Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Kansas
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 1982
Játékidő: 43:20
Értékelés: 4/5
A „Vinyl Confessions” a legendás amerikai progresszív rockerek, a Kansas számára egy új, rövid életű korszak kezdetét jelentette, amelyre a zenekar hosszú évek óta hűséges rajongói közül kevesen emlékeznek vissza szívesen, pedig a két album, amely ebben az időszakban született, néhány örökzöld gyöngyszemet is tartalmazott, amelyekre ma is büszkék lehetnek. A banda a nyolcvanas évek elején jókora bajba keveredett, ami, milyen amerikai, elsősorban ideológiai természetű volt. Kerry Livgren gitáros és Dave Hope basszusgitáros a nyolcvanas évek elejére lángoló, prédikátori hevületű újjászületett keresztény lett, és vallási buzgalmával egyre jobban kimerítette a zenekar másik három tagját.
Steve Walsh énekesnek és billentyűsnek végül elege lett a vallási lázukból, és inkább (egyelőre) távozott a zenekarból, és megalapította saját bandáját, a Streetset, csak hogy ne kelljen tovább hallgatnia, sőt a szövegekben énekelnie a vallásos litániáikat. A helyére John Elefante érkezett, aki Livgrenhez és Hope-hoz hasonlóan vallási rajongó volt, így az új, „keresztény” Kansas víziója szempontjából gondot sem jelentett. A végén az volt a legfontosabb, hogy újabb kivételes énekesről volt szó, elődjééhez hasonló hangszínnel. Elefante a Kansasnél eltöltött rövid idő alatt kitűnően teljesítette a küldetését, még ha Walsh karizmájával nem is rendelkezett.
A „Vinyl Confessions” dalai a hetvenes évek munkáihoz képest jóval egyszerűbbé váltak, „fülbemászó”, dallamos rockrefrénekkel, amelyek rádiós lejátszásra is alkalmasak voltak. Robby Steinhardt hegedűjét a produkcióban szándékosan és jól hallhatóan háttérbe szorították, ami bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy nem sokkal az album megjelenése után elhagyta a zenekart. Manapság sok rajongó szégyelli, hogy a Kansas, amely a hetvenes években az amerikai rockbandák egyik ritka „agyas” képviselőjének számított, a nyolcvanas évek elején több közös vonást mutatott az akkori AOR-zenekarokkal, mint a progrockkal. AOR-bandává válásuk közben meglepően sikeresek voltak, bár a tömegsikerben sosem érték utol arénarockos honfitársaikat, a Journeyt, a Foreignert és a Styxot. Az AOR-bandává alakulás a „Vinyl Confessions” idején még nem fejeződött be teljesen, ezért a szimfonikus progrockos megoldások, amelyekkel a múltban elkápráztattak, egyes dalokban még mindig előbukkannak, bár jóval kevésbé kísérletezők, mint korábban. A szövegek ízlés dolga, hiszen minden dalban találunk különféle bibliai utalásokat.
A nyitó „Play the Game Tonight” sikeresen folytatta a Kansas régi hagyományát, a győztes nyitó himnuszokat hipnotikus refrénnel. Az album legismertebb dala egyben a legjobb is rajta, Elefante pedig rögtön bizonyítja, hogy csúcskategóriás énekesről van szó, aki dallamos rockslágerekre született. Azt, hogy a Kansas már mennyire belemerült az AOR vizekbe, és mennyire szakított a progrockos múltjával, jól szemlélteti a „Right Away”, amely felépítésében és hangulatában sokkal közelebb áll a Foreignerhez vagy a Journeyhez, mint a Genesishez vagy a Yeshez, a zenekar korai hatásaihoz. A keményebb rockos „Fair Exchange”-ben, amelynek szövege az antikrisztus uralma alatt álló világról szól, ismét megmutatkoznak a jellegzetes többszólamú vokálok, amelyek a blues-rockos riffel és a ritmikával keveredve pajkos hangulatot teremtenek, bár a dal egészében egyáltalán nem használja ki a kezdeti lendületet.
A remek power ballada, a „Chasing Shadows” rejtett gyöngyszem, és az album egyik ritka dala, amely az aranykor klasszikus, progrockos Kansasére emlékeztet. Szívbemarkoló zongoraaranzsok, szép akusztikusgitár-dallam és mélyen érzelmes Elefante-ének jellemzi. A kissé kísérletezőbb „Diamonds And Pearls”-ben még néhány jazzes ritmikai kapricsot is odalöknek a zongorán, amit egy csodálatos hangszeres betét követ hegedűszólóval az élen, és rövid időre felidézi az aranykor emlékét. A „Face It” monumentális gitárriffet tartalmaz, amelyet az akkori NWOBHM-bandák többsége sem szégyellt volna, ugyanakkor a szaxofonszólókkal bizonyítják, hogy azért még nem tagadták meg teljesen progrockos gyökereiket.
A „Windows” a szó legjobb értelmében vett AOR, és újabb rendes energialöket számos dallamos harmóniával. Az akusztikus vonalú ballada, a „Borderline” igazi Kansas-klasszikus, amely a hetvenes években is megszülethetett volna, hiszen tipikus livgreni melankolikus remekmű, amilyeneket már a „Dust in the Wind” óta szívesen alkotott. A „Play On” újabb átlagos dallamos rocker csiszolt gitárfrázissal és suhogó szintetizátorvonallal az előtérben. Az album a kitűnő „Crossfire”-rel zárul, amely minden szempontból Kansas-klasszikus és az Elefante-éra egyik legjobb alkotása, erőteljes refrénnel és temperamentumos szimfonikus hegedűpasszázzsal.
A „Vinyl Confessions” jó, többnyire dallamos rockalbum, és a két John Elefantével készült lemez közül a jobbik, mert még maradt rajta némi progrockos mozgástér a kalandozásra és az érzékenységre az aranykorból, ennek a gyakran félreértett amerikai zenekarnak a legjobb időiből. A vallásos szövegek felkeltették az amerikai CCM-zeneipar figyelmét, és legalább annyi új rajongót hoztak nekik, mint amennyit elvesztettek a hirtelen fordulattal az úgynevezett keresztény rock felé. A Kansas számára egy ellentmondásos és viharos időszak kezdődött, amely szerencsére hamar véget ért.
Felállás
Phil Ehart – dob
John Elefante – ének, billentyűs hangszerek
Dave Hope – basszusgitár
Kerry Livgren – gitár, billentyűs hangszerek, synclavier
Robby Steinhardt – hegedű, vokál
Rich Williams – gitár
VENDÉGZENÉSZEK:
Bill Bergman – altszaxofon, tenorszaxofon
John Berry, Jr. – trombita
Jim Coile – tenorszaxofon
Ben Dahlke – fagott
Beverly Dahlke-Smith – szaxofon
Warren Ham – szájharmonika
David Pack – ének, vokál
Greg Smith – baritonszaxofon
Anne Steinhardt – hegedű, vokál
Roger Taylor (Queen) – vokál a „Right Away”, a „Diamonds and Pearls” és a „Play the Game Tonight” című dalokban
Lee Thornburg – trombita, szaxofon
Donna Williams – ének, vokál
Produkció
Kansas, Ken Scott
Dallista
1. Play the game tonight (3:24)
2. Right away (4:03)
3. Fair exchange (4:56)
4. Chasing shadows (3:17)
5. Diamonds and pearls (4:47)
6. Face it (4:15)
7. Windows (3:29)
8. Borderline (3:57)
9. Play on (3:30)
10. Crossfire (6:33)
