Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Ghost Circus
Kiadó: Progrock Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3.5/5
A Ghost Circus egy nemzetközi duó, két tehetséges multiinstrumentalista – az amerikai énekes/gitáros/basszusgitáros Chris Brown és a holland dobos/gitáros/billentyűs Ronald Wahle – közös projektje. Az együttműködésük négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy internetes zenei fórumon először kerültek kapcsolatba egymással, és kiderült, hogy hasonló az ízlésük. Az első lemezük, a „Cycles” (2006) számos dicséretes kritikát kapott a progresszív rock, a metal, az AOR és az alternatív rock egyedi keverékéért. Chris és Ronald úgy döntött, hogy a következő albumon még tovább építi a addigi zenei elképzeléseket, és a produkción is javít.
Ez sikerült is nekik, hiszen az „Across The Line” eredményesen viszi tovább a különböző zenei műfajok összeolvasztásának és legjobb elemeik felhasználásának koncepcióját, ami egyben azt is jelenti, hogy elég széles zenerajongói körnek kellene tetszenie. Az „Across The Line” koncepcióalbum, amely egy ember útját követi a haláltól a halál utáni életig. Szellemtörténetről van szó, egy kísértet szemszögéből elmesélve, amelyet a klinikai halál küszöbéről váratlanul visszatérő emberek ismert beszámolói ihlettek. Visszatérésük után egy óriási fényről meséltek, amely az alagút végén várt rájuk. A történet főhőse viszont elfordul ettől a fénytől, elmerül a sötétségben, és szellemként reked az élők és a holtak világa között. Mindenáron vissza akar térni az élők közé, de idővel ráeszmél próbálkozása értelmetlenségére, és felismeri, hogy az ember még a halál után is felelősséget visel a döntéseiért, és teljes szabadsága van a választásban. A végén mégis úgy dönt, hogy a fény felé indul, és elfogadja létezését a túlvilágon. A már ezerszer lerágott túlvilág-koncepció így új nézőpontból kapott friss megvilágítást.
A koncepció ennek megfelelően szépen életre kel a gazdag, ambientes billentyűs aranzsmanok, az ütős progresszív metalos gitárfutamok, a dallamos refrének és a rendben lévő ének remek keverékén keresztül. A duó az egyes dalokon sosem ragad le sokáig egy-egy műfaji elemnél, például a metalnál, hanem az összes zenei elemet szépen összekapcsolja, és fokozatosan atmoszférikus hangkollázst épít. A modern felvételi technika csodákat művel: a hangzásuk rendkívül teljesen szól, mintha nem ketten, hanem többen dolgoztak volna a projekten. A Ghost Circus két tagja az „Across The Line”-on megmutatja, hogy remekül tudják ötvözni a rockos erőt és a kiváló ambientet, ami minden igényes progresszív rockban elengedhetetlen. A duó ugyanakkor derekasan képes odatenni kompromisszumok nélküli riffekkel és bonyolult ritmusváltásokkal. Egyik pillanatban a zenéjük már-már úgy szól, mint a korai Porcupine Tree ambientes space rockja (ezt számos elektronikus hangminta is elősegíti), a másikban viszont finom, akusztikus hangszerelésű popballadába kezdenek. Ráadásul a zenéjük elég gyorsan befészkeli magát a fülbe, mert nem tartalmaz túlzottan bonyolult aranzsmanokat vagy hosszú improvizációkat.
Az „Across The Line” az egész játékidő alatt sokszínű. A nyitó instrumentális szám, a „Reflection” például átitatott az akusztikus gitár, a billentyűs ambient hullámok és az elektromos gitáros közjátékok kellemes használatával. A „Pathway”-en vulkánkitörés következik nyers, már-már thrash metalos riffekkel és hozzájuk illő, dübörgő ritmusszekcióval, amelyet szolid AOR/dallamos rockos ének kísér, és ez a dalt megint egészen más szférákba emeli. A „Holding On” igazi csemege, ízléses slide gitárszólóval, amelyet hihetetlenül hatásos keverék követ: éteri hullámok az atmoszférikus billentyűs mintákon át, hatásos dallamos ének és hatalmas gitárriffek. A „To Be” szép pop-rock ballada, van benne némi kereskedelmi potenciál is, de ettől még nem csöpög a cukortól, sőt, kicsit a Porcupine Tree néhány finom balladájára emlékeztet. A hipnotikus „Losing Time” rengeteg elektronikus mintát, melankolikus gitárvonalakat és romantikus vokális harmóniákat tartalmaz, amelyek éteri hangulatukkal gyorsan levesznek a lábunkról. A „Through The Darkness” a progresszív metal rajongóinak többségének tetszeni fog, bár Chris hangja nem éppen a legalkalmasabb erre a műfajra. Az ütős gitárriffelést szép billentyűs aranzsmanok és dinamikus ritmusvonal futtatja át, de nem hiányzik az epikus refrén és az ízléses gitárszóló sem.
Annak bizonyítéka, hogy a Ghost Circusban azért van valami abból az eredeti progresszív rockos esszenciából is, az epikus „Through The Light”, amely nem kevesebb mint nyolc, egymástól teljesen különböző szakaszra oszlik, és sikeresen követi azt a pillanatot, amikor a történet főszereplője úgy dönt, hogy elfogadja új létét, és elindul a fény felé. Az egyes részeket nincs értelme külön leírni, elég annyi, hogy mindegyiket egyedi atmoszféra és változatos aranzsmanok jellemzik, ezek teszik az egész album központi darabjává. Az album a nagyszerű címadó számmal, az „Across The Line”-nal zárul, amely elnyújtott gitárszólóval és kiegészítő hangeffektekkel nyit. Majd egy váratlan átmeneten keresztül kiváló dallamos prog rockba csap át, rengeteg atmoszférikus szintetizátorfutammal (az egyetlen pillanat, amikor az egész a 80-as évek neo prog rockjára hajaz), melotronmintákkal és drámai elektromosgitár-szólókkal. Dicséretes, ahogy a Ghost Circus két tagja egy olyan számból, amely az elején semmi különöset nem ígér, fokozatosan igazi ambientes csemegét épít.
Az „Across The Line” olyan modern prog rockot kedvelőknek való, amely nem annyira a 60-as és 70-es évek legendás zenekaraiból merít, ami a mai (neo) prog rock zenekarok többségére jellemző, hanem sikeresen átugrálja a műfaji határokat a prog, a metal, az alternatív és az AOR között, és mindegyikből a legjobb elemeket választja ki. A nagyon jó zenei megvalósítás mellett (a leggyengébb elem – ha mindenáron választani kell – az ének) a Ghost Circus az ambientes billentyűk és az akusztikus gitár elegáns használatával elég csábító hangulatokat képes megteremteni ahhoz, hogy azok a hallgató legmélyebb érzelmeit is megérintsék. Ezeket a sokszínű hangulatokat hihetetlen könnyedséggel építik fokozatosan egészen addig a pontig, amíg a hallgatót az éteriségükkel el nem varázsolják. A Dream Theater-féle racionalista technikai fitogtatásnak a zenéjükben szerencsére nyoma sincs, és nincs is rá szükség. Azok a hallgatók, akiknek tetszenek az olyan prog rock zenekarok elemei, mint a Marillion, a Porcupine Tree, a Gazpacho, a Pure Reason Revolution, vagy a népszerűbb alternatív előadók, például a Muse, az „Across The Line”-ban rengeteg okot fognak találni az elégedettségre.
Felállás
Chris Brown – ének, gitár, basszusgitár
Ronald Wahle – dob, gitár, billentyűs hangszerek
Produkció
Chris Brown & Ronald Wahle
Számlista
1. Reflection
2. Pathway
3. Holding On
4. To Be
5. Losing Time
6. Through The Darkness
7. Through The Light
I. The Calling
II. The Choice
III. The Essence Of Life
IV. The Sea Of Shadows
V. Soaring Above
VI. Breaking Through
VII. The Distance Memory
VIII. the Final Steps
8. Across The Line
