Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Kansas
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 1983
Játékidő: 42:00
Értékelés: 3/5
A „Drastic Measures” az az album, amelyen a Kansas végleg AOR-bandává vált, és egy rövid időre szakított a fenséges progrockos múltjával. Egyben ez volt az első lemezük hegedű nélkül, ami a hosszú pályafutásuk egyik legkevésbé sikerült lépésének bizonyult, hiszen ezzel elvesztették jellegzetes hangzásuk egy jelentős részét. A régi hegedűs, Robby Steinhardt ugyanis feladta: elege lett az egyre csökkenő szerepéből, valamint Kerry Livgren gitáros és Dave Hope basszusgitáros vallási fanatizmusából, ezért a „Drastic Measures” felvételei előtt távozott. Döntését az az kellemetlen felismerés érlelte meg, hogy a zenekar új, „istenfélő” hívei a Kansas-koncertek előtt a szövegeikből vett vallásos litániákat mondogatják egymásnak. Utódját nem keresték, helyette egyre jobban rákattantak az új generációs szintetizátor-technológiára, és ez az albumon hallatszik is.
John Elefante énekes Livgrentől gyakorlatilag teljes kreatív kontrollt kapott az album készítése során. Livgren mindössze három dalnál működött közre szerzőként, amit később nagyon megbánt. A „régi gárda” szerzői távolléte miatt a Kansas a „Drastic Measures”-ön inkább a Foreignerhez és a Loverboyhoz hasonló AOR-zenekarokra emlékeztet, mint önmagára. Néhány szöveg átitatott vallási hevülettel és bibliai utalásokkal, de szerencsére elég álcázó metafora került bele ahhoz, hogy ez ne legyen túl feltűnő és túlságosan idegesítő. A legtöbb vallásos színezetű szöveget Livgren taktikai okokból inkább a második szólóalbumára, az AD-s nyitányra tartogatta. Vallásos hevülete ellenére mindig kiváló gitáros, sokoldalú szerző és intelligens ember volt, aki pontosan tudta, mit akar, de a sikeres és jól fogadott „Vinyl Confessions”-szel ellentétben ezúttal sajnos nem minden alakult az elképzelései szerint, és az album sok szempontból az elődje halvány árnyékának tűnik.
A lemez a pompázatos AOR-himnusszal, a „Fight Fire With Fire”-rel nyit, ami egyben az egyetlen igazi Kansas-klasszikus az albumon, és az egyetlen dal, amelyre a koncertturnékon ma is időnként visszaemlékeznek. A gyilkos gitárriff, amelyet szintetizátoros ízesítés, romboló basszusvonal és Elefante hatalmas énekteljesítménye támogat meg, tökéletes recept volt egy megérdemelt slágerhez. Innentől kezdve ugyan egyik dal sem rossz, de különösebben lenyűgöző sem, vagyis az egész beleolvad a szürke középszerbe.
Az „Everybody’s My Friend” klasszikus rockos „party”-szám, amely a refrénjével és a hangulatával inkább a Van Halenhez áll közel, mint a Kansashoz. A „Mainstream” a hangulatával és Livgren szövegével is szemléletesen megmutatja, hol tartott akkor a Kansas: tipikus, mainstream rockzenekar lett belőlük, ami a zenekar fő gitárosát egyre jobban frusztrálta. A rövid hangszeres betét jelentős csalódás és ihlettelen a korábbi fúziós remekeikhez képest, a bambusz ütőhangszerekkel megspékelt újításai ellenére is.
Az „Andi” megcukrozott power ballada, amilyenből szerencsére nem sok található a Kansas-katalógusban. A teljes elmerüléstől a málnaszirupban csak az egyes hangszeresek általános technikai tökéletessége és Elefante mint mindig kiváló éneke menti meg. A „Going Through the Motions” alig több, mint a nyolcvanas évek szintetizátor-technológiájának gyakorlótere, és ahogy a címe is mondja, egy múló séta az üres érzelmeken át. A „Get Rich” újabb tökéletes korrelikvia és félresikerült kísérlet. A „Don’t Take Your Love Away” power ballada némileg meglepő módon az album egyik legfényesebb pillanata. Az „End of the Age” szolid AOR, de semmi több, míg az „Incident On A Bridge” ugyan tisztességes lezárása a lemeznek, de Livgren szerzői remekeitől sokkal többet várna az ember.
A Kansas a „Drastic Measures” megjelenése után patthelyzetbe került: senki sem volt elégedett az új irányvonalukkal, ami a maga módján ironikus, hiszen éppen azt akarták, hogy minél szélesebb közönségnek tetsszenek. A régi hívek csalódtak az új AOR-hangzásban és a vallásos szövegekben, az új célközönség pedig, amelyet többnyire keresztény rajongók alkottak, ezúttal némileg elárultnak érezte magát, mert Livgren szövegei nem voltak olyan vallásos színezetűek, mint a „Vinyl Confessions”-on. Az albumon végig jól érezni, hogy a zenekar már eléggé kimerült: kevés volt a friss ötlet, túlzott engedékenység jellemezte az akkori hangzástrendekkel szemben, és kiárusították a saját zenei nyelvezetüket. A csalódott Livgren az 1983 végi turné után Hope-pal együtt úgy döntött, hogy feloszlatja a Kansast, és megalapítja az AD nevű keresztény rockbandet. Szerencsére Phil Ehart és Rich Williams elég észnél volt ahhoz, hogy a következő években újra összefogjon a visszatérő Steve Walsh-sal, és újjáépítse a Kansast.
Felállás
Phil Ehart – dob
John Elefante – ének, billentyűk
Dave Hope – basszusgitár
Kerry Livgren – gitár, billentyűk
Rich Williams – akusztikus és elektromos gitár
VENDÉGZENÉSZEK:
Tery Brock – vokál
Kyle Henderson – vokál
Terry Pack – vokál
Produkció
Kansas, Neil Kernon
Számlista
1. Fight fire with fire (3:40)
2. Everybody’s my friend (4:09)
3. Mainstream (6:36)
4. Andi (4:15)
5. Going through the motions (5:43)
6. Get rich (3:43)
7. Don’t take your love away (3:44)
8. End of the age (4:33)
9. Incident on a bridge (5:37)
