Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Goran Krmac Kvartet
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2016
Játékidő: 39:40
Értékelés: 4/5
Goran Krmac, Janez Dovč és Nino Mureškič közös formációjukról, a Barakáról ismerhetők, amely négy évvel ezelőtt azonos című stúdióalbumot is kiadott. Ha hozzájuk vesszük Eduardo Raon hárfást, mit kapunk? Igen. Logikus. Megvan a negyedik elem, és a Baraka máris Goran Krmac kvartettté válik. Goran tubás, aki hasonlóan (pályafutása során nélkülözhetetlen társához és munkatársához,) Dovčhoz, aki a harmonikáért felel, kimozdította ezt a hangszert – amelyet leginkább a falusi mulatságokról ismerünk – a megszokott helyéről, és a zenei univerzum különleges pontjára emelte. Így kapott a tuba új minőségi dimenziót: a művészi önkifejezés, vagy inkább egy sajátos, etno-jazzes cimborálásból született dallam pedigréjét, amelyet szabad szellemű érthetőség támaszt alá, az elektronikus hangkísérletezéstől egészen a klasszikus zenével kacérkodásig. Krmac ezzel új értelemben tette népszerűbbé a tubát, hiszen az „Elfeledett népek” (Pozabljena ljudstva) meghallgatása sokkoló gyönyörök próbája, amely a legigényesebb zenei gurmanokat is lenyűgözi. A régi harcostárs Dovč és Krmac tehát ebben a tekintetben tökéletes alkotópár, a kompozíciós kezdeményezés azonban ezúttal Goran Krmacot illeti.
Ebben a kritikában egyik hangszer iránti elfogultság sem állja meg a helyét. Eduardo Raon hárfás ugyan nem lép be olyan intenzíven a figyelem középpontjába az egész történetben, mint a másik három tag hangszeres összjátéka (kivétel például a kiváló, szelíd és törékeny Mistika, amely – ahogy a címe is mondja – „misztikusan” és titokzatosan hat, vagy azok a szólópillanatok, amikor a hárfa előtt mind a három hangszer „visszavonul” – ilyen a Listen Very Carefully), mégis a hárfa használata egy olyan zenei testben, amilyet a kvartett alkot, szintén új történet egy szokatlan hangzású hangszerről, amelyről sokan úgy vélik, hogy nem megy tovább Andreas Vollenweider émelyítően kommersz „ringa-rajánál”, meg a meghatódott anyukák, nénik, nagymamák, nonák és „sjorok” könnyes arcánál. És Nino? Ő marad Nino. Ha a fülem nem csal, ezúttal sem tudott ellenállni a marimba használatának (a Tatovi vode felvezetése), ritmikai szövetei pedig ismét hatékonyan töltik meg a hangzásvilágot, amelyet a kvartett másik három tagja „felszolgál” neki. Mureškič ebben a tekintetben a tapasztalt ütőhangszeres kézügyességi mestere marad, féktelen improvizációs lencsefőzeléke pedig a képzelete tágasságának virgonc gyermeke.
A zenekarban jó adag csibészség és istenkáromlóan évődő gyermekiség is van a játékában, ez a Slim & Fat című számnál derül ki. Goran Krmac tubáján egy „elcsúszott” kétszólamú harmónia nyit. Az egyik hang „kövér”, a másik „sovány”. Pont ahogy a cím is mondja. Miközben Mureškič ütős kíváncsisággal hamar általános offenzívába csap át, amely felszámolja a motivikus formázás kiszámítható sablonját, a szám további részében Goran nyitómotívumát Janez veszi át a harmonikán. És így tovább. A váratlan fordulatok birodalma felé, a kvartett örömteli vígjátékában.
Ami ezen az albumon a legvonzóbb az alaphangszerek említésén túl – amelyek szokatlan együttélési módon építik fel a kvartett zenei testét –, az a „programozás” szó, amely minden egyes hangszer kiaknázásához odakerül. Ebben nagy szerepe van Janez Dovčnak, aki a harmonika kiaknázását tekintve (a hangszer teljes fizikájának ismerete értelmében) afféle megújítónak és újítónak számít (legalábbis Szlovéniában). Goran Krmac kvartet már a nyitányban megszólítja a hallgatót a Zrak niha című számmal. Ingadozás, hullámzás, ahhh ez a semmi, a hang ritkulása és sűrűsödése. Egymás után. Hang. Zene. Hogy általános képet kapj arról, hogyan működik ezen az albumon a harmonika (de a tuba és a hárfa is), fordulj válaszért Dovč „AkordiOn” című stúdiómunkájához is. Röviden: a zenekar különleges hanghatásokat használ a programozáson keresztül, és így töri szét a várt sablonok megszokott formáit, a hallgatót pedig úgy sokkolja, hogy a „váratlant” kínálja neki (a várt helyett). A kvartett a hangszereiből kicsalt sokszínű hangzásbeli furcsaságok sokasága pedig egyéni arculatot, zenei karaktert ad az aranzsálásnak. Másképp mondva: eklekticizmust generál. Persze vannak itt „echo-delay” effektek trükkjei is, a zenekar pedig nem is bonyolultan kicsicsázott. A Tatovi vode például beéri a zenei minimalizmussal, amely épp az „echo delay” effektek hangprogramozás-szerű használatára épül, a hangulatteremtés eredménye pedig a hallgatót akár agyi elragadtatás állapotába is repítheti. Éppen ez a szám önmagában a zenei mondanivaló csúcspontja, ha az album programozási mozzanatát mérlegeljük.
Ahogy az album címe sejteti, Goran a csapatával olyan világba próbál elvezetni minket, amelyről megfeledkeztünk. Ne felejtsük el, hogy a természetből származunk, a nap gyermekei vagyunk (mondaná a Yes 1973-ban), bár az új korban mindent megteszünk, hogy leigázzuk a saját anyánkat (amiért még derekasan fizetni fogunk). A kvartett ősi beállítottsága, amely mindenekelőtt a saját ösztöneit követi, az eredeti hangszerkezetek és a ritmikai textúrák megfestésére törekszik, a hallgatót az ősidők világába próbálja elvezetni, amikor az első ember csontokkal verte a barlangok cseppköveit, és felfedezte a csodát, amelyet „hangnak” nevezünk. Való igaz, hogy a struktúrák (lazán) etno-jazzesen közelednek egymáshoz, a csoport viszont a másik oldalon nem titkolja a neoklasszikus zene iránti rajongását sem. Ilyen például a Tatovi vode záró része, vagy az egész címadó szám (ez könnyedén használható lenne filmzenéül). A Ples és a záró Rondo alla Gorchi tartalmazza a legtöbb klasszikus hangzást mind a négy hangzásépítőelem kiaknázásában. Ez nem is meglepő, hiszen mindkettőt élőben vették fel 2015 júniusában a GodiBodi fesztiválon, amikor a kvartett még „pólyában volt”.
Hogy ne legyen túl hosszú az írás: az „Elfeledett népek” (Pozabljena ljudstva) az abszolút eklektikus gyönyörök új albuma. Kihívó zenei különc, amelynek egyedülálló, megismételhetetlen és azonnal felismerhető helyet ad a zenei univerzumban a négy hangszer szokatlan kombinációjából fakadó, mégis általában türelmes és elmélkedő párbeszéd szimbiotikus viszonyának kutató kalandvágya. Nemcsak Szlovéniában, hanem tágabban nézve a nemzetközi színtéren is. Olyan album, amely a hangzásbeli különösségével – amelyet a kvartett tapasztalt építőköveinek többrétegű, műfaji béklyóktól mentes zenei értelmezőképességéből forrongó, féktelen szabad szellem hajt – erősen felráz és felébreszt.
Goran Krmac kvartet – Ples (live, festival Godibodi, Hostel Celica, Ljubljana, 2015. június):
Felállás
Goran Krmac – tuba, programozás
Janez Dovč – harmonika, programozás
Eduardo Raon – hárfa, programozás
Nino Mureškič – ütőhangszerek, programozás
Produkció
Igor Vuk
Számlista
1. Zrak niha
2. Mistika
3. Ples
4. Listen Very Carefully
5. Pozabljena ljudstva
6. Slim & Fat
7. Tatovi vode
8. Rondo alla Gorchi
