Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Redemption
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 65:27
Pontszám: 4/5
A Redemption szupergroup, tulajdonképpen megint egy progresszív metal herkules, amely az utóbbi időben az efféle próbálkozások közül talán a legsikeresebben közelítette meg a régi iskolás Dream Theater szellemét. A zenekart rutinos muzsikusok alkotják: az énekes Ray Alder, aki a Fates Warningban énekel, Nicolas Van Dyk, aki az amerikai speed power metalos Steel Propheténél püfölte a gitárt (a „Dark Halluciantions”, 1999 mindenkinek kötelező!), továbbá az Agent Steel gitárosa, Bernie Versailles, a kevésbé csengő nevek pedig, amelyek kikerekítik a felállást: Greg Hosharian billentyűs, Sean Andrews basszusgitáros és Chris Quirarte dobos.
A srácoknak három stúdióalbum van a zsebükben. A legutóbbi, „The Origins Of Ruin” címmel 2007-ben jelent meg, a zenekar pedig még abban az évben bemutatta egy nyári észak-amerikai turné keretében, a kanadai technikás extrém prog metalos Into Eternity és a prog óriás Dream Theater társaságában.
A „Frozen In Moment – Live In Atlanta” címen kiadott anyag két lemezen található. Az első a DVD, amely a zenekar teljes koncertfellépésének filmes (és természetesen hangzó) felvételét tartalmazza a hagyományos ProgPower fesztiválról, amely 2007-ben október 5. és 6. között zajlott Atlantában. Ez volt a sorrendben 8. ProgPower fesztivál, a Redemption pedig érdekes társaságban lépett fel (nem feltétlenül progresszív) zenekarok között, mint például a Virgin Steele, a Primal Fear, a Threshold, a Communic, az After Forever, a Firewind, a Pagan’s Mind és így tovább…
A zenekar a jó 65 perces fellépés alatt úgy vette birtokba a színpadot, mint a sáskajárás, a játékot a végsőkig fokozott erőre és sebességre építve, vagyis olyan játékszabályokat állított fel, amelyekben a „nyersesség” mindennél előrébb való, és egy progresszív metal odüsszeiát adott elő, aminek akkor a teltházas teremben a Dream Theater vagy a Symphony X megveszekedett rajongói örültek a legjobban. Ez az a két zenekar, amely a Redemptiont hallgatva elsőként kopogtat a hallgató agykérgi asszociációinak ajtaján. A Redemption persze a legjavát a Dream Theater régi doktrínájából, vagyis a Kevin Moore-korszakból meríti, ehhez pedig magasan melodikus, pompázatos hangszerelést kever, amilyen a Symphony X billentyűhasználatára jellemző. Nem ritkán a gitárriffek és a billentyűk párbeszéde keményen beleütközik a Symphony X-szabványokba, ami nem is meglepő, hiszen a zenekar megalakulásakor maga Michael Romeo (gitár, Symphony X) segített a zene hangszerelésében. Van Dyk és Versailles egyedülállóan összehangolt gitárpáros, amely progresszíven széttördelt riffeket szór, beléjük pedig az a vámpírosan feltámadt old school speed metalos íz van beleszőve, amely könnyű fátyolként húz éles választóvonalat a már említett Dream Theater–Symphony X páros és a Redemption között. Chris Quirarte dobos egy újabb tényező, amiért a Redemptiont a Dream Theaterhez hasonlítják. A dobok hangolása és a stílus miatt egyaránt. Főleg a tomokon végigpörgetett átmenetek emlékeztetnek majd mind a kilenc dal alatt Mike Portnoy „rokon” iskolájára. A kereszttüzet kitevő gitár–billentyű szóló-párbajok elakadó lélegzetű csatái persze nem maradhatnak el, a hathúros basszusgitár pedig eközben ultramelodikus játékot művel, és maradéktalanul követi a prog metal maximalizmusának nyelvi szabványát. Ray Alder hangja ideális az ilyen stílushoz. A tapasztalt énekes fontos tényező, aki összetartja a vörös fonalat a dalokban a verseket magasan melodikusan éneklő, felismerhető alapmotívumokkal, amelyek gondoskodnak róla, hogy a prog kifejezésmód ne csússzon át a véletlenszerű önszétforgácsolódás kényes vizeire. A Redemption ezért nem fárasztja a fület. A hangzás természetesen megint maximális. Az építőelemek jól kivehetőek, ideális egyensúlyban élnek együtt. A leggyengébb láncszem éppen Alder, akinek a torokból jövő, hörgősre égetett énekhangja a Fall On You című dal végén kissé alábbhagy.
A koncertet összesen öt kamerával rögzítették. Talán hiányoznak a nagyobb közeli beállítások, amelyek maximálisan közel hozták volna a srácokat a színpadon munka közben, a jobb oldali színpadlátvány bal oldali fölötti előnyben részesítése pedig szintén nem válik a film összeollózója dicsőségére. Greg Hosharian billentyűst a képkivágások többnyire kilógatják a képből, pedig a fiú virtuóz szólózása miatt nagyon is érdekes nézni. A kritika vonatkozik a zenekar nagyobb statikusságára is, és persze arra, ami a progresszív metal zenekarok klasszikus hibája, hogy nem tudnak rendesen felöltözni, ha színpadra lépnek. Mindezt persze fénysebességű játékkal kompenzálják, amely hajszálpontosan összehangolva, mind a hat építőelem extrém erejével egy pillanatra sem lankad. Ehhez hozzá kell venni, hogy a felvétel fesztiválról származik, így ítéltettünk a körbeforgó fényszórók és a fényárnyalatok egyhangúságára. A kép viszont kivételesen tiszta és éles, ami e dokumentum tartalmának minőségi mérlegelésekor mindenképpen nagyon fontos tényező.
A Redemption emellett (a DVD-n extra anyagként) egy érdekes fotó/videódokumentumfilmet is kínál, amely egy kiváló instrumentális számon „fekszik”, és amelyet a zenekar eddig még soha nem adott ki hivatalosan. A dokumentumfilm lényege a Redemption turnéja a Dream Theaterrel. Szaftos képsorokból és amatőr filmfelvételekből van összeállítva, amelyek láttán magától mosolyra húzódik majd a szátok. Talán a DVD ezen részének legérdekesebb pillanata az, amikor Mike Portnoy (dob, Dream Theater) tortát visz a színpadra a szülinapos Nicolas Van Dyknak, de ahelyett, hogy jókívánságokkal kedvesen átadná, a teljes nézőtér szeme láttára pimaszul az arcába nyomja. Szóval a kulisszák mögött az látszik, hogy ezek a kiváló zenészek, akiket a természetes tehetség és a technikai felkészültség győztes egyesítése jellemez, még mindig csak nagy-nagy (amerikai) gyerekek. Desszertként a DVD-re felkerült még a Bleed Me Dry című dal videoklipje is.
A második lemez CD! Rajta tehát a teljes koncertfelvétel pontosan ugyanabban a formában van, mint a DVD-n. Néha ugyanis tökéletesen elég felvenni a fülhallgatót, és elmerülni a színpadi kémia világában, amelyet egy olyan zenekar teremt, mint a Redemption, a mindent az orrunk alá toló (filmkép) ízléstelen tényezője nélkül. Abban pedig kétség sem férhet hozzá, hogy a ti átkozott „iPod” készülékeitek is vidáman dalra fakadnak majd.
Ha a Redemption rajongója vagy, ismered mind a három stúdióalbumot, vagy csak olyan prog metal lelkes vagy, akinek ebben a műfajban minden friss kiadványt magába kell szívnia, akkor tudd, hogy ez a DVD/CD kötelező. Mindenki más kezdheti a Dream Theaterrel, amely lefektette a prog metal alapjait. A Redemption ugyanis zenei felfedezések tekintetében alapvetően semmi különös. Szerencsére manapság nagyon kevés ilyen zenekar van a bolygón, így minden pillanatban figyelmet érdemelnek. A „Frozen In Moment – Live In Atlanta” közel sem hagy majd hidegen vagy közömbösen.
Felállás
Ray Alder – ének
Nick van Dyk – gitár, billentyű
Bernie Versailles – gitár
Greg Hosharian – billentyű
Sean Andrews – basszusgitár
Chris Quirarte – dob
Producer
Nick Van Dyk
Dallista
DVD:
01. Threads
02. Bleed Me Dry
03. Nocturnal
04. Memory
05. The Suffocating Silence
06. Release
07. Fall On You
08. Sapphire
09. The Death of Faith & Reason
BÓNUSZ ANYAG:
Bleed Me Dry – videoklip
Photo tour diary – dokumentumfilm
Behind the scenes – videó
CD:
01. Threads
02. Bleed Me Dry
03. Nocturnal
04. Memory
05. The Suffocating Silence
06. Release
07. Fall On You
08. Sapphire
09. The Death of Faith & Reason
