Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Blind Guardian
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1989
Játékidő: 42:00
Értékelés: 3.5/5
A nyolcvanas évek lassan a végükhöz közeledtek, amikor a frissen született power metal színtér láthatárán felbukkant a Blind Guardian neve. A kezdetben speed metalt játszó csapat már az elsőként megjelent „Battalions of Fear” (1988) lemezzel megmutatta, mire képes, egyúttal jelezte, hogy a melodikus metalhoz teljesen saját módon áll hozzá. Második stúdióalbumuk, a „Follow the Blind” – amelynek producere ismét Kalle Trap volt – sok szempontból még az elődjének stilisztikai folytatása volt, hiszen továbbra is közelebb állt a speed metalhoz, mint a későbbi power/prog metal vállalkozásokhoz, amelyekkel világhírnévre tettek szert. Az „Battalions of Fear”-hez képest valójában kissé sötétebb lett, és thrash metal hatásokat is felvonultatott. Marcus Siepen ritmusgitáros szerint a banda tagjai akkoriban sokat hallgattak olyan zenekarokat, mint a Forbidden és a Testament, ami egyes dalokon jól hallható is.
Más oldalról viszont itt-ott először használtak billentyűs hangszereket, amelyeket a hosszú éveken át vendégként közreműködő Mathias Wiesner játszott fel, és rájöttek, hogy a szimfonikus hangszerelés remekül illik egyre epikusabb stílusukhoz, valamint a többnyire fantasy és sci-fi témájú szövegekhez. Ez utóbbiak a „Follow the Blind” esetében a szokásosnál valamivel többet foglalkoztak a vallással való visszaélés különféle formáival is. A fiatal bandának fontos és szükséges önbizalmat adott honfitársuk, a power metal úttörője, Kai Hansen gitáros/énekes vendégszereplése, aki épp akkor hagyta ott a Helloweent, és alapította meg a Gamma Ray-t. Kai gitáros és énekes lenyomatot hagyott a „Hall of the King” és a „Valhalla” című dalokon. A Blind Guardiannel való együttműködését a következő két stúdióalbumon is folytatta, amikor a zenekar hangzásban már megtalálta „önmagát”.
A nyitó instrumentális „Inquisition”, amely a középkori szerzetesek szokásos gyakorlatából átvett latin imát, a „Pie Jesu Domine”-t tartalmazza, azt bizonyítja, hogy a banda nem veszítette el a fekete humor iránti érzékét, hiszen az ihlet a „Monty Python és a Szent Grál” című filmből jött. A zenekar keményebb irányvonala már a nyitó csatalóban, a „Banish From Sanctuary”-ben is érezhető, ez Keresztelő János életének „története”, amely még ma is az album csúcspontjai közé tartozik, és a Blind Guardian pályafutása korai éveiben nagyon szívesen játszotta élőben. A nyitó klasszikust speed metalos ritmikai tűz jellemzi, ugyanakkor epikus gitárfutamokat és lenyűgöző, többszólamú refrént is tartalmaz, ami már a későbbi, felismerhetőbb stílust idézi. Hansi Kürsch énektechnikájának érezhető fejlődése kevesebb mint egy év alatt jól mutatta, hogyan „nőtt” és vált egyre jobb zenésszé és dalszerzővé a banda. A jóval vadabb és thrashesebb „Damned for all Time” André Olbrich hatalmas gitárszólójával és Thomas „Thomen” Stauch dobos dupla lábdobos püfölésével az „Eternal Champion”-sagától és Elricnek, a melnibonéi antihősnek a történetétől ihletett, Michael Moorcock irodalmi remekműveiből, és ugyanez igaz a semmivel sem kevésbé vad és felpörgetett „Fast to Madness”-re is, amelyben rengeteg Forbidden- és Testament-hatás keveredik.
Az album csúcspontjai közé mindenképp odatartozik az érdekes címadó dal is, amely hangulatát tekintve a német power metalos „bárdok” pályafutásának egyik legsötétebb és legfurcsább darabja, Stephen King és Peter Straub „The Talisman” című regénye ihlette. A titokzatos intró akusztikus gitáros hangszerelést tartalmaz, és egyben kezdete annak az egyre jellemzőbb gyakorlatnak, amely a későbbi alkotásaikban is megjelenik. Az uralkodó speed/thrash metalos ritmikai szerkezet ellenére néhány átvezetés, a bonyolult gitárszóló és főként a cintányérokat hangsúlyosabban megszólaltató záró rész, valamint az intróból visszatérő akusztikus hangszerelés a banda prog metallal való korai flörtölésének félénk példái. A „Hall of the King”, egy újabb csaknem teljesen vérbeli, vallási témájú speed metal csatadal, a vendég Hansen teljesen jellegzetes gitárszólóját tartalmazza, miközben a zenekar ezúttal egy pillanatra sem lassít, hanem minden „ágyúval” lő. A szakrális refrén jól illik a szervezett vallás csípős kritikájához. A „Beyond the Ice” remek instrumentális szám, amely az erőteljesen speed metalos ritmusalap ellenére az epikus gitárfinomságoknak köszönhetően már sokban emlékeztet a későbbi, „híres” power/prog metal vállalkozásokra.
Az album messze legismertebb és legkedveltebb dala a „Valhalla”, amely gyorsan koncert-örökzölddé vált, és az egyik kevés olyan szám a lemezen, amely közelebb áll a power metalhoz, mint a thrash/speed metalhoz, mindenekelőtt Kai Hansen kiváló, drámai énekbetéteinek és az epikus, lelkesítő refrénnek köszönhetően, amelynél nem nehéz elképzelni a vikingeket, ahogy a valkűrökkel lakmároznak Valhalla közepén. Bónuszdalként található az albumon a „Don’t Break the Circle” is, a kultikus NWOBHM-banda, a Demon kiváló feldolgozása a második lemezükről, a „The Unexpected Guest”-ről (1982). Még szórakoztatóbb és helyenként komikus, bár stílusilag teljesen „inkorrekt” az album végén a The Regents, illetve a The Beach Boys dalának feldolgozása, a „Barbara Ann”, amely a végén átmegy a „Long Tall Sally”-be, amelynek eredetije Little Richardé. Ez utóbbiban a vendégénekes, Rölf Kohler remekelt a főénekben, aki hosszú pályafutása során számos zenei nagysággal dolgozott együtt. A Blind Guardian egyébként pályafutása alatt jó néhány minőségi és rendkívül szórakoztató feldolgozást vett fel más előadóktól, sőt egy igen érdekes feldolgozásalbumot is kiadott „The Forgotten Tales” (1996) címmel.
A Blind Guardian a „Follow the Blind” lemezen még keményebb és sötétebb vizekre evezett, az album csak úgy ontja a lázadó energiát, közben pedig lassan elkezdtek kísérletezni a billentyűs hangszerekkel is, így indítva útnak a következő hangzásbeli fejlődési szakaszukat. Bár a stílusuk az elsőlemezhez képest a „Follow the Blind”-on keveset változott, hiszen még mindig a saját, felismerhető hangzásukat keresték, már érezhető volt az óvatos lépés előre ennek a rendkívül ambiciózus zenekarnak a hangzásbeli fejlődésében, amely innentől lassan egyre inkább hátrahagyta a thrash és speed metal hatásokat a szimfonikus power/prog metal javára. Ezt a kiemelkedő előrelépést a harmadik albumuk, a „Tales From the Twilight World” (1991) jelezte, amelyen fokozatos átmenet történt a lázadó hangvételű speed metalból az epikus power/prog metalba, egyre uralkodóbb szimfonikus hangzással és misztikus, atmoszférikus világok felfedezésével.
Blind Guardian – Follow the Blind (teljes album)
https://www.youtube.com/watch?v=4VWRNb2GhZk
Felállás
Hansi Kürsch – ének, basszusgitár
André Olbrich – gitár, háttérének
Marcus Siepen – ritmusgitár, háttérének
Thomen Stauch – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Kai Hansen (Gamma Ray, ex-Helloween) – ének és gitárszóló a „Valhalla” c. dalban, gitárszóló a „Hall Of The King” c. dalban
Mathias Wiesner – billentyűs hangszerek
Kalle Trapp – szólógitár és háttérének a „Barbara Ann” c. dalban
Thomas Hackmann – háttérének
Rolf Köhler – főének a „Barbara Ann” c. dalban
Aman Malek – háttérének
Produkció
Kalle Trapp
Számlista
1. Inquistion (0:40)
2. Banish From Sanctuary (5:27)
3. Damned For All Time (4:57)
4. Follow The Blind (7:10)
5. Hall Of The King (4:16)
6. Fast To Madness (5:57)
7. Beyond The Ice (3:28)
8. Valhalla (4:56)
9. Don’t Break The Circle (4:28)
10. Barbara Ann (1:43)
