Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Pearl Jam
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 1991
Értékelés: 4/5
Az 1980-as évek vége és az 1990-es évek eleje az Egyesült Államokban a grunge nevű irányzaté volt. Ez a műfaj az esős Seattle-ben, Washington államban találta meg a fővárosát. Ebből a városból rengeteg zenekar került ki, amelyek hasonló stílusjegyekkel megáldott zenét játszottak. A seattle-i grunge-színtér kialakulásában sokat köszönhetünk Jimmy Hendrixnek, akit számos banda emlegetett nagy hatásként. Sokat tett hozzá a kanadai Neil Young is, akit mind a mai napig a grunge atyjának tartanak, jóllehet akkoriban még nem így hívták ezt a stílust.
Így született meg a Pearl Jam is, amely az 1990-es évek elején kiadta bemutatkozó lemezét, a Ten-t. A Ten sikerlemez lett, de csak azután, hogy a Nirvana egyengette nekik az utat. Az albumon csupa olyan sláger kapott helyet, mint az Alive, a Jeremy és az Even Flow, amelyek ma is klasszikusnak számítanak. Míg sok sikeres zenekar a legjobb dalait kimondottan kislemezeken adta ki, az albumaik pedig gyengébbek voltak, a Pearl Jam a slágerek mellé még jobb számokat is felpakolt a lemezre, ami nagy teljesítmény, ha belegondolok, mennyire kiválóak a Jeremy, az Alive és az Even Flow.
És mi olyan különleges a Pearl Jamben? Nos, először is ott van Eddie Vedder, akinek karizmája a grunge világában páratlan. Még a szépfiú Chris Cornell sem mérhető hozzá, bármit mondjanak is a női rajongók tömegei. Eddie azonban nemcsak karizmával bír, hanem olyan hangja is van, amely szinte az összes hard rock énekessel felveszi a versenyt. Aztán ott van a szintén karizmatikus basszusgitáros, Jeff Ament, aki Vedder mellett a koncertek fő látványossága volt. Egy másik nagy különbség, hogy a zenekar hangzása elsősorban a kidolgozott dallamokra és hangszerelésekre épül, kevesebb benne a punkos nyersesség, mint a többi grunge-bandánál.
Az albumon csupa ékszer van. Egyetlen gyengeséget sem hallok. Persze nekem is megvannak a kedvenceim, mint minden más hallgatónak. Nálam elsősorban az Oceans, a Black, az Alive és az Even Flow emelkedik ki, de a többi szám sem marad el sokkal mögöttük. Minden dal tökéletesen kidolgozott, és egyik sincs túlhúzva. Talán a kitartóan vers–refrén felépítésű számok mi, progresszív rajongók számára néha túl egyszerűek, de időnként kifejezetten üdítő valami egyenesebbet is hallgatni.
A Pearl Jam technikailag talán nem olyan csiszolt, mint mondjuk a Soundgarden vagy az Alice in Chains, de a hiányosságaikat más területeken bőven ellensúlyozzák. Elsősorban a jó dallamokban és az ötletes akkordokban járnak az élen. Az sem jellemző rájuk, hogy minden számmal le akarnák fújni a hallgatót a lábáról, lassabban és megfontoltabban is tudnak játszani. Éppen ez az egyensúly a gyengédség és a tiszta düh között olyan fontos náluk. Amikor visszafogottan játszanak (ezeken a részeken időnként a producer, Rick Parashar is besegít zongorán és orgonán), az a legtermészetesebb dolognak tűnik, és amikor gátlások nélkül nyomják, az érzés hasonló. A hangszeresek közül Eddie Vedder emelkedik ki sajátos hangjával, amely a mai napig megremegteti a női térdeket. Vedder a szövegeivel is meggyőző, hiszen sok társadalomkritikus témát sző beléjük, szemben azzal az önsajnálattal, amelyet tinikorunkban olyan szívesen hallgattunk a Nirvanától, azaz Kurt Cobaintől. Vedder témái ma is aktuálisak, és bár metaforikus nyelvezetével olykor homályos vizekre evez, a költészete mindig a helyén van.
A Ten-nel a Pearl Jam népszerűségben majdnem felért a Nirvanához, zeneileg viszont minden sorstársát maga mögé utasította. Az érzékiség, a düh, az agresszivitás és a dallamosság keveréke nálam a grunge-zene trónjára emeli őket, a Ten pedig a műfaj minőségi zenéjének origója. A Ten legendás album, amely több mint tizenöt év után is frissen és izgalmasan szól. Sajnos a Pearl Jam soha többé nem ismételte meg ezt a következetességet, de a későbbi projektjeikben is mindig akadt elég érdekes dolog. A Ten kultikus lemez, amely segített elterjeszteni a grunge-ot az egész világon, de a Nirvanával ellentétben, amely manapság csak egy szomorú tinizenekarnak tűnik, a Pearl Jam a következetesség és az inspiráció fogalmát jelentette, és jelenti ma is. A Soundgarden Superunknownja, a Nirvana Nevermindja, az Alice in Chains Dirtje és a Stone Temple Pilots Core-ja mellett ez a grunge fejlődése és népszerűsítése szempontjából a legfontosabb album.
Felállás
Eddie Vedder – ének
Stone Gossard – gitár
Mike McCready – szólógitár
Jeff Ament – basszusgitár
Dave Krusen – dobok
vendégek: Rick Parashar – zongora, orgona, ütőhangszerek; Walter Gray – cselló
Produkció
Rick Parashar és a Pearl Jam
Számlista
1. Once
2. Even Flow
3. Alive
4. Why Go
5. Black
6. Jeremy
7. Oceans
8. Porch
9. Garden
10. Deep
11. Release
