Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Procol Harum
Kiadó: Chrysalis Records
Megjelenés: 1974
Játékidő: 37:00
Értékelés: 3.5/5
Az „Exotic Birds And Fruit” az angol progresszívrock-legenda Procol Harum hetedik stúdióalbuma volt. Érdekességként megjegyzendő, hogy ez a lemez a híres szlovák festő, Jakob Bogdani remek borítóképével az argentin piacon „Payaros Y Frutas Exoticas” címen jelent meg, ami magyarul annyit tesz: „Birds And Exotic Fruit”. Az együttes vezére, énekese, zongoristája és zeneszerzője, Gary Brooker szerint az „Exotic Birds And Fruit” logikus stílusbeli válasz volt a két előző Procol Harum-kiadványra, az élő „Procol Harum Live In Concert with the Edmonton Symphony Orchestra” (1972) és a „Grand Hotel” (1973) stúdióalbumra, amelyeken a banda zenekarral dolgozott együtt.
Brooker és társai 1974-re teljesen megcsömörlöttek a zenekari hangzástól, ezért az „Exotic Birds And Fruit” felvételein, ahol ismét Chris Thomas volt a producerük, úgy döntöttek, visszatérnek hangzásbeli gyökereikhez. Az album nehéz körülmények között született: télen vették fel, a brit villanyszerelők nagy sztrájkjának idején, akik a konzervatív Edward Heath akkori miniszterelnök kormányával vívott harcukban követeléseik kikényszerítésére rendszeresen lekapcsolták az áramszolgáltatást. Az együttes az áramszünetekben tartalékgenerátorral segített magán, ami meg is hallatszik: az album egyes számainak hangulata érezhetően sötétebb, mint a korábbi munkák többségéé.
Az „Exotic Birds And Fruit” lemezen a Procol Harum néhány friss ötlettel igyekezett kissé megújítani sajátos szimfonikus progresszív rockját, ilyen volt például a vendég pedal steel gitáros, BJ Cole közreműködése. Az orgonista Chris Copping – miután csatlakozott Alan Cartwright basszusgitáros – kizárólag az orgonára koncentrálhatott, ami az albumon szólóinak nagyobb szerepében hallatszik meg. Brooker zongorájával párosítva az „Exotic Birds And Fruit” a győztes Procol Harum-féle szimfonikus hagyomány legfőbb letéteményese, B.J. Wilson pedig ezúttal is szilárd és dinamikus dobalapot tett le az asztalra. Keith Reid most sem fukarkodott a gunyoros, csípős társadalomkritikus szövegekkel, amelyek jól illeszkednek az „Exotic Birds And Fruit” legtöbb szerzeményének sötét természetéhez.
A nyitó „Nothing But The Truth” rétegzett zongora-orgona hangszerelésekkel és szinte táncos ritmusokkal van megpakolva, miközben Brooker Mick Grabham gitáros élesre fent gitárfutamai kíséretében különleges, meleg orgánumával varázsol el. A sötét, már-már félelmetes lüktetés epikus méreteket ölt a „Beyond The Pale” című standardben, ahol Brooker kissé komorabb énekstílust választ, hiszen az előbb említett áramszünetek csípős szatírájáról van szó, amelyek épp a hideg tél közepén zajlottak. A dal címe természetesen szatirikus utalás a Procol Harum legnagyobb slágerére, az „A Whiter Shade of Pale”-re.
Az „Exotic Birds And Fruit” nem sok Procol Harum-klasszikust tartalmazott, de közéjük bizonyosan odatartozik a nosztalgikus ízű „As Strong As Samson”, amely rendkívül finom szimfonikus hangszereléseket, bluesos gitárfutamokat, szenvedélyes dobátvezetéseket és kellemes hangulatot kínál, a csúcspont pedig a megható refrén. A „The Idol” egy újabb meglehetősen sötét és szarkasztikus alkotás, amelyben a zongorán egyre fokozódik a melodramatikus hangulat, míg Copping eleven orgonajátéka Brooker bravúros énekteljesítménye alatt végig epikus felhangot ad. Grabham a végén kiváló gitárszólóval mutatkozik be, amely méltó elődjéhez, Robin Trowerhez – bár az összehasonlítás kissé szerencsétlen.
A „The Thin End Of The Wedge” az album legsötétebb darabja, amely olykor valamilyen horrorfilm zenéjének hangzik, amiért leginkább az orgona szakrális hangzása, a lassú ritmus, a szétszórt zongorafutamok és a komor vokális betétek felelősek. A kissé keményrockos „Monsieur R. Monde”, szintén egy Procol Harum-klasszikus, elektromos feszültséggel teli atmoszférát teremt az ütős gitárfutamnak, a gyors dobpörgetéseknek és a temperamentumos zongora-orgona díszítéseknek köszönhetően. Itt hallhatjuk Gary Brookert egyik ritka alkalommal haragos, szinte dühödt kifejezésmóddal énekelni. A „Fresh Fruit” rövidebb burleszk fekete humorral és bicegő zongorahangszereléssel, amilyenek hasonló módon már a korábbi Procol Harum-albumokon is felbukkantak.
Reid szövege a „Butterfly Boys” című dalban, amelynek ritmusa szinte táncos, szatirikus megfogalmazás a Chrysalis Records vezetőiről. A Procol Harum akkoriban velük állt szerződésben, de egyre elégedetlenebb volt a helyzettel. Az album egyik legjobb pillanata a nosztalgikus ballada, a „New Lamps For Old”, amelyben Brooker Copping orgonájának meleg hangzásával párosulva sajátos énekvarázzsal nynyűgöz le. Hangulatában a Procol Harum itt még kissé közelebb is kerül feledhetetlen klasszikusához, az „A Salty Dog” lüktetéséhez, többek között a rokon szöveg révén is, amely tele van nosztalgiával a régi, rég elmúlt idők iránt, miközben egy új, modern korszak (nem feltétlenül pozitív) diadala köszöntött be.
Az album újrakiadásának bónuszdalaként ott van a burleszk „Drunk Again”, eredetileg a „Nothing but The Truth” kislemez B-oldala. Ez egy rock’n’roller „részeg”, bluesos futamokkal és évődő szöveggel, amely a tipikus rocksztár hétköznapjainak és rajongóik többsége életstílusának paródiájaként szól.
Az „Exotic Birds And Fruit” egészében véve még mindig igen szilárd teljesítmény volt, hiszen néhány nagyon jó dalt is tartalmazott, máshol viszont a Procol Harum tagjai, akik egyre inkább az élesre fent humorérzékükre támaszkodtak, már kezdtek hiányt szenvedni az igazi szerzői ihletből és a friss ötletekből. Fő problémájuk az volt, hogy pályafutásuk ezen szakaszában már megalkották minden kulcsfontosságú művüket, és nehezen tudtak még bármi igazán újjal előrukkolni, hogy zenekarként tovább fejlődjenek. A vén macskák ereje lassan fogyni kezdett, de még mindig volt bennük annyi energia, hogy a következő két évben még két szolid stúdióalbumot készítsenek, aztán hosszabb időre búcsút intettek a zenei színtérnek.
Felállás
Gary Brooker – ének, zongora
Chris Copping – orgona
Mick Grabham – gitár
Alan Cartwright – basszusgitár
Barrie James Wilson – dob
Keith Reid – szövegek
VENDÉGZENÉSZ:
B.J. Cole – pedal steel gitár
Produkció
Chris Thomas
Dallista
1. Nothing But the Truth (3:13)
2. Beyond the Pale (3:03)
3. As Strong as Samson (5:05)
4. The Idol (6:38)
5. The Thin End of the Wedge (3:44)
6. Monsieur R. Monde (3:40)
7. Fresh Fruit (3:05)
8. Butterfly Boys (4:25)
9. New Lamps for Old (4:07)
