Előadó: Magma
Kiadó: Seventh Records
Megjelenés: 1973
Értékelés: 4.6/5
Hány emberről mondhatjuk el, hogy egymaga feltalált egy egész műfajt? Nem sokról. Christian Vander egyike ezeknek az embereknek. Ennek a műfajnak (zeuhl) a fejlődése ezzel az albummal indult el. Két inkább jazzes hangvételű lemez után jött a változás. A Mekanik Destruktiw Komandoh a Theusz Hamtaahk harmadik része, ami afféle kobaiai Szentírás. Már hallottam néhány összehasonlítást az MDK és az úgynevezett klingon opera között. Én amúgy elég nagy Star Trek-rajongó vagyok, de nem emlékszem, hogy valaha bármelyik részben hallottam volna részleteket valamelyik klingon operából, úgyhogy nem tudom megmondani, helytálló-e a párhuzam.
Miért lenne ez az album olyan, mint egy opera? Egyszerű. Itt jelennek meg először a Magma híres, többrétegű vokális hangszerelései. Vander felesége női kórussal együtt sietett a férje segítségére, maga Vander is sokkal feltűnőbb szerepet kap énekesként, Klaus Blasquiz pedig megbízható, mint mindig. Sokakat zavar Vander hangja, és ha meghallgatod az előző két albumot, érthető, miért. A Kobaia és az 1001° című lemezeken jóval többet visít, most viszont főleg a híres falsettója és a normál éneklés között váltogat.
Bár ezúttal a remek vokálok állnak az előtérben, a többi hangszert sem hanyagolták el. Végig jelen vannak a kiváló, ismétlődő billentyűs betétek (néha maga Vander is játszik), amelyek szinte összeolvadnak az énekkel. Leginkább Rhodes elektromos zongora hallatszik. Először szerepelt a Magmában Jannick Top basszusgitáros, de az ő basszusa most kicsit visszafogottabb, mint később. Nem olyan agresszív, nyugodtabban játszik, de ettől még semmivel sem kevésbé tökéletes. A gitár a Magmánál soha nem volt főszerepben, most sincs másképp. Csak ritkán kerül előtérbe, többnyire csak egy kicsit tesz hozzá az amúgy is gazdag hangzáshoz. Az MDK egyik jellegzetessége a trombiták, amelyek úgy szólnak, mintha fanfárként a nemesség érkezését hirdetnék. Tulajdonképpen szinte ezt is teszik, hiszen a próféta érkezését jelentik be. Kevésbé feltűnőek a többi fúvósok, de ők is hozzátesznek a végeredményhez. Dicsérni kell Vander és Blasquiz kiváló ütőhangszeres munkáját is: vibrafon, csengettyűk… Végül pedig semmiképp sem feledkezhetek meg magáról a mesterről, aki a dob mögött lapul. Vander megint úgy dobol, mintha élet-halál kérdése lenne: hol jazzesen, hol nagyon ritmikusan és lazán, de mindig a maga tökéletes, utánozhatatlan stílusában.
Ezen az albumon jól érezhető, hogy Christian Vander lett a főnök. Többet énekel, a dalok másképp szólnak, de maguk a számok felépítése és stílusa is más. A Kobaia bolygóról szóló történet is itt kap más, spirituális, metafizikus felhangot, ami a vokális, szinte zsoltáros stílusban csapódik le.
A Magma az ismétlődéseiről híres. Ez azt jelenti, hogy a dallamok gyakran visszatérnek, a dalok körökben forognak. De ettől még nem válnak érdektelenné, mert a dallamok egyre épülnek, a hangszerelések pedig mindig mások. Ha rajongsz a zeuhlért, ezt az elemet megszereted, és az énekdallamok és zsoltárok hamar belevésődnek az emlékezetedbe, és a részeddé válnak.
A dallamok sokkal kidolgozottabbak, de még mindig nem annyira, mint a későbbi lemezeken (Wurdah Itah, Attahk). Szóval annak ellenére, hogy klasszikusnak számít, még lehetne jobb is. A produkció is erőtlenül szól, mintha a mikrofonokat a szomszéd szobába állították volna. Egy remaster kétségkívül sokat segítene.
Az MDK előtt először történtek nagyobb változások a felállásban. Néhány tag nem volt elégedett azzal, hogy Christian Vander teljes irányítást kapott az alkotás felett, ezért távoztak. De hamarosan megérkeztek mások, akik több mint megfelelően betöltötték az űrt. Úgy tűnik, Giorgio Gomelsky producer jól döntött, amikor Vandert tette meg főnöknek.
Sokaknak a Mekanik Destruktiw Komandoh és úgy általában a Magma zenéje unalmas, de akik elfogadják Vander víziót, azokat gazdagon megjutalmazza. A zeuhlnál fertőző dallamokról van szó, amelyek talán sokszor ismétlődnek, de olyan jók, hogy magukkal ragadnak, és nem engednek el. Hallottam demóverziókat és koncertfelvételeket is a megjelenés előttről, és könnyen lehetséges, hogy az album az előző kettő stílusában folytatódott volna, de a csillagokban másképp volt megírva. Vander úgy döntött, hogy más irányba indul, el a jazz-rocktól. Nyilván a korai vázlatokkal nem volt elégedett, így ez egészen más dolog, mint a korábbi változatok. Mindenesetre helyes döntés volt. A Magma diszkográfiájának és az egész progresszív rocknak az egyik legfontosabb albuma.
Felállás
– Christian Vander: dob, ének, orgona, ütőhangszerek
– Jannik Top: basszusgitár
– Klaus Blasquiz: ének, ütőhangszerek
– Jean-Luc Manderlier: zongora, orgona
– René Garber: basszusklarinét, ének
– Claude Olmos: gitár
– Stella Vander: choir organik Kommandeuhr (kórus)
– Muriel Streisfeld, Evelyn Razymovski, Michele Saulnier, Doris Reihnardt, Stella Vander: kórus
– Teddy Lasry: brass organik Kommandeuhr (a fúvósok vezetője), fuvola
Produkció
Giorgio Gomelsky
Számlista
1. Hortz Fur Dëhn Stekëhn West 9:34
2. Ïma Sürï Dondaï 4:28
3. Kobaïa Is De Hündïn 3:35
4. Da Zeuhl Wortz Mekanïk 7:48
5. Nebëhr Gudahtt 6:00
6. Mekanïk Kommandöh 4:08
7. Kreühn Köhrmahn Iss De Hündïn 3:14
