Kiadó: Celinka
Megjelenés dátuma: 2024. 6. 5.
Produkció: Divje jezero
Album hossza: 44.43 perc
Stílus: Jazz Rock Fusion / Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
A Divje jezero a szlovén jazz-rock fúzió progresszív elemekkel átszőtt képviselője, amely az utóbbi években igyekszik a szélesebb szlovén közönséghez is közelebb kerülni: olyan utakat keres, amelyekkel nagyobb zenei kompaktságot érhet el, és ezzel a rádiók figyelmét is felkeltheti. Erre utalt már az előző lemez, a „Korak iz okvirjev” is, amely 2020 májusában jelent meg (RockLine recenzió), és kiváló stúdióalbum, amelyen a zenekar egy szemernyit sem áldozott fel eredeti, magából fakadó művészetéből, a vezető ének használatát viszont rendkívül hatékonyan építette be a szerzői munkába. Logikus és magától értetődő, hogy ez nagyobb mozgásteret adott nekik olyan művészi késztetésekkel való kokettáláshoz, amelyek (gyakrabban) kopogtatnak a rádiók ajtaján, és a Divje jezero élt is ezzel a lehetőséggel. Közben viszont minden művészi önállóságát megőrizte a zeneszerzés saját mesterségében.
Ennek a szextettnek az erényei állandóak maradnak. Az új albumon is. Nagy zenei tehetségek forrtak egyetlen zenei testté, amely művészi szempontból teljesen eklektikusan szólítja meg a hallgatót. Ebben nincs vita. A „Korak iz okvirjev” óta eltelt négy év hirtelen elszaladt. Új ötletek egész sora született, amelyek mind megérdemlik, hogy megvalósuljanak. Žiga Kovačič és Žan Sedej hézagmentesen illeszkedett a szextett soraiba, amelyet a tapasztalt fúvós, Tomi Peljhan egészít ki, valamint a zenekar kreatív magja, a rutinos veterán trió: Aleš Golja (gitár), Luka Čibej (dob, ütőhangszerek) és Alen Bogataj (basszusgitár). Ez a három zenész adja a zenekar hangzásának és stílusának alapját. A megalakulás óta.
A „Prva stran” logikus folytatása a „Korak iz okvirjev” albumnak, és újabb érettségi lépés a zenekar kíváncsi művészetének folyamatos kutatómunkájában. Ami ezúttal az elődnél is erősebben „szúr” a fülbe, az Žiga Kovačič billentyűs még nagyobb felszabadultsága: betétjeivel, tudásával és kifejezőerejével a hangszerelésen belül is feljebb emelte a szerepét az előző lemezhez képest, ami azt is jelzi, mennyit nőtt a szextett az elmúlt négy évben, a felállás megújítása után. Elektromos zongora, Moog, Hammond-orgona. Humor és szikra ebben a tekintetben még több van, mint korábban. A hangszerek párbeszéde kiemeli a csapat rendkívüli összeszokottságát. A fúzió a tréfákban meglep és folyamatosan lelkesít, miközben nem veszi el az album fejlődésének dinamikáját. Itt van az a mindig izgalmas fuvallat, amelyet az egyes kompozíciók akrobatikájában a váratlan „kanyarok” hoznak, és amely különösen az igényesebb hallgatókat, az úgynevezett zenei gourmand-okat nem fogja megunni. A jazz-rock fúzió műfajában könnyű gyorsan a „hallgathatatlanság” vagy a nehezebb hallgathatóság vékony jegére tévedni – főleg, ha az improvizációs pillanatok kezdik uralni a motívumszerkezeteket, amelyeknek a kompozíciók vázát kellene adniuk –, a Divje jezero azonban a hangszerelések és az átvezetések megválasztásában mindvégig ügyesen, fordulékonyan és elegánsan kerüli el az ilyen kísértéseket.
Bár ezúttal a zenekar meghívta Tinkara Kovačot, aki éneket és fuvolát adott a rövidebb (vagyis a Divje jezero mércéjével „rövidebb”), melankolikus Signalihoz, ez a dal nem olyan erős a dallamos refrént illetően, mint a tréfásan szikrázó Divji voznik refrénjei, amely a maga „pimaszságával” lep meg (a „sziklás” Hammond, a gitárfrazeálás és a szaxofon támogatása a zenekar eddig ismert art-dossziéjához képest meglepetés, és átkozottul jól áll nekik), vagy a Scritto az album első felében. Mindhárom dalt a zenekar már kislemezként bemutatta, mert maga is érzékelte bennük a dallamosságot. A Divji voznikot és a Scrittót ezért rövidített, a rádióknak kedvezőbb verzióban is kiadta. Az albumon, a „Prva stran”-on viszont mindkét szám „kígyózóan” megnyújtott formában szerepel, és éppen ezekben a változatokban kapjuk azt, amit a Divje jezeróban a legjobban megbecsülnek, és amiért a rajongók újra meg újra visszatérnek hozzájuk. Rendkívüli lazaság és az instrumentális „vígjáték” szellemessége. Ez nem szűnik meg lelkesíteni, a szikrázó ihlet és a kivételes technikai csiszoltság együttesében. E kislemezek mellé a következő kislemezjelölt kiválasztásakor könnyedén felsorakozhatna az album címadó dala is, amely gyorsított tempóban, rendkívül élénken nyitja az albumot, és a latin ritmikára és a billentyűk játékosságára épülő „mid-eight” részével lep meg.
A hangzás kiváló. Szerves, analóg hatású, a hangkép természetes pasztellszíneivel símogatja a fület. Alen Bogataj basszusgitárjátékának játékos természetéből megragadott és kiemelt melegség akár a hangmérnöki munka tankönyvi példája is lehetne. A motívumszerkezetek színezését a különféle „díszek” folyamatos hozzáadása kíséri, legyen szó a szaxofonról, a billentyűkről, a gitárról vagy a basszusgitárról, és végül ott van Luka Čibej is a maga ügyes manővereivel, amelyek közt az albumon nincs két egyforma dobátvezetés. Ahogy a Gospodar egyik sora sugallja: „…Bodi krojač svojih sanj…”! A „Prva stran” zenéje valóban erre szólít fel.
Az énekhang beépítése a kompozíciókba a hetvenes évek szlovén popevkájának vívmányait idézi. Az első Žan gyönyörű hangja, a második az ehhez készült hangszerelések, a harmadik a zenekar hangzásának „rusztikussága”, amely a hangkép építésében (billentyűk – gitár – fúvósok) ezeket az érzeteket kelti. Ezúttal is jelen van a legendás Predmestje emléke, amelyben a múlt és a jelen közötti szál érezhető. Az albumot a Slepo leto zárja! Misztikus, epikus dal, tele hangulati fordulatokkal, ahol a jazz-rock meghajol a progresszív rock elemek nagyobb súlya előtt, és ez az album egyik legizgalmasabb száma a „Prva stran”-on. A dal szerkezete szó szerint „rákényszeríti” Žant a nagyobb drámaiság felé, amit hatékonyan csal elő az énekteljesítményéből! Zseniális pont, ahol a dallamba finoman „balkáni” hangulat is belecsempészve érkezik.
A „Prva stran” gyönyörű folytatása a „Korak iz okvirjev” zenei történetének, és a Divje jezero a legújabb munkájával sem szűnik meg lelkesíteni. A szextett az új albumon rendkívül felszabadult és szellemes új, saját szerzeményekből álló sorozatot rögzített, amellyel a szlovén és a nemzetközi zenei térben is megőrzi teljesen egyedi helyét: az abszolút, magából fakadó zenei eredetiségét, vagy egyenesen szólva megfoghatatlan, eklektikus esztétikáját!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Prva stran
2. Scritto
3. Signali (ft. Tinkara Kovač)
4. Veliko mesto
5. Divji voznik
6. Gospodar
7. Slepo leto
8. Divji voznik edit (csak a digitális kiadáson)
Közreműködők:
Zene, szövegek és hangszerelés: Luka Čibej
További hangszerelés: Alen Bogataj, Aleš Golja, Žiga Kovačič
Keverés: Luka Čibej és Alen Bogataj
Mastering: Marvin (Tide Studio London)
Borítóillusztráció: Gregor Koželj
Felállás:
Alen Bogataj – basszusgitár
Luka Čibej – dob, ütőhangszerek, vokál
Aleš Golja – elektromos és akusztikus gitárok
Žiga Kovačič – Hammond-orgona, Moog, Rhodes elektromos zongora
Tomi Peljhan – szaxofon, vokál
Žan Sedej – ének
