Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: King Diamond
Kiadó: Massacre Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 4/5
Nem találkozol minden nap olyan heavy metal előadóval, aki ilyen erős, összetéveszthetetlen egyéniséggel tudja átadni a mondanivalóját, mint King Diamond úr! Természetesen az „eighties” klasszikus heavy metal hagyományának folytonosságáról beszélünk, amelyből King Diamond is kinőtt. King új lemeze, a sorban már a tizenkettedik az izgalmas, 25 éves pályafutása során, hadd mondjam ki rögtön, semmivel sem kevésbé érdekes, mint King legjobb munkái. Az „Abigail” (1987) vagy a „Fatal Portrait” (1986) szintjét persze utópia keresni, de a Weed/La Rocque gitárpáros nagyjából hétéves együttműködése után éppen a „Give Me Your Soul… Please” az az album, amelyen a két gitáros kombinációja a legjobban szikrázik, már ami az egyenrangú gitáros-szólisták együttműködését illeti egy zenekarban.
Az alábbi megfigyelések ugyanis érdekesek. King Diamond ezen az új lemezen a korábbiaknál is többet marad az alacsonyabb regiszterekben, ami közelebb viszi az albumot a Mercyful Fate-nél használt megoldásokhoz. A fickónak továbbá sikerült összeállítania egy olyan dalgyűjteményt, amelynek minden egyes darabja az erős, első hallásra megfogó refrénekkel brillíroz, és közvetlenségével, ütőerejével, valamint dallamosságával egyaránt azt hangsúlyozza, hogy a King Diamond-féle márka egyszerűen nem tud, nem képes, és ami a legfontosabb, semmiképp sem képes csalódást okozni, sem magának, sem a rajongóinak. A lemezen nem nehéz észrevenni (ami minket King korai korszakába repít vissza) a dalok rendkívüli aprólékosságát a hozzáadott gitárdíszítések megválasztásában, valamint abban, ahogy a két gitáros minden ördögi trükkje gondosan illeszkedik egymáshoz, és követi azt a vörös fonalat, amelyet a kompromisszumot nem ismerő alapriffek adnak. Már az első dal ékes bizonyíték erre. Az alapriff a választott ritmussal a Painkiller (Judas Priest) mérgező hangulatát idézi, az ütős, dallamos, együtt énekelhető „singalong” refrén viszont természetesen teljesen King-es. A két gitáros ráadásul még egy rendkívül fontos módon gazdagította az albumot! Kiváló egymásra hangolódásukat a többfelé osztott szólók egymásba fonásával és beépítésével bizonyították. A két fickó gondosan válogatja meg, hová kerüljenek az improvizációs futamok, nem szaggatják szét az album folyamatosságát, hanem sikeresen kiegészítik és fokozzák az ütőerőt és a drámát. A klasszikus elemek összeolvasztásának tökéletességében, amelyekhez King Diamondnál hozzászoktunk, kétségkívül a címadó dal emelkedik ki a lemezről!
Kingen kicsit meglátszik, hogy a hosszú karrier évei kétségkívül nyomot hagytak a hangszalagjai és a torokszerkezet többi elemének élénk reakcióképességén. És mégis, halló? King Diamondról beszélünk. Semmi gond. Itt megkapod a terrorizáló borzalom elegyét, amely minden lépésnél leskelődni fog rád, amit a lemezen megteszel! King ismét diadalmasan kombinálja jellegzetes, extrém magas, tiszta, sikoltozó, gonosz hangját, amely a halált hívó tündérek (kelta nyelven: „banshee”) vagy a holdra vonyító farkas stílusát idézi, a rekedtesen mélyebb és közvetlenebb vokális támadásokkal, amelyek megalapozzák az egészet. A hangulatok dinamikus hullámzását King egy újabb horror-koncepcióalbumon is könnyedén ki tudta fejezni, sőt a legmagasabb fekvésben ki is emelni, ami végső soron az előadó eredeti vágya is volt.
Függetlenül attól, hogy említettem a magas dallamosságot és a dallamok megragadó erejét ezekben a nagy ütőerejű szerzeményekben, King vokális interpretációja, mint mindig, annyira megnehezíti az album befogadását, hogy az embernek jó sok idő kell, mire a fülébe ül. És ez így van rendjén, különben nem is King Diamond-lemez lenne. A „Give Me Your Soul…Please” rendkívül kompakt album, amelynek dalai kifejezőerő tekintetében teljesen egyenrangúak. Balladás altatók nincsenek, kivéve a záró Moving On című dalt, de azt már maga a koncepció megköveteli. Az új King Diamond ismét tiszta, a legautentikusabb heavy metalt kínálja, bűnösen édesen és sátáni őrületen keresztül egyszerre pusztítóan, ami egyébként az alapvető célja is!
A védjegyek ellenére, amelyeket King Diamond vokális megszólalása hordoz, a lemezen mégis érezhető elmozdulás King előtérbe helyezésétől magának a zenekarnak a teste felé. Vagyis a „Give Me Your Soul.. Please” albumon érezni, hogy a zenekar előbbre való a centralizált King Diamond-figuránál, aminek a legtöbb King Diamond-lemezen tanúi lehetünk. Ez a tény viszont ismét kiélezi a Mercyful Fate-tel való összehasonlítások értelmét.
A meglehetősen átlagos elődök, az „Abigail II”: The Revenge” (2002) és a „The Puppet Master” (2003) után a négyéves szünet, amely az új lemez megjelenéséig tartott, rendkívül jót tett! A „Give Me your Soul… Please” olyan lemez, amely lélegzik és lángolóan intenzíven lüktet, igazán „diamondos”, és pontosan az az album, amelyet a rajongók már birtokolnak. King Diamond ezzel otthon marad, vagyis ott, ahol a legerősebb. Az egyedülálló előadó, a hátborzongató költészet őrült zsenije és a „heavy metal Vincent Price-a” nem ismer kegyelmet. Velünk van egy újabb elsőrangú horrorlemez, amelynek hallgatása után sokáig ott marad majd a nyelőcsövedben a gombóc!
Felállás
King Diamond – ének
Andy La Rocque – gitár
Mike Wead – gitár
Hal Patino – basszusgitár
Matt Thompson – dobok
Produkció
King Diamond & Andy La Rocque
Dallista
1. Dead
2. Never Ending Hill
3. Is Anybody Here?
4. Black of Night
5. Mirror Mirror
6. Cellar
7. Pictures in Red
8. Give Me Your Soul
9. Floating Head
10. Cold as Ice
11. Shapes of Black
12. Girl in the Bloody Dress
13. Moving On
Az album hossza: 54.06
