Előadó: Crown Of Thorns
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 47.49
Értékelés: 4/5
A Faith végre az az új album, amelyre (túl) sokáig kellett várni az amerikai hard rock zenekartól, a Crown Of Thorns-tól. Páran főleg arra emlékezhetnek a csapatból, hogy a kilencvenes évek közepén az első lemezük sikerével nagy médiafigyelmet kaptak, és akkoriban nagy turnékat nyomtak a Van Halennel és a Bon Jovival. Kertelés nélkül: ez az album a 2002-es „Karma” által kijelölt irányt folytatja, vagyis a Crown Of Thorns ismét a melodikus rock klasszikus hozzáállását ápolja, más szóval visszatér a gyökerekhez.
Az új „bumm”, amilyet az első lemezzel csaptak még 1994-ben, persze igazi utópia. Megváltoztak az idők, és örülhetünk, hogy a srácok újra következetes albumokat adnak ki, amelyeknek a dalai minőségben nem ingadoznak, így nem nevezhetjük őket „töltelékeknek”, amelyeket a lemez csúcspontjai közé ékeltek be, és amelyekkel a zenekar (akár) alattomosan hizlalhatta volna az album játékidejét.
A „Faith”-ben minden megvan. Nagy dallamok, a zenekar született érzéke a melodikus kompaktság és a kifejezésbeli tökéletesség iránt, csúcspontokkal a refrénekben; a dalok élén ismét Jean Beauvoir fenomenális éneke uralkodik, alatta pedig egy briliáns riffekből szőtt függöny húzódik, nagy kontrollal és produkciós távolságtartással, amely egyenrangúan építi fel a Crown Of Thorns-jelleg egyes elemeiből összeálló teljes hangképet. Tapasztalt, nagy önbizalommal elkészített munka. Beauvoir pontosan tudja, mit csinál a stúdióban.
Az album a címadó dallal nyit, csábítóan magas fokú dallamos kidolgozottsággal. Ez a lemez felpörgetett pillanata, olyan, amilyet talán hiányolni fogsz, hiszen a dalok többsége nyugodt vagy közepes tempójú. Ezt a pillanatot az All In My Head követi, nagy AOR-dallamával, és csak megerősíti.
A zenekar nagy kifejezőerejét ugyanakkor elsősorban a fenomenális balladában, a Living In A Shadows-ban érdemes kiemelni. Ez az album leghosszabb dala, tele motivikus fordulatokkal és drámai pillanatokkal, a motívumok pedig úgy fonódnak egybe, hogy a dal végig megőrzi nagy kompaktságát és vezérfonalát. Beauvoir a saját érzelmei erejével meggyőzően megközelíti olyan énekesek fenségességét, mint Glenn Hughes vagy Stevie Wonder. Ez a lemez egyik csúcspontja, amely minőségben felülmúlja a többi számot. A merengő The One is csillapítja tovább az album hangulatát, kiemeli az AOR-érintés érzékiségét, bár nem olyan megrendítően, mint a Living In A Shadows.
A „lendület” a Rock Ready-vel tér vissza, de megjegyzem, hogy itt valamivel élénkebb a riffelés, megőrzi a stúdióbeli elevenséget, egy csipetnyi recsegő maszatolást, a produkció mégis továbbra is óvatosan kontrollált. Érdekes, hogy a tempó közepesen gyors marad, az albumban ennél a dalnál csak a zaj nő, és a cél megvan, hiszen a hangulat hatékonyan, dinamikusan ugrik át a következő szintre. A Believe Me újabb ballada, amelytől az az érzés támad, hogy a Crown Of Thorns ezúttal valóban mélyen a lelkében szenved. Beauvoir éneke ismét teljes győzelmet arat érzékiségével és az énekhang terjedelmének kifinomult artikulációjával, a drámát pedig a háttérben főleg gazdag zenekari hangszerelések teremtik meg.
A Nobody egy kis adrenalint hoz vissza az albumra, az előtérbe helyezett gitárriffel az előrefrénben, ezután pedig főleg a Stay With Me győz meg, amely könnyedén lecserélhetné a nyitó (címadó) dalt, és a „Faith” egyik leghatékonyabb AOR-refrénje díszíti. Az All I Wanna Do megőrzi a nagy AOR-érintés győzelmét a refrén hibátlan dallamával. A Home Again-hez hasonló dal az album hallgatása közbeni általános érzést könnyen megfordíthatta volna, ha több ilyen szerepelne a lemezen. Előtérbe tolt, felpörgetett riffelés és nagy AOR-dallam a refrénben. Az All Or Nothing megint egy olyan pillanat, ahol Beauvoir nagy léptekkel halad az érzékien artikulált improvizáláson át, a dal pedig még egyszer (hirtelen) atmoszferikusan felrobban, és átugrik egy kidolgozott AOR-refrénbe. A nagy dallam ravaszul kimért komponálási lépéseinek ragyogása.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a sok közepes tempójú és nyugodt dal miatt az az általános érzésem, hogy ezúttal egy lazább AOR-albumról van szó, a személyes hang kifejezésének hangsúlyos érzékével, amelyet nem fogsz minden adandó alkalommal a nyakadba venni. Azoknak sem ajánlott, akik épp most szakítottatok a párotokkal (természetesen a népszerű szerelmi kapcsolatban élőkre gondolok), mert az érverőrvágásig juttathat. Vicceltem. Az album kifinomult érintést hordoz, amelyet Jean Beauvoirtól tapasztalata és tudása alapján elvárunk, és ebben az érzékiségben és kifinomultságban építi tovább az elődjét, a „Karmát”. Egy következetes, kiváló minőségű AOR-rock album tehát, amely jellemző a Crown Of Thorns küldetésére, és amelynek a hosszú születési folyamat az elért tökéletesség miatt csak használt. Többet ilyen albumból, srácok!
Felállás
Jean Beauvoir – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Tommy Laffery – gitár
Michael Paige – basszusgitár
Hawk Lopez – dob
Produkció
Jean Beauvoir
Számlista
1. Faith
2. All In My Head
3. Living In The Shadows
4. The One
5. Rock Ready
6. Believe Me
7. Nobody
8. Stay With Me
9. All I Wanna Do
10. Home Again
11. All Or Nothing
