Előadó: Satan's Host
Kiadó: Moribund Records
Megjelenés: 2008
Nagyon kevés metalbanda vált orientációt a power metaltól a black/death metal felé. Ilyen az amerikai Satan’s Host is, amelyet 1977-ben alapítottak Tyrant, a Jag Panzer énekese mellékprojektjeként. A zenekar egészen 1988-ig kitartott, aztán feloszlott, majd a 90-es évek végén újra összeállt. 2007-ben sikerült szerződést kötniük a neves Moribund Records kiadóval, ahol megjelentették legutóbbi albumukat Great American Scapegoat 666 címmel.
Első látásra az album nagyon közhelyesnek és szinte már túlságosan sztereotipnek tűnik, hiszen a sátánizmus ikonográfiája minden apró részletben jelen van, a borítótól a szövegekig. A rossz benyomás azonban hamar elmúlik a közhelyes intro után, mert csakhamar megszólal a gitárok, a dobok és az ének tiszta hangzása, ami a Flatline Audiónál készült kiváló produkció eredménye.
A zenét úgy lehetne leírni, mint a thrash, a death és a black metal hatásainak hibridjét, az összekötő kapocs pedig a modern produkció, amely pont megfelelő adag agressziót és teltséget ad a hangzásnak, ugyanakkor igazi hangzásrohamot zúdít a fülekre.
Az albumot a jó szerkezet is jellemzi, ami nem csoda, hiszen rengeteg változatos, színes részt tartalmaz, amelyeket különféle metál-alműfajokból merítettek. Ezt a harmóniát egy nagyon jó technikai kivitelezés is megtámogatja, amely kétségkívül felülmúl jó néhány hasonló lemezt; ennek bizonyítéka a 7’th String című szám, ami gyakorlatilag egy közel 50 másodperces hét húros gitárszóló!
Patrick gitáros mellett a lemezt virtuóz módon építi fel a dobos, Pete 3. Wicked is, aki valóban megmutatja, hogy uralja a dobokat, és remek ritmusérzéke van. Az albumon rengeteg különböző tempó és sebesség váltakozik , többnyire ugyan a gyors tempó dominál, ami gyakran úgynevezett blast beatbe vált át, és valóban szédítő sebességet ér el. Sok az olyan ritmikus rész, amelyben csak a dobok és a gitárszóló játszik, ez pedig természetesen nosztalgikus old school hangulatot áraszt, amely biztosan sok hosszú hajú fejrázót fog lelkesíteni.
Az album kiválóságához L.C.F. Eli Elixer hangja és technikája is hozzájárul: ő többnyire őrült sikoly és közepesen mély growl kombinációját hallatja, ami gyakran a többszólamú éneklés érzetét kelti.
Az új lemez valódi előrelépés, és egy újabb zenei szintre lépés mind technikai, mind produkciós szempontból. Az album dinamikus, harmonikus és technikailag tökéletes, a összképét leginkább a tényleg fantáziátlan szövegek és a borítókon megjelenő egész ikonográfia rontja el. A katolikus hithez való kötődés ismét az Isten elismeréseként mutatkozik meg, ami a Sátán dicsőítésén keresztül nyilvánul meg, őt pedig a szövegekben néhány másodpercenként emlegetik. Valóban sikertelen, opportunista kísérlet a római katolikus egyház ugratására, ami egyszerűen nem méltó a Moribund Records hírnevéhez.
Felállás
Patrick Evil – gitár, basszusgitár
L.C.F Eli Elixir – ének
Pete 3 Wicked – dobok
Produkció
Flatline Audio
Számlista
1.Invocation 666 (01:16)
2.Ave Lucifer (06:36)
3.Dragons – Darkness (05:07)
4.Azrael- Death Wing Angel (04:45)
5.Great American Scapegoat (06:28)
6.Hail Satan (05:29)
7.7 Strings (00:47)
8.Black Order (06:22)
9.Pyromancy, the Art of Fire (06:34)
10.Xeper 22 (06:05)
11.The Cursing -Vampyric Evil-Eye- (05:16)
12.Infernal Victory (01:58)
13.Throne of Baphomet (07:18)
Az album játékideje: 1:04:00
