Saját kiadás
Megjelenés: 2020. 04. 10. (digitális) / 2020. 04. 24. (bakelit)
Produkció: El Kachon & Robert Oven
Az album hossza: 42.18 perc (digitális formátum)
Műfaj: Art Blues Rock
Értékelés: 10 / 10
Hét évvel ezelőtt jelent meg az „In The Bush” című album. A dolenjskai El Kachon kiváló stúdiós bemutatkozása új szelet hozott a szlovén rockszínpadra, olyat, amilyen nálunk korábban még nem fújt. Az El Kachon a megjelenésével és az első lemezével betette a hiányzó kis darabkát a szlovén zenei-műfaji mozaikba. Amikor a blues megszólal és megsiratja az embert, a maga őszinteségével és művészi frissességével még a libabőrt is előhozza!
Hét évvel később az együttes, amely már az elsővel bebizonyította, hogy rendkívül tehetséges csapatról van szó, a két következő albumon – „Permanently Lubricated Nuts” (2015) és „Svet dovoljenih laži” (2016) – keresztül lassan eljutott a negyedikig, a „Mi nismo”-ig, és félreérthetetlenül bizonyította, hogy az El Kachon a legaktívabb hazai rockzenekarok közé tartozik. Pozitív értelemben aktívak. Vagyis az eredmény újra és újra nagyon jó minőségű. Főleg annak fényében, hogy többnyire maguk verekszik át magukat. A kitartás mindig jutalmat érdemel, még ha a jutalomért vérző ujjakig kell is dolgozni, de megéri. A „Mi nismo”-t a zenekar bakelit formátumban is kiadta. Fölösleges hozzátenni, hogy a projektet teljes egészében maga finanszírozta.
A „Mi nismo” tehát az album, amely produkciós, szerzői és hangszerelési szempontból is a legkidolgozottabb és legrészletesebb az eddig megjelent El Kachon-lemezek közül. A zenekar új művészi kihívást vállalt vele, és győztesen jött ki ebből a kalandból. Elérte ugyanis művészete érettségének új pontját. Magasabb szintre lépett. A csapat régen megalapozta a saját stílusát és hangzását, de ez azért több mint valami. Az új lemezen tíz dal van, mindegyik külön történet, és eszmei sokszínűségben, kreatív frissességben eltérnek egymástól, ugyanakkor tetőtől talpig magukon viszik a zenekar felismerhető művészi kézjegyét. Ez a változatosság még soha nem volt ennyire kifejezett a számok között.
Az El Kachont stílusát tekintve rendkívül nehéz meghatározni. Kiindulásként valóban elsősorban a blues érződik, de a zenekar hihetetlenül ügyesen kacérkodik a műfajok között: hol a rock’n’roll ősi lényege felé kanyarodik a hangszerelésben (Mi nismo), hol a rádióbarát art pop felé (Osvobojena – egy csipetnyi szörf sem kerüli el a figyelmét), a következő lépésben a funkos kacérkodásra hív (S poljubom izdana), sőt reggae-csírák is felbukkannak (Domov a záró részben), és persze a punkkal is akad némi rokonszenv (Ivan), vagy pontosabban, kifinomultabban fogalmazva az alternatív rockkal. A közös nevező tehát a blues, amelynek a műfaji rugalmasság fűszerei egyedi művészi szárnyakat és zenei öntörvényűséget adnak, ha nem éppen egyfajta eklektikát, amiről az El Kachont azonnal felismered.
Szóval! Az El Kachon rendkívül edzett és tapasztalt szextett! Igen. Nem öt, hanem hat tagú! Visszatért az „elveszett és megtalált fiú”, PimpS, aki egykor az „Od Franclna možgani” tagja volt. PimpS-re még visszatérünk. Az El Kachon perfekcionisták. Amikor látod őket a színpadon, ezt azonnal érzed. Ennél viszont fontosabb felismerés, hogy határtalan élvezetvadászok, és minden, amit náluk hallunk és látunk, nemcsak kivételes érzékkel, hanem érzéki szenvedéllyel és érzelmi lavinával van kidolgozva. És ebben szextettként egységesen működnek. Ezért érintenek meg olyan könnyedén, azonnal minden szívet.
Soha nem kopogtattak ilyen áthatóan a rádióhullámok ajtaján, mint a „Mi nismo”-val. A nyitó Osvobojena rögtön az album egyik csúcspontját hozza. Rendkívül fertőző szám. Zenés, ragadozóan erőteljes, szárnyaló dal. Remek nyitó katalizátor. Valójában nagyon egyszerű dal, amelyben azonnal fellobban Tina Gerbec énekesi karizmája (átveszi a fókuszt), és ebbe a karizmába végig a megfelelő helyeken beleszövődik valami Aretha Franklin-féle örökségből (ezt az érzést a következő Peti greh tovább fokozza). Tina a folytatásban is uralkodik, főleg azokban a számokban, amelyekben – a nyitódalhoz hasonlóan – megvan a rádiós játszhatóság potenciálja, mint az Ivan (Feunak ajánlva), de különösen az S poljubom izdana, amely kompozíciójában rokon a nyitó Osvobojenával. Tina játékos csintalansággal, áthatóan erős hanggal, amelyet könnyedén visz végig a hangfekvéseken, és belsővé tett szenvedélyességgel uralkodik. Az évek során kivételes énekessé fejlődött, és ezt a „Mi nismo” albumon meg is valósítja. Hozzá kell tenni, hogy a szövegírás terén is az El Kachon a „Mi nismo”-val felülmúlta az előző három albumot.
A címadó dalt érdemes az új album egyik legambiciózusabb darabjának, sőt talán művészi csúcspontjának is kikiáltani, noha a Domov sikeresen megpróbálja „ellopni” ezt a pedigrét. Pimaszul csibészes szám, amelyet Sondža felpörgetett, zörgősen gördülő basszusa visz. Rendkívüli a motívumokon át épülő fokozás, több motívumugrás és átvezető díszítés is jut neki, és az albumon a művészi kihívás szempontjából a legmerészebb kompozíciónak számít. A találó szöveggel együtt! Ebben a dalban megszólal a didgeridoo is. Figyeljetek a mid-eight részben a rendkívüli modulációra, ahol a zenekar még progresszív kilátásokat is megnyit. Ezt főleg az első albumon láthattuk. A címadó dal a zenekar zenéjének reprezentativitása szempontjából tökéletes példa, amelyben minden elem együtt van egy helyen, és a legelegánsabb, legközvetlenebb módon fogja meg az El Kachon auráját 2020-ban. A szám körről körre halad a teátrális (záró) crescendo felé, amely a hangulati csúcsot éppen a végén éri el. Zseniális kompozíció, és biztosan az egyik legjobb, amit a zenekar pályája során alkotott. Peti greh? Több táncolhatóságot akartok, akár tapsra emlékeztető ritmussal? Az Osvobojena után a zenei ragadozóság tüzét éppen a Peti greh szítja.
Ha már a bluesnál tartunk: az album vége felé azok a percek kerülnek előtérbe, amelyek a Tam, kjer raste blues és a lap steellel díszített Krog számokban találhatók, amikor a zenei körhinta közepére a színes és egyedi Tomi Perinčič lép. Gitáros, akihez foghatót nem találsz. Igen. A The Allman Brothers és a Tedeschi Trucks Band elillanó asszociációvá válik, főleg a záró Krog slide gitárjával Tomi még valami „to the roots bluesos” retorikát is eljátszik, a Potencialni ljubimci című dalban pedig olyan gitárkalandokat idéz fel, amelyekre Derek Trucks is hegyezné a fülét.
A hangzás meleg, bársonyos, szerves, élő, és rendkívüli kémiát, összhangot sugároz a szextettből. De vigyázat. Mint tudjátok, a bakelitnek mindkét oldalán korlátozott a hely. A Domov digitális és bakelitváltozata ezért a végén kissé eltér egymástól. A Domov a címadó dal mellett az igényesebb hallgatóknak az album egyik legérdekesebb száma lesz. Egyben a leghosszabb is, és mégis. Még mindig nem elég hosszú. A bakelitnél a tű ugyanis hirtelen felugrik a „fade out” közepén, amikor a gitár éppen nem fejezi be mindazt, amit eltervezett. Szóval igen. A bakelit korlátozott játékideje miatt bizonyos időbeli vágásokat kellett végezni. A Domov digitális változata ugyanis kerekebbnek hat, és hosszabb.
Kétségtelen, hogy Krt gondoskodik a magasabb decibelszintről, de az erősebb rockos áthatóságról és a pillanatnyi zenei fertőzőségről is. Krt közvetlen a tetteiben, és egy csipetnyi alternatív rockos karizmát is ad a zenekarnak, bár azt finoman csempészi be! A másik oldalon ott van a hihetetlenül finom, lágy gitáros bűvölő, Tomi Perinčič, aki újra és újra lenyűgöz nyögdécselő, sóhajtozó hangzásával. Krt és Tomi gitárjátékának összefonódása védjegy, amit sehol máshol nem találsz. Sajátos gitárösszefonódás. Két stílusában és megközelítésében eltérő gitáros, akik ebben az eredendő különbözőségben egyszersmind folyamatosan, ragyogóan értik és érzékelik egymást. Senki ne mondja, hogy ezt a zenekart valaha is ne kísérte volna igazi kémia. Egy csapat kémiája, amely egyként lélegzik, és amelyet eredendő őszinteség és hamisítatlanság hajt.
De ezzel még nincs vége ennek az eszmefuttatásnak. A ritmusszekció. Sondža kontrasztosan kiemelt, folyamatosan rendkívül aktív a zeneiség és a kifinomult trükkök bemutatásában, a ritmus a vérében van. Képes romboló áthatóságra, de mérhetetlenül szentimentális, filigrán érzékeny és lágy is lehet. A ritmusszekció azonban ezúttal nem lenne ilyen erős, ha PimpS nem csatlakozott volna újra a zenekarhoz. PimpS egyenrangú tagként dolgozik az album hangzásának megalkotásában, az ütőhangszerei pedig mindenütt jelen vannak. Már ebből a szempontból is az El Kachon egyedülálló. Žiga Dobravc szilárd és erős ritmusai PimpS-szel szivárványos színt kapnak, amely az előző albumról hiányzott! PimpS rendkívüli élénkséget, dinamikát, tüzet és vágtát ad. Nem csak a ritmikának, hanem a zenekar teljes hangzásának és stílusának. Ha összeveted a zenekar műveit PimpS nélkül az új albummal, azonnal arra jutsz, hogy PimpS egyszerűen olyan láncszem, akinek az El Kachon csapatában a helye. Maradjon is így a jövőben, mert a jelenléte megerősíti az együttes eklektikus pózát.
A „Mi nismo” – ahogy mondtuk – az El Kachon eddigi legjobb albuma. Hat kivételes muzikális karakterből álló szextett, akik a teljes vérű érzelmek, a szenvedély, a ragyogó kreatív frissesség és az eklektika különleges keverékét teszik le az asztalra: az eklektikát hagyományosan bluesrock ihleti, de közben a kihívó kísérletezés prózájával új fajta eklektikát és egyediséget ér el. Tekintettel a váratlan tehetségre, mind az egyéneket, mind az egész csapatot illetően, merész feltételezés, hogy ez még nem a zenekar pályájának kreatív csúcsa. Az El Kachon ezen még magasabbra is nyúlhat. Az viszont igaz, hogy a zenekar a „Mi nismo”-val fantasztikus art blues rock albumot készített, amelynek nincs párja Szlovéniában, ezért az érettebb továbblépés kihívása annál nagyobb lesz. A zenekar ugyan elalhat ezen a babérokon, de ez semmiképp sem tenne jót neki. Egy album tehát, amit kötelező meghallgatnotok, és érdemes felvennetek az otthoni zenegyűjteményetekbe.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Osvobojena (Andrej Barbič / Andrej Barbič)
2. Peti greh (Tomi Perinčič / Tomi Perinčič)
3. Potencialni ljubimci (Tina Gerbec Radaković / Tina Gerbec Radakovič)
4. Song zate (Tina Gerbec Radaković / Tina Gerbec Radakovič)
5. Domov (Tomi Perinčič / Tomi Perinčič)
6. Ivan (Ivan Volarič Feo, Tomi Perinčič / Tomi Perinčič)
7. S poljubom izdana (Tomi Perinčič / Tomi Perinčič)
8. Mi nismo (Andrej Barbič / Andrej Barbič)
9. Tam, kjer raste blues (Tomi Perinčič / Tomi Perinčič)
10. Krog (Tomi Perinčič / Tomi Perinčič)
Felállás:
Tina Gerbec Radaković – ének, háttérvokál
Andrej Barbič Krt – ének, akusztikus és elektromos gitárok, szájharmonika
Sondža – basszusgitár
Tomi Perinčič – ének, elektromos és slide gitár, lap steel
Žiga Dobravc – dobok
Primož Malenšek PimpS – ütőhangszerek
Vendégzenészek:
Nenad Patković (Šinobusi) – Hammond-orgona a „Potencialni ljubimci” című dalban
Robert Oven – didgeridoo, háttérvokál
