Hansi epikus énekstílusa szabja meg, a csúcspontot pedig egy fantasztikus refrén adja. A speed metalos tűz és a power metalos epika aránya ebben a remekműben szinte ideális, és valahogy a későbbi teljesítményeik mércéjévé is vált. A „Welcome to Dying”, amelyet Peter Straub Floating Dragon című fantasynovellája ihletett, kompromisszumot nem ismerő ritmusváltásaival és titokzatos hangulatával szintén hamar kedvelt koncertklasszikussá vált. Csúcspontja a fenséges refrén királyi énekharmóniákkal és kísérő dobkataklizmával, a duális gitárharmóniák pedig valóságos csemegét jelentenek az old school metalromantika minden rajongójának. Ezt követi a rövid, de kiváló instrumentális dal, a „Weird Dreams”, amely remek alkalom a Blind Guardian kiváló szólógitárosának, Andre Olbrichnak, hogy epikus, színes gitárszólóival megmutassa, hogy az európai metalszíntér egyik legnagyobb hangszeres mestere.
A romantikus power ballada, a „Lord of the Rings” a Blind Guardian történetének egyik legismertebb és legkedveltebb dala. A legfurcsább ebben az akusztikus és zenekari irányú remekműben a hossza, hiszen valamivel több mint három percig tart, ami nem éppen egy epikus saga ismertetőjele, a rövidsége ellenére mégis olyan hangulati varázst teremt, amelyben könnyedén életre kel Tolkien Középfölde. Közben sikeresen megjelenik Sauron, a sötét nagyúr, a Gyűrűk Ura baljós üzenete is, amelyet a szöveg szépen ír le a gyűrűhordozó, vagyis Frodó Baggins hobbit nézőpontjából. Külön gratuláció jár ezúttal Marcus Siepen ritmusgitárosnak, aki számos rendkívül finom akusztikus hangszerelést játszott el, és Hansinak, aki teljesen beleéli magát a szerepébe. Említést érdemel a vendég billentyűs, Mathias Wiesner dicséretes hozzájárulása is, aki epikus zenekari hangszereléseivel egyengette az utat a későbbi, összetettebb Blind Guardian-vállalkozások előtt a power metal és a zenekari zene sikeres összeolvasztásában.
A kissé sötétebb és kompromisszumot nem ismerő „Goodbye My Friend”, egy újabb Blind Guardian-klasszikus, a szövegében a népszerű filmes földönkívüli, E.T. szenvedéstörténetét érinti, a refrénben pedig az énekharmóniák ismét lenyűgöző módon épülnek fel. A „Lost in the Twilight Hall”, amelynek szövegében Gandalf fehér varázslóvá változását követhetjük nyomon a Balroggal vívott végzetes összecsapása és újjászületése után, nyugodt lelkiismerettel kijelenthető, hogy a kiváló album egyik csúcspontja. Kai kontrasztos, „koboldos” hangjával a dal kulcsfontosságú pillanatában, közvetlenül a fő refrén előtt csatlakozik Hansihoz. Ez a refrén a hatalmas kísérő harmóniák révén igazi epikus csemegének és a hamburgi metalnagyágyúk egyik legjobb refrénjének mondható. Ezt két egymással összefüggő dal követi, a „Tommyknockers” és az „Altair 4”, amelyek stílusban rokonok, a szövegüket pedig Stephen King sci-fi-horror regénye, a The Tommyknockers ihlette. Ennek megfelelően mindkét szerzeményben sötét hangulat uralkodik, a speed metalos elemek pedig ismét kicsit hangsúlyosabbak, mint a legtöbb másik számban.
A jellegzetes Blind Guardian-epika diadalmas visszatérését, amelyet a jövőben a tökélyig fejlesztenek majd, a záró szám, a „The Last Candle” jelenti, amely a „Lost in the Twilight Hall” mellett az album legjobb pillanatának jelöltje, és stílusában már szép betekintést nyújt a következő stúdióalbumukba. A szöveget ezúttal a nálunk kevésbé ismert Dragonlance fantasy irodalmi saga ihlette. A rövid bevezető után, amely egy korábbi alkotásuk, a „Guardian of the Blind” előtti kis főhajtásnak hangzik, megszólalnak a duális gitárharmóniák, amelyek igazi fülgyönyörűségek, még jobban hangzanak a drámai többszólamú részek, amelyek tökéletes hátteret adnak Hansi epikus énekstílusának, és ebben a gyakori tempóváltások közepette életre kelnek az említett irodalmi mű szereplői. A „Tales From the Twilight World” korai CD-kiadásain meglehetősen felesleges, ha nem egyenesen helytelen bónuszdal szerepelt: a „Run For the Night” klasszikus „Battalions of Fear” (1988) albumról származó koncertváltozata. Ez már a stílusbeli különbség miatt sem volt túl szerencsés ráadás.
A „Tales from the Twilight World” a Blind Guardiant a tevton power metal legizgalmasabb és legintelligensebb képviselői közé repítette, és a pályafutásuknak ebben a szakaszában már az is világos volt, hogy a négyes egészen egyedi stílusra lelt, amelyre a jövőben is építeni akartak, különösen akkor, amikor a speed metal a nyolcvanas évek végére lassan kifulladt. A Blind Guardian hangzásbeli fejlődése ezzel az albummal nagy lendületet kapott, és mire megjelent a negyedik stúdióalbumuk, a „Somewhere Far Beyond” (1992) című remekmű, a rajongók már nyugodt szívvel kikiálthatták őket a metal „bárdjainak” és a „tolkieni” metal bajnokainak.
Blind Guardian – Tales from the Twilight World (teljes album):
Felállás
Hansi Kürsch – ének, basszusgitár
Andre Olbrich – szólógitár, kísérő ének
Marcus Siepen – ritmusgitár, kísérő ének
Thomas „Thomen” Stauch – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Kai Hansen – kísérő ének a „Lost in the Twilight Hall” című dalban, gitárszóló a „The Last Candle” című dalban
Piet Sielck – kísérő ének és effektek
Mathias Wiesner – billentyűs hangszerek és effektek
Rolf Köhler – kísérő ének
Hacky Hackmann – kísérő ének
Kalle Trapp – kísérő ének
Produkció
Kalle Trapp
Számlista
1. Traveller In Time (5:59)
2. Welcome To Dying (4:47)
3. Weird Dreams (1:19)
4. Lord Of The Rings (3:14)
5. Goodbye My Friend (5:33)
6. Lost In The Twilight Hall (5:58)
7. Tommyknockers (5:09)
8. Altair 4 (2:26)
9. The Last Candle (5:59)
10. Run For The Night (live) (3:38)
