Kiadó: Celinka
Megjelenés dátuma: 2020. 5. 20.
Produkció: Divje jezero
Az album hossza: 48.32 perc
Műfaj: Progressive Rock/Jazz Rock Fusion
Értékelés: 10/10
A Divje jezero idriai szlovén zenekar, amely több mint tíz éve ejt ámulatba zenei kalandvágyával. Egy banda, amely folyamatosan úton van. Miután még gyerekként kiúszott a „Divje jezero”-ból (2009), a „Mestni vrvež” (2015) felé vette az irányt, a „blodnjaka” (2017) útvesztőjéből pedig végül kilépett: itt a „Korak iz okvirjev”! A Celinka kiadónál megjelent album a zenekar harmadik stúdiólemeze öt év leforgása alatt, ami egy olyan bandától, amely a színtéren többnyire teljesen egyedül küzdi fel magát, rendkívül szép siker. Főleg, mert a „Korak iz okvirjev” több szempontból is hatalmas jelentőségű mérföldkő számukra. A zenekar hattagúra bővült, énekest épített be a soraiba, és billentyűst is cserélt. Ilyen változási forgatagban sok ígéretes szlovén zenekar elveszíti a fonalat, keresgélni kezd, tengődik, majd végül kétségbeesetten szögre akasztja a pályafutását. De nem a kitartó, makacs és szívós idriaiak esetében, akik az új, lenyűgöző teljesítménnyel csak megerősítik megtörhetetlen hitüket a saját zenei víziójukban, amely a progresszív rock és a jazzrock fúzió világszerte elért vívmányaiból merített tiszteletteljes ihletre épül.
A Divje jezero, amely nemrég sikeresen átvészelte a drasztikus változások időszakát, az új lemezzel győztesen kerül ki a megpróbáltatásból. A kreatív mag, amely kezdettől fogva a zenekar hajtómotorja és szíve – Luka Čibej (dob), Alen Bogataj (basszusgitár) és Aleš Golja (gitár) –, nem ragadt egy helyben („stal inu obstal”), hanem megőrizte jellegzetes zenei stílusát. Sőt. Művészileg ki is szélesítette. Az ének beépítésével a bandának konkrétabban kellett csiszolnia, igazítania és lazítania az aranzsmanokat. A kihívás mindenképp kétirányú, és művészi értelemben természetesen kéz a kézben nő. Ezzel a váltással egy szemernyit sem áldoztak fel a saját erőből sarjadt művészetükből, hanem kibővítették, továbbfejlesztették és új érettségi szintre emelték. Az új érettségi próbát kiváló eredménnyel abszolválták.
A zenekar új tagja, Žan Sedej, rendkívül szép hangot birtokol. Kidolgozott vokális karizmát. Beépülése – zenei értelemben – a szlovén földrajzi eredetű melosz megjelenését hozza, amit részben persze a szlovén szövegek is meghatároznak. Ez pedig az új zenei arculatba a sanzon hangvételének pontszerű elemét is belevési. Az énekdallamok egyfelől kitűnően alkalmazkodnak a kifejezett zenei kutatáshoz, illetve kísérletezéshez, és így maguk is az improvizáció hatását keltik, másfelől Žan emlékezetes refréndallamokat alkot, amelyek a popzene nyelvén is jól megállnák a helyüket (Nad tokom, Virtualna generacija, Padec na trdna tla). Žan nagy érzéke az énekdallamok rugalmas igazításához különösen az album egyik legprogresszívebben kanyargó dalában, éppen a címadóban jön ki igazán.
A Nebit szövegét kivéve, amelyet Jože Kos Sine írt, az album összes szövegét a zenekar dobosa, Luka Čibej szerezte. Hasonló szerepet töltött be a kanadai progresszívrock-legenda Rushnál a néhai Neil Peart is, egyébként a rocktörténet egyik legbefolyásosabb dobosa.
A „Korak iz okvirjev” a zenekar eddigi legambiciózusabb műve is. Erre utalnak bizonyos „manőverek” is, amelyekkel a banda a rádióhullámok ajtaján kopogtat. Ilyen pillanat biztosan a Nad tokom, amelyet vokális duett jellemez: Žan mellett a Katalena híres első torka, Vesna Zornik csatlakozik, akit a fiúk „az aktuális Brest-pillanat formájában” tudtak elkapni. A két hang színkontrasztja ebben a dalban duettként rendkívül kompatibilis generátora egy sajátos és különösen különleges aurának. A V Beogradu gyorsabb tempójú, funkos kontúrokkal megrajzolt tétel, amely a címadót követi, és kontrasztos ugrást hoz. Inspirációjáért többet köszönhet a hetvenes évek hagyományos jazzrock fúziós elemeinek. A Nad tokom mellett a V Beogradu egy újabb, hangsúlyosabban vokális tétel, amely egyszersmind a legnagyobb mértékű kompakt komponálást rejti, és – ragadozó ritmikájával együtt – az album egy újabb pillanata, amely esélyt ad a zenekarnak arra, hogy a rádióhullámok is magukévá fogadják.
A Nebit, az általános elembertelenedés kritikája, amelyben érzéketlen, robotizált gépekké válunk, a címadó mellett a zenekar újabb fenomenális kísérleti manőverje, amilyet pályája során még nem mutatott. Ebben a dalban a fiúk szemérmetlenül nyúlnak egy nagyobb adag felszabadult decibelhez is, amely a hangsúlyos gitárfrazeálásból fakad. A dal a zenekar jól ismert „színházában” ragad magával, amikor a fiúk évődve adják át egymásnak a teret, hogy szólóbetétekkel támaszkodjanak a megadott motívumra. Ilyen pillanatból van még az albumon jócskán, és ezek nyomatékosítják, hogy a Divje jezero kivitelezésben jól megolajozott, összeszokott kollektíva marad. A banda kivételes kémiát és hatékony egymásra hangolódást tart fenn. Érezni, hogy a hangszeresek mögött hosszú közös tapasztalat van az úton, és hogy Žiga is kitűnően beilleszkedett a közösségbe, még mielőtt az nekilátott volna az új album felvételének.
Az egymás kiegészítése, a ráhangolódás, a tér átengedése egymásnak a szólisztikus szabadságszeretet és szellemesség kibontakozásához, valamint a motívumok és futamok közötti váratlan átkapcsolások megalkotása állandóan nagy fokú koncentrációt és tömörséget kíván. Egyszerűen. Olyan zenei társulatot, amely ilyen kivételes technikai komplexitást ér el, kézzelfogható kifejezőerejű, pecsétes motivikus mondanivalóval, Szlovéniában nehéz másutt találni. Itt vannak még a mindent hangszerre vivő vígjátéki pillanatok, amelyek egyszerűen elállítják a lélegzetet – a nyitó Padec na trdna tla középső részének ugrándozó, évődő betétei vagy a Drugam záró részének kivételes hangszeres szólókeveréke. A záró Lesena ptica című dalban, ahol a szólóponton a dobos Luka Čibej is jobban kiteljesedik, a zenekar titokzatos és időnként sötét történetet rajzol, amelyben Pinokkió összeütközik Steven Wilson énekelni nem hajlandó hollójával.
A kiváló Žiga Kovačič beépülése az amúgy remek elődje, David Križaj helyére rendkívül megtérült a zenekarnak. Vele a hangzás az új albumon jó néhány „csápot” növesztett, hiszen szélesebb hangpalettát használ, gyakrabban nyúl Hammond-orgonafutamokhoz, ami mellékesen azt is igazolja, hogy a fickó Keith Emersont is jól ismeri (hangszeres futamok a Virtualna generacija című dalban), ugyanakkor ravaszul nyúl Moogon játszott betétekhez is (Nebit, Lesena ptica).
A Divje jezero az a zenekar, amely a szlovén zenei térben ma (szerénytelenül fogalmazva) azt a helyet foglalja el, amelyet a hetvenes évek második felében a Predmestje. Ez a derék idriaiak számára jelenleg nagyon hízelgő minősítés, amelyet minden kétséget kizáróan megérdemelten kiharcoltak maguknak. Az új albummal a zenekar művészileg még erősebben került ki. Rendkívüli összpontosítással és elkötelezettséggel nagy kreatív frissességű dokumentumot hozott létre. Az újonnan felfedezett zenei tájak kutatása során pedig bátor beépítéssel, az énekessel együtt, evolúciós-érettségi szempontból újabb lépést tett felfelé. Egészében az alkotás rendkívüli önbizalmat és érettséget sugároz. Ez bizonyosan nem az utolsó felvonás ennek a kiváló zenekarnak, amely a kifejezésmódjában továbbra is szabadon, a saját erőből kialakított úton halad. Teljesen függetlenül és eklektikusan! A „Korak iz okvirjev” egyértelműen művészi csúcsteljesítmény a szlovén zenei élet 2020-as évében!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dalok listája:
1. Padec na trdna tla
2. Drugam
3. Nad tokom
4. Virtualna generacija
5. Korak iz okvirjev
6. V Beogradu
7. Nebit
8. Lesena ptica
Felállás:
Alen Bogataj – basszusgitár
Luka Čibej – dob, ütőhangszerek, háttérének
Aleš Golja – elektromos gitár
Žiga Kovačič – billentyűs hangszerek
Žan Sedej – ének
Tomi Peljhan – szaxofon, klarinét
Vendégzenészek:
Vesna Zornik – ének a 3. dalban
Petra Jurič – hegedű, brácsa a 3. és 8. dalban
Kristina Pivk – gordonka a 3. dalban
Blaž Ogrič – kürt a 8. dalban
