Hely: Ljubljana
Az interjú dátuma: 2009. február 3.
Minden fejlődik, és alkalmazkodik a környezethez és az időhöz. Az evolúció és a haladás a legtradicionálisabb dolgokat és értékeket sem kerülte el. Így ütköztek bele a legmegcsontosodottabb műfajok egyikébe: a heavy metalba. Jó produkció, jó hangzás, a heavy metal modern értelmezése… mindez a Ceršak nevű kis faluból származó hazai To Hate védjegye. A múltban sokan (túl) gyakran hozták összefüggésbe a To Hate-et a Dark Tranquillityvel és az In Flames-szel, és közben elsiklottak az eredetiség és az újítás igazi íze fölött a mi tájainkon. A To Hate jelenleg az első albumát készíti elő, és ez volt a fő oka, hogy leültünk beszélgetni a basszusgitárosukkal, Oliver Čepekkel.
RockLine: Hogyan alakult meg a To Hate?
Oliver: Mindannyian az úgynevezett göteborgi metalt hallgattuk, ez volt az ugródeszkánk. A legelején, valamikor 2007 nyarán tulajdonképpen inkább black metalt játszottunk, aztán a zenekar egy időre felhagyott a működéssel. Én csatlakoztam a Mor Zabothhoz, Jure pedig a Sabaiumhoz ment. A Mor Zaboth szétesése után összeültünk a volt tagokkal, és újrakezdtük. Hamarosan felvettük a demónkat, megnyitottuk a myspace oldalunkat, és elkezdtünk koncertezni.
RockLine: Ki miért felelős a zenekarban?
Oliver: A szövegeket én írom, a gitárvonalakat a két gitáros együtt.
RockLine: Ti, tagok hogyan kaptok ötleteket a zenéhez?
Oliver: A dalok nagyon különbözőképpen születnek. A Zirberck 1329 ötlete például szülőfalunk, Ceršak történelmi tényeiből jött. Hétköznapi dolgok is inspirálnak minket, például a technológia, és az, hogy nélküle már nem tudunk élni. Erről szól a Programm Zero, amely a technológiához való láncolódásunkat mutatja be.
RockLine: Hogyan tud egyáltalán népszerűsíteni magát egy hazai metalzenekar?
Oliver: Legkönnyebben a MySpace-en és koncerteken keresztül. Külföldön a MySpace a legfontosabb, itthon is egyre elterjedtebb. Itthon viszont a koncertek jelentik a legtöbbet. Szerintem a zenekaroknak jobban össze kellene fogniuk, és jó csomagokat kellene összeállítaniuk a szervezőknek. Sokkal kevesebb az együttműködés, és túl könnyen előfordul, hogy valaki valamiféle versengést érez valakivel szemben. Ez persze kár, mert ha egyes zenekaroknak hasonló a hangzásuk, akkor ugyanaz a hallgatóságuk is. Ha olyan zenekarokkal játszol, amelyek egészen más metalirányzatot képviselnek, a közönségüket nagyon nehéz meggyőzni. Aztán ott vannak a különféle médiumok, mint a RockLine, a Metal Planet, a Paranoid. Szóval van néhány médium, amely érdeklődik irántunk.
RockLine: Most az album megjelenése előtt álltok?
Oliver: Igaz. Az első albumunk címe Different Faces lesz. A cím ötletét abból merítettük, hogy a zenekar tagjai mind nagyon különbözőek vagyunk. Az album ötlete, vagyis a koncepciója pedig a valós és a nem valós világ. Magát az ötletet már a booklet borítóján látni lehet majd, amelyet Sanja Pocrnjič rajzolt… Az albumon a következő 12 dal lesz:
BEGINNING TO HATE
BREAK A SPELL
KEY TO THE SUICIDE AREA
PROGRAMME ZERO
STEP OF TRUTH
SILENCE IMPLIES CONSENT
PANIC DISORDER
ZIRBERCK 1329
USELESS DEVICE
BLACK HOLE OF MIRACLES
BURN DOWN WITH MY EXISTENCE
MICRON
Az első és az utolsó szám intro és outro. Persze egyelőre még nem tudjuk, hogyan jelenik meg az album. Megpróbálkozunk külföldi kiadókkal, és bízunk a jó fogadtatásban.
RockLine: Hol vettétek fel az albumot?
Oliver: A Burning Legion zenekarral való együttműködés után jutottunk arra az ötletre, hogy Matic Mlakar segíthet nekünk, aki az 5th season stúdióban felvette a dobokat. Minden másban a barátunk, Jan Hansel segített ki. Vele vettük fel a gitárokat, a basszusgitárt és az énekhangokat. A masteringet pedig Matic Mlakar fogja csinálni.
RockLine: Milyen volt nektek a stúdiós tapasztalat?
Oliver: Mindenekelőtt nagyon drága egy ilyen élmény. A jó oldala viszont, hogy tényleg látod, mennyit kell még fejlődnöd zenei és technikai értelemben. Ott tényleg látod, hol tartasz, és mennyi gyakorlásra van még szükséged.
RockLine: És mikorra várható az album megjelenése?
Oliver: Nehéz megmondani… talán február elején. Nem sietünk sehová. Akkor adjuk ki az albumot, amikor elégedettek leszünk vele.
RockLine: És ha valaki „letölti” az albumot az internetről?
Oliver: Ha valaki először letölti a netről, aztán a koncerten meg is veszi, azt nem tartjuk kifogásolhatónak. Mindenesetre szerintem azt az albumot, amelyik tetszik, meg kell venni, és így támogatni a zenekart. Legalábbis a mi zenekaraink számára ez kötelező, mert így legalább egy keveset visszakapsz abból, amit beleöltél. Ráadásul az eredeti lemez hangzása is jobb…
Rockline: Szerveztek majd a megjelenéskor valamilyen lemezbemutató koncertet?
Oliver: Egyeztettünk valamit a Deadlock zenekarral, de általános érdektelenségbe ütköztünk a hazai szervezők részéről.
RockLine: Változott valamit a zenei stílusotok a demó megjelenése óta?
Oliver: Szerintem kicsit csiszolódtunk, és erősebb lett a saját identitásunk. Most, különösen az album megjelenése után nagyon nehéz lesz azt mondani, hogy valamiféle hazai In Flames vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy még mindig lehetünk jobbak, ezért nem állunk meg…
RockLine: Milyennek látod a hazai metalszínteret?
Oliver: Sok zenekar van, és ezek minőségiek is. Semmivel sem maradnak el a világ metalszínterétől. Inkább az hiányzik szerintem, hogy legyen egy jó promóter vagy menedzser, aki be tudná mutatni a hazai zenekarokat a világnak. Szerintem ez is oka annak, hogy egyetlen szlovén metalzenekarnak sem sikerült még nagy külföldi sikert elérnie. Itthon a klubszíntér a fontos. Itt viszont a szervezőkre nehéz feladat hárul. Rengeteg zenekar van, mindegyik szeretne gázsit kapni, koncert is sok van, de többnyire gyengén látogatottak.
RockLine: Elégedettek vagytok a hazai közönség reakciójával?
Oliver: Eddig mondhatom, hogy nagyon elégedettek voltunk. Bárhol játszottunk, jó volt a fogadtatás. A problémát, ami adódhat, már említettem: ha például olyan zenekarral játszol, amelyik „oldschool” metalt nyomja, a közönségük elhagyja a termet. Túl sok a skatulyázás.
RockLine: Játszanak a To Hate tagjai másik zenekarban is?
Oliver: Igen, a dobosunk, Sašo az Infidia nevű formációban is dobol, akikkel nagyon jó viszonyban vagyunk. Most még a próbatermet is megosztjuk. Jure gitáros pedig a Sabaiumban is játszik.
Rockline: Mik a vágyaitok és céljaitok a jövőre nézve?
Oliver: Célunk mindenképpen a külföld, mert úgy érezzük, hogy a szlovén metalszíntér egyelőre még nem annyira fejlett. Úgy érezzük, hogy a kicsit modernebb metalt még nem fogadják be teljesen, és még mindig a klasszikusabb, 80-as évekbeli metal van előtérben. Szép példa erre az ezerféle fórumon zajló heves vita, ahol az emberek a metal régi és új iskolájára oszlanak. Ez szerintünk nem jó a zene fejlődésének, mert az ilyen skatulyázás bezárkózást jelent. Mi tiszteletben tartunk minden hazai bandát a metal bármely ágából. Jelen kell lennie a thrashnek, a blacknek, a death metalnek és hasonlóknak. Mindenkinek más az ízlése, és mindenki számára kell lennie valaminek.
RockLine. Mivel foglalkoznak a To Hate tagjai magánéletben?
Oliver: A dobosunk még tanul, mi többiek hárman dolgozunk. Én idősotthonban dolgozom.
Képgaléria
