Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Rhino Bucket
Kiadó: Acetate Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 39:35
Értékelés: 3.5/5
Hat év után „csendben” megjelent egy újabb stúdióalbum azoktól a hajótöröttektől is, akik a Los Angeles-i „Sun Strip-bumm” idején bukkantak fel, de ehhez a mozgalomhoz soha nem tartoztak. Szó szerint az AC/DC-re adott amerikai válaszról, a Rhino Bucketről van szó. A banda vakmerően elnevezett új lemezzel tér vissza: „The Last Real Rock ‘N’ Roll”. Tény, hogy egyre kevesebb az igazi rock’n’roll album, főleg mert a műfajt megteremtő generáció lassan, de biztosan nyugdíjba vonul, a második nemzedék pedig, amely az elsőtől nagyon jól átvette a stafétát, és amelybe a Rhino Bucketet is sorolhatjuk, szintén fogyatkozik.
A Rhino Bucket nem tér el a kitaposott ösvénytől. Megmarad a bevált zenei recepten, amelyet a legjobban ural. Minek is próbálkoznának bármi mással? Nincs rá szükség. Berántó, megkopott, repedezett, koszos, egyszerű, mégis áthatoló és mindent letaroló rock’n’roll riff, olyan zsíros hangzással, amilyet csak egy igazi Les Paul tud kihozni, hozzá kacér ritmusok és egy csípős, kissé orrhangú, pimasz hang! Elég is ennyi.
A banda az elmúlt hat évben nem sokat változott. A dobok mögött mostantól Dave Ducey ül, gitáron továbbra is az említésre méltó Kix-gitáros, Brian Forsythe játszik, a felállást pedig két eredeti tag kerekíti ki: a frontember, gitáros és énekes Georg Dolivo, valamint a basszusgitáros Reeve Downes.
A „The Last Real Rock’N’ Roll” is minden lépésnél az AC/DC-t idézi. Szemérmetlenül rájuk húznak az album első másodpercétől az utolsóig. Így az új lemez megtartja a zenekar korábbi munkáin megszolgált hírnevet. A Rhino Bucket vágtat tovább. Szilárdan a nyeregben ülnek, megingathatatlan banda benyomását keltik, miközben az évek szó nélkül telnek. Az összes dalt Georg Dolivo írta az együttes eredeti gitárosával, vagyis egykori tagjával, Greg Fieldsszel közösen.
A zenekar hosszú pályafutása ellenére a „The Last Real Rock ‘N’ Roll” megalkuvást nem ismerő, szelídíthetetlen lemez, egyenesen a fogak és a homlok közé csap. Élő hangzású produkciót kapsz, meztelen, nyers szoundot. Különösebb szépítgetés és utólagos stúdiókozmetika nélkül. Dolivo megőrzi énekének kifejezőerejét, olyan karizmával, amely magához húzza a hallgatót. Kerüli a kiabálást, többnyire közepes hangfekvésben marad, orrhangú, férfias karaktert épít, énekhangja azonban az átlagos kategóriába tartozik, hiszen többször kicsúszik az ideális hangfekvésből. Ezen az albumon ezért a punkrockos báj energiáját sem kerülheted el, mert a lemezt főleg Georg pimasz hangja gyújtja be, bátran és szemtelenül. A giccses szövegekkel együtt, persze.
Az albumot egyben hallgatod végig. Az első daltól az utolsóig. Különösebb meglepetést nem tartogat, csak egy átkozottul jó retró hangzású terméket, tele vérbeli, könnyen lángra kapó rock’n’rollerekkel. Üdvözlendő borogatás lesz mindazok sebeire, akik tudják, hogy életükben soha többé nem kapnak új AC/DC-albumot. Reméljük, hogy ez az új lemez a Rhino Bucketet újra Európába hozza, mint 2011-ben és 2012-ben, amikor hatalmas szerencsénk volt, hogy elkaphattuk őket az ausztriai Velden am Wörthersee-ben, a Bluesiana Rock Cafe színpadán. Éljen hát a rock’n’roll.
Rhino Bucket – Hello Citizens (hivatalos audiófelvétel):
Felállás
Georg Dolivo – ének, ritmusgitár
Brian „Damage” Forsythe – gitár, háttérének
Reeve Downes – basszusgitár, háttérének
Dave DuCey – dob
Produkció
Eddie Spaghetti
Számlista
01. Hello Citizens
02. Everything You Do
03. Last Call
04. I’m Your Doctor
05. So Long
06. It’s A Sin
07. Forgiveness
08. Bang My Drum
09. Swing And A Miss
10. Falling Down The Stairs
11. Misery
12. The Devil You Know
