Helyszín: Helyszín: Taverna/ Koper / Szlovénia
A koncert dátuma: 2015.09.04.
Nézőszám: 1500
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés!)
Ha Szlovéniában jó élő rockzenére vágysz, az út általában a Tengermellékre vezet. A tengerpart arról híres, hogy tud jó rockbulikat szervezni, színvonalas zenéből pedig bőven jut. Szeptember első péntekén ezúttal egy Explosion of Rock nevű koperi minifesztiválé volt a főszerep.
Az Explosion of Rockot idén már harmadik éve rendezték meg egymás után. A fesztiválnak nemes célja van – a fiatal, ígéretes tengermelléki zenekarok bemutatása. A rendezvény lelkes helyi zenebolondok önkéntes munkájának gyümölcse: azt szeretnék, hogy a fiatal tehetségek szélesebb közönség előtt is megmutathassák magukat. Idén a szervezőkhöz csatlakozott a helyi tévé, az RTV Koper – Capodistria is, amely az egész eseményt rögzítette.
Az élő buli néhány perccel este nyolc után indult. A hivatalos konferanszié felvezetése után két fiatal gitártehetség lépett színpadra zenekari kísérettel: az alig nyolcéves Vid Kavrečič és a tizenhat éves Patrik Mrak. Fiatal koruk és ebből adódóan szerényebb színpadi rutinjuk ellenére semmi megilletődöttség nem látszott rajtuk. Az olyan nagyágyúk feldolgozásait, mint az AC/DC, Lenny Kravitz és társaik, olyan átéléssel és odaadással játszották el, amire Szlovéniában a sokéves pályafutással rendelkező zenészek közül is csak kevesen képesek. Külön ki kell emelni a kis Videt, aki – bár alig néhány centivel magasabb a gitárjánál – teljesen átadta magát az élménynek, és rengeteg lazaságot meg színpadi játékot mutatott. Patriknál kicsit több kamaszos félénkség volt érezhető, de persze egyik fiatal tehetségnek sem lehet semmit felróni. Srácok, csak így tovább!
Villámgyors átszerelés után a gyengébbik nem vette birtokba a színpadot. A Sniz névre hallgató tinédzser négyest 3 fiatal lány és egy szólógitáros srác alkotja. Alig valamivel több mint egy éve zenélnek együtt, de az összeszokottságuk alapján azt hihetnénk, hogy a banda már jó pár éve létezik. Punk-rockot játszanak. A lányok koncert közben épp annyit kacérkodtak a közönséggel, hogy a műsor a szemnek is vonzó legyen. Az egyszerűbb ritmikai és dallamvonalak nem okoztak komolyabb gondot a hangszereken, az ének is tiszta volt, úgyhogy összegzésként elmondható: a zenekar jó úton halad a szlovén punk-rock színtér meghódítása felé. Talán csak a csapat férfitagját kellene még kicsit jobban felengedniük, hogy ne feszengjen, amikor a közönségre néz, és akkor a fellépésük igazi csemege lesz.
Újabb villámgyors átszerelés után – a zenekarok közötti szünetek tényleg rekordrövidek voltak, és dicséret illeti a hangosítókat meg a szervezőket, akik ennek ellenére végig magas színvonalú hangzásról gondoskodtak – a Free The Mouse nevű fiatal srácok foglalták el a színpadot. Az első percekben a legtöbben inkább a padlót bámulták, aztán feloldódtak, és felvették a kapcsolatot a közönséggel. Az alteres banda néhány feldolgozást és jó adag saját anyagot hozott, ami dicséretes, tekintve, hogy hivatalosan csak 2014 óta léteznek. Minden ment, mint a karikacsapás. Amint elmúlt a kezdeti izgalom, a srácok teljesen átadták magukat a színpadi showjuknak is. És onnantól nem lehetett megállítani őket. Ugráltak, a földön fetrengtek,… a színpad előtti közönség pedig a színpadról áradó energiától feltöltődve tombolt alattuk. A hangulat fenomenális volt, még azoknak is, akiknek egyébként ez a műfaj nem igazán áll közel a szívükhöz.
A fesztivál keretében a Sniz és a Free The Mouse egy saját dal felvételéért is versengett a tengermelléki Hendrix stúdióban. Szerintem mindkét banda megérdemelt volna egy stúdiónapot, a végén azonban csak egy győztest hirdethettek, és ez a Free The Mouse lett. Így arra számíthatunk, hogy profi kivitelezésű bemutatkozó dalukat legalább a Youtube-on meghallgathatjuk, ha már a szlovén rádiók nem is fogják játszani.
Fél tizenegykor aztán az alteres zenéhez kevésbé szokott fülek is sorra kerültek – a színpadra a Tengermellék „master of strings”-e, Marty Favento lépett zenekarával, amelyben Nick Smajlagič gitározott, Erik Filipčič basszusozott, Marco Parlante pedig dobolt. A srácokon látszik a színpadi rutin: a legcsekélyebb kezdeti visszafogottság nélkül szóródtak szét a színpadon, és mindenki megmutatta a saját hangszerén, mit tud. Bár a Taverna színpada egy négyfős csapatnak meglehetősen tágas volt, Marty és Nick a két oldalról uralta a terepet, a közönség pedig a tenyerükből evett. A klasszikus zenei beütésű saját szerzeményekből álló egyveleget a négyes jól összeszokott csapatként adta elő. Ha nem számítjuk Nick ügyetlenségét, amellyel elég gyakran döntögette a mikrofonállványokat, a színpadi performansz tökéletesnek tűnt. Bár instrumentális műsorról volt szó, senkinek sem hiányzott az ének. Marty ujjai mintha olajozva, hihetetlen sebességgel szaladgáltak volna a húrokon, a ritmusszekció pedig odaadással, egy csipetnyi huncutsággal és bámulatos koncentrációval követte mindezt. Martyt elképesztő gitárérzék jellemzi, és kemény munkával elérte, hogy hangszertudásával világviszonylatban is felvegye a versenyt a gitárszólók nagyjaival. Saját szerzeményei a kevésbé igényes közönség fülébe is könnyen bemásznak, ezért Marty játékát öröm hallgatni. Bár Marty egyértelművé teszi a közönség számára, ki a főnök a színpadon, a zenésztársainak is teret ad, hogy szólóikban megmutassák magukat, sőt rögtönzéssel maga is ösztönzi őket. Marty Favento koncertjein mindig a közönség szórakoztatásáról is gondoskodnak, legyen szó a szerelésről vagy a showt körülvevő érdekes szlogenekről és titokzatos kódokról. Marty gondoskodott róla, hogy a fellépése a fülnek és a szemnek egyaránt csemege legyen, és csak remélni tudjuk, hogy sem a szlovén, sem a nemzetközi zenei színtér nem siklik el a fiatal tehetség felett, aki már most sokat elért, és még rengeteget tud mutatni. Mivel Marty elég gyakran utazik át a tengerentúlra, Szlovéniában csak ritkán láthatjuk élőben, így gitárbarátok, semmiképp se hagyjátok ki, ha valahol felbukkan!
A fesztivál zárásaként a Q20 lépett színpadra. A zenekar 2013-ban alakult, és klasszikus rockot játszik. 2015 elején kiadták a Sam naprej című kislemezt, amelyet Koperben élőben is hallhattunk. A fellépésük alatt a közönség kezdett más tengermelléki helyszínek felé szivárogni, ez azonban sem a színpadi hangulatot, sem a színpad előtt maradt hallgatóságot nem zavarta. A Q20 eljátszott néhány feldolgozást, de főleg a saját anyagnál maradtak, amelyet 2015 végén CD-n is ki akarnak adni. A banda a kétéves fennállása alatt jól összeszokott, és a színpadon nagyon magabiztosan szóltak. Igazi rockerlélekként talán kicsit keményebb riffeket hiányoltunk, de egy színvonalas koncertért ezt is hajlandók vagyunk elnézni. A Q20-at biztosan figyelemmel kísérjük még a szlovén színpadokon.
A tengermellékiek ismét bebizonyították, hogy sok lelkesedéssel és megfelelő számú minőségi zenésszel vonzó rockeseményt lehet összehozni, amely komoly tömeget mozgat meg, és igazi bulit csap. Amíg a Tengermelléken ennyi fiatal zenei tehetség cseperedik, addig a jó élő zenéért nem kell aggódniuk. Csak remélni tudjuk, hogy megfelelő anyagi támogatással az Explosion of Rock a nyárbúcsúztató tengerparti rendezvények hagyományos darabjává válik.
Képgaléria
