Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés dátuma: 2019. 3. 1.
Produkció: Howard Benson
Az album hossza: 50:47 perc
A svéd In Flames, amelyet ma a melodikus death metal egyik fő képviselőjeként tartanak számon, esetében kifejezetten meglepő, hogy egyáltalán fennmaradt. A zenekar az elmúlt évtizedben tagcseréken esett át, drasztikusan megváltoztatta a stílusát, sok rajongóját maga ellen fordította, és valahogy mégis sikerült a felszínen maradnia. A tipikus melodikus death metalból nem sok maradt, de az In Flames annak ellenére rengeteg támogatót szerzett, hogy a nagyobb tömegeknek kezdett zenélni.
Az egyetlen régi motoros, Anders Friden és Björn Gelotte végül megkapta a jutalmát mindazért a fáradozásért, amely egy ponton hiábavalónak tűnt. Az In Flames kétségkívül elég vállalkozó szellemű is: manapság már saját fesztiváljuk van, és megszámlálhatatlan egyéb termékük. Maga a zene pedig valahogy megerősíti, hogy a zenekar a komfortzónájában érzi jól magát. Az In Flames megtalálta a maga stílusát, és azt csiszolta tökélyre. Az I, The Mask pontosan ezt tükrözi. Nagy vonalakban az In Flames manapság az alternatív rock és a melodikus death metal keverékét játssza, vagyis a múltat nem felejtették el.
Az album a Voices című számmal nyit, amely rögtön megmutatja az In Flames mai arcát. A középtempós, bőséges dallamokkal és erős refrénnel megáldott szám azt jelzi, hogy az In Flames ma is képes tisztességes dalt írni. Talán nincs benne semmi kiemelkedő, de a címadó dallal az In Flames már magasabb sebességfokozatba kapcsol, és felbukkan a klasszikus melodikus death metal képe, persze modern hangzással. A sebességet az In Flames már nem helyezi előtérbe, ezt mutatja a dallamosabb Call My Name is. Az I Am Above-vel viszont bizonyítják, hogy tudnak egy kicsit ütősebbek is lenni. Ellensúlyként a következő számban már egy lassabb, helyenként egészen álmodozó dalt, a Follow Me-t kínálják. Változatosságból nincs hiány az albumon, így még az In Flames esetében sem lehet mindent előre kiszámítani.
Egészében véve az I, The Mask nem győz meg igazán. Vannak azonban dalok, amelyek még tartják a bizalmat a zenekarban. Az album második felében ezt erősíti meg a rajongóknak szóló köszönetként szolgáló We Will Remember, a gyorsabb Burn és a fülbemászó Deep Inside, amelyben ötletesen használták az arab skálát. Az egész a lassú, balladai hangulatú Stay With Me-vel zárul, amely akusztikusan indul, a dallamokkal és az énekkel pedig az In Flames érzelmi csúcsra emeli a végét. Anders Friden a legvégén bizonyítja, hogy az elmúlt években sokat foglalkozott az énekléssel, és sikerült is fejlődnie. A korai kiadványokhoz képest a különbség nagyon szembeötlő.
Anders Friden a szövegekben megmarad jellegzetes, meglehetősen személyes stílusánál, bár a társadalomkritika több mint nyilvánvaló. Az album nem koncepcióalbum, de sokat foglalkozik azzal, mit csinálnak az emberek a közösségi hálókon, amikor „felveszik a maszkot”. A szövegek értelmezését viszont – az ő megítélése szerint – természetesen a hallgatóra bízza.
Az In Flames ezúttal több mint szolid munkát végzett. A fő kérdés az, hogy lehet-e egyáltalán bármit felróni az In Flamesnek. A gitárok továbbra is erős tényezők, a dallamok fontos szerepet játszanak, ami a zenekarra mindig is jellemző volt. Björn Gelotte gitáros kétségkívül érti a dolgát. Kicsit hiányzik ugyan a több agresszió, ami különösen az éneknél szembetűnő. A ritmusszekció sem gyenge, így összességében az In Flames nem lankad. Ami talán a leginkább zavaró, hogy a dalok tipikus popszerkezetűek, ahol csak a refrén számít. Itt viszont fel lehet róni, hogy az In Flames túlságosan sablonos minta szerint dolgozik.
Amikor végighallgatjuk a lemezt, egyértelmű, hogy az In Flames nem spórolt a produkción. A zenekar ismét a tapasztalt Howard Bensonnal dolgozott együtt, aki a munkájáért számos díjat kapott. A felvételek Los Angelesben készültek, ami nem is meglepő. Az In Flames már jó ideje amerikaibban akar szólni. Az albumon nincsenek felesleges kiegészítők, van vezérfonala, a dalok pedig rádióslágernek is megfelelnek. Vagyis ez az igazi album a tömegeknek, amelybe azért elég sok munkát fektettek.
A régebbi rajongókat ez az album egy cseppet sem fogja érdekelni. De az In Flames sem fiatal banda már, amelynek kis termekben való fellépésekből kell kifizetnie a csekkeket. Minden kritika ellenére az In Flames valahogy talpon maradt. Úgy tűnik, a dolog működik, és a támogatottságukat nézve az In Flames tovább élvezheti a komfortzónáját.
7,5/10
Számlista:
- Voices
- I, The Mask
- Call My Name
- I Am Above
- Follow Me
- (This is Our) House
- We Will Remember
- In This Life
- Burn
- Deep Inside
- All The Pain
- Stay With Me
Zenészek:
Anders Friden – ének
Björn Gelotte – szólógitár
Niclas Engelin – ritmusgitár
Bryce Paul Newman – basszusgitár
Tanner Wayne – dob
