Előadó: Shadowman
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 2008
Játékidő: 56.52
Értékelés: 4.5/5
A Shadowman megjelentette harmadik stúdióalbumát „Ghost in the Mirror” címmel. Ezt a bandát a legkönnyebb úgy leírni, hogy az FM énekesét beteszed a Heartlandbe. Hiába két Steve (az FM-es Overland és a Heartlandes Morris) zenekaráról van szó, ez a hasonlat egész jól működik.
Vagyis érett AOR, a melodikus rock tipikus brit felfogásának kaptafájára szabva, és mély érzékkel megszórva a klasszikus rocknagyságok, az Uriah Heep, a Deep Purple vagy a Rainbow fűszereivel. Morrisról, aki az új lemezen a Shadowman-anyag fő szerzője, tényleg érződik, hogy akkor nőtt fel, amikor a slágerlisták csúcsai tele voltak e két legendás banda dalaival. Ez a hatás azonban gondosan el van rejtve a tipikus AOR-köntösben, és a dalok lényegéből a legtöbbször csak marginálisan lép ki, például a fenomenális No Man’s Landben. Ezt az érzést egyébként az erősíti, hogy a billentyűk élénkebbek, mint az előző két albumon. Ezt az új tagnak, a billentyűsnek és harmadik Steve-nek köszönhetjük! Steve Millington a Sad Cafe, a Wax és a 10cc soraiból érkezett a Shadowmanbe. Az első, ami megfogja a füledet, a meleg hammondhang használata a gitárriffek kíséretében, no meg az időnként felbukkanó, szaftos párbeszéd a gitárral. Ez semmit sem von le a Shadowman-dalok kidolgozott kompaktságából és dallamos tökéletességéből, egyszerű és alattomosan, bőr alatt ragadós AOR-arcából, és nehéz eldönteni, melyiket küldenéd először a rádióhullámokra. A Keeper Of My Heart és a Here I Am gyakorlatilag ismétlései ennek a (túl)új energiának a billentyűk miatt, amelyek a hammond és a gitárkíséret kissé hangsúlyozottan együtt épített hangfalán keresztül rajzolják meg mindkét szám bluesos hangulatát, ami nagyon retró klasszikusan hat! Az I’ve Been Wrong Before birkózik meg legelszántabban a bluesos érzéssel az albumon. A Shadowman ebben rendkívül sikeresen állja a sarat.
A lemeznyitó Road to Nowhere refrénje nagyon nyilvánvalóan az előző album, a „Different Angles” (2006) nyitódala, a Learn to Live Without You refrénjére hajaz, ami nem a legokosabb húzás. Nyilván a srácok másképp hallják ezt a dalt, mint az én szerény kis fülem. Ez a váratlan ismétlődés az új album egyik ritka mínusza. Egyébként a lemez maradék része többnyire közepes tempójú dalokból áll, amelyek minőségben egyetlen ponton sem esnek vissza. A refrén van kiemelve! A hangulat fokozatos építése az előrefrénekben, majd a „crescendo” a refrénben természetesen végig hatásos. A rövidebb, szólókkal megspékelt középső hangszeres részek tökéletesen illeszkednek a dalok alapszerkezetébe. A Fire And Ice-ban még az akusztikus hangzás fűszerei is feltűnnek.
Egyébként azt az elvárható színvonalat kapjuk, amit a Shadowmant alkotó társaságtól megszoktunk. Kivételes érzékük van a melankolikus drámaiság kiemeléséhez egyszerű és ultradallamos refrén-énekdallamokkal, amelyek Steve Overland előadásában ismét hibátlanul szólnak. A Heartland, valamint a Shadowman előző két albuma sztenderdje szerint nem nehéz észrevenni Overland hangjának képszerű felöltöztetését a többszólamú vokális harmóniák melegségével, ami a brit szigetek legnagyobb mesterei, például az Uriah Heep vagy a Queen örökölt mesterségének bravúros integrálása.
Overlandben megvan az a finom érzék, amely életre kelti a szomorúság és a vágyakozás érzelmeit, egy csipetnyi bőr alatti patetikával. Pontosan ez az, ami az AOR-hoz tartozik, sőt még annál is több. Az egészet megkoronázza az improvizáció ízléses kanyargásának örökölt érzéke, ami Overland kezében olyan specialitás, amely a dalokat felismerhetővé teszi. Tulajdonképpen ismétlem magam. Az viszont érdekes, hogy a srácok nagyon rövid idő alatt rengeteg ötletet képesek összegyűjteni, és szellemesen, frissen, a szükséges dinamikával, valamint a rockenergia és a dallamos tökéletességre törő klasszikus keresgélés remek keverékével dalokká formálni. Hiszen az, hogy friss albumot adott ki a Heartland („Mind Your Head”, 2007), a Thunder („Bang!”, 2008), Steve Overland pedig szólólemezt, a „Break Away”-t (2008), nem elhanyagolható energiabefektetés. Szóval nincs mit hozzátenni: ezek rutinos vén rókák, akik pontosan tudják, hogyan kell kiszolgálni azt a zenei világot, amellyel elkényeztetnek minket, és persze az sem mellékes, hogy kivételes zenei tehetséggel rendelkeznek! Ráadásul percre pontosan ismerik egymást, így a célok elérésének hatása még nagyobb!
Ha szereted a klasszikus FM-et, a Heartlandet, és úgy általában az AOR-t meg a melodikus rockot brit felfogásban, akkor a „Ghost In The Mirror” is olyan lemez, amit feltétlenül ellenőrizned kell. Érdekes, hogy ez nemcsak a Shadowman megjelenésével hozott kivételes minőség újabb megerősítése, hanem kissé más album is, hiszen a jóval jobb billentyűaranzsmánok integrálásával az új Shadowman a kohézióban még egy lépcsőfokkal tovább nőtt.
Felállás
Steve Overland – ének
Steve Morris – gitár, billentyűk
Steve Millington – billentyűk
Chris Childs – basszusgitár
Harry James – dob
Producer
Steve Morris
Számlista
1. Road to Nowhere
2. No Man’s Land
3. Bad For You
4. Colour of Your Love
5. Fire and Ice
6. Here I Am Now
7. I’ve been Wrong Before
8. It’s Electric
9. Keeper of My Heart
10. Out Laws
11. Hard Ways
12. Little Miss Midnight
