Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés: 2024. 9. 13.
Producer: Michael Sweet
Az album hossza: 45.55 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 9.0/10
A Stryper, a metal – mondhatni – keresztény színezetű ágának legendája, amelyhez a kezdetek óta hűek, a nyolcvanas évek ikonikus bandája, valószínűleg az egyetlen formáció, amely átvészelt minden vihart, és 2024-ben is megszakítás nélkül, teljes erőbedobással van jelen a színpadon. Mindezt olyan felállásban, amely háromnegyed részben azonos az eredetivel. Az élen a fő hajtómotor, az elképesztően kifinomult zeneszerző, hangszerelő, producer, gitáros és mindenekfelett markáns énekes, Michael Sweet áll, aki a zeneszerzésben hatvanévesen, vagyis „zsenge” korában is ugyanolyan áttörő és fiatalosan kreatív. Mintha a Stryper zenei karrierje még csak most indulna.
A Stryper ugyanis a „The Final Battle” (2022, RockLine kritika) megjelenése után kevesebb mint két évvel ismét összehozott egy tucat kivételes heavy metal himnuszt, amelyek a legfrissebb lemezen, a „When We Were Kings”-en is egymás után ragadnak meg. Az új album érezhetően sötétebb az elődjénél, és a zenekar többi, ezredforduló utáni munkájánál is borúsabb – azoké, amelyeket egyébként elképesztően egyenletes minőség jellemez, és a szuperlatívuszok itt sem maradhatnak el.
Erőteljes frázis, ütős lendület, ami azonnal megfog, és a szerzeményeket egy ultra-fülbemászó, dallamos refrénhez vezeti, amely még az előzőnél is rabul ejtőbb. A pompa és a bombasztikusság előcsalogatása Sweet receptje szerint továbbra is a maga nemében zseniális. Dráma és színház a csúcson! Az új album minden egyes percében. Ez nem újdonság a Stryper esetében, inkább minőségi standard, amely a bizonyított szerzői és produceri tökély fényében mégis újra és újra elállítja a lélegzetünket. Az albumok viszonylag rövid időközönként követik egymást, és mindegyik zseniális teljesítmény.
Fox és Sweet szólói, a háromszólamú harmóniák és a többi díszítés a futamokban teszik fel az i-re a pontot az egész színjátékon. Az élen és a középpontban továbbra is Sweet mérföldekről felismerhető hangja áll, amely érett korára sem mutat semmi kopást, és könnyedén eléri a hihetetlen magasságokat, miközben megtartja kifejezőerejét (a címadó dal sikolyai egyenesen elállítják a lélegzetet). A refrénekben az éneket több szólam harmonizálja és támogatja meg, mind Sweet hangján, és ez az elem egyenesen bekerülhetne a tankönyvbe, ha a bombasztikusság maximális kihozataláról és a magasan vibráló hangulatok megteremtéséről beszélünk.
A riffeket semmiképp sem szabad elhanyagolni. Az End Of Days nyitó riffje egyenesen romboló, ahogy maga a dal üzenete is az. Vége. Mindannyian tudjuk. Várjuk, és bámuljunk bele, miközben eltűnik a világ, amilyennek ismerjük! Az egyik végleges csúcspontot a fenomenális címadó epikus dal hozza, közepesen gyors tempóban, ahol az atmoszférikus crescendo magában a refrénben csap le még intenzívebben! De mit tegyünk, ha közvetlenül utána a pompájában refrénjében tökéletes Betrayed By Love és a Loves Symphony viszi el a főszerepet? A mezőny ezúttal kivételesen erős. Az album válogatott gyöngyszemei közé tartozik a zseniális Trinity is, amely a felsorolt háromra következik, vagyis az album középső része sokak számára biztosan a csúcspont lesz! A Trinity egy mini epikus szvit, hangulatváltások csúcsminőségű sorozatából építkezik, és mint mindig, itt is van egy remekül felépített refrén, amelyhez a közönség a készülő Stryper-koncerteken könnyedén csatlakozik majd (sajnos csak Észak-Amerikában – a zenekar Európát egyáltalán nem foglalja le). A megragadó erő kedvéért feltétlenül ki kell emelni a Grateful című dalt is. Közepes tempójú szám, kiszámítható zenei retorikával szól hozzánk, de Sweet énekdallama megint a maga nemében csemege, amely kivételes szintre emeli a dalt. Az utolsó előtti Divided By Design vezető gitárfrázisa némi hálával tartozik a Black Sabbath „prekambriumi” felfedezéseinek, mint inspirációnak – persze itt is a Stryper tart mindent kézben, miközben megőrzi a dallamos pompa magas töltését! A felpörgetett, gyors Imperfect World zárja az albumot, és visszahozza a nagy oktánszámú, minden hengeren száguldó lángolást, ezzel a nagy finálét közel hozza a nyitány lövedékéhez! A dalt ravaszul a végére tették, és rávesz, hogy a lejátszón megnyomd a „ismétlés” gombot (az egész albumra)!
Sweet a társaságával együtt a maga nemében zenei ász marad. A zenekar legújabb stúdióalbumán is megőrzi az ötletgazdagság magas szintjét, és megadja mindazt, amit a Stryper-től várni lehet. A dalok moll hangnemből bontakoznak ki, és az album többnyire melankolikusan hat, ami hozzájárul ahhoz az érzéshez, hogy sötétebb az elődeinél – a metalban ez legfeljebb jólesik. Főleg egy ennyire zseniális énekteljesítménnyel kombinálva, amilyet az egyedülálló Michael Sweet nyújt! Kevés zenekar ontja érett korában olyan albumokat, amelyek ilyen következetesen lenyűgöznek, mint éppen a Stryper. Könnyedén meglovagolhatnák a nyolcvanas évek régi dicsőségét, és vaskos slágerrepertoárral koncertezhetnének, ahogy ez sok generációs társukat a felszínen tartja 2024-ben is, és akikről megállapítottuk, hogy már több mint 20 éve abbahagyhatták volna az albumkészítést. De a Stryper nem ilyen. Ez a zenekar nem tud és nem is képes csalódást okozni. Az új, kiváló „When We Were Kings” újabb bizonyíték, amely igazolja ennek a kritikának minden hízelgő jelzőjét, és reméljük, hogy a Stryper-nél ez még sok éven át így marad.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. End Of Days
2. Unforgivable
3. When We Were Kings
4. Betrayed By Love
5. Loves Symphony
6. Trinity
7. Rhyme Of Time
8. Raptured
9. Grateful
10. Divided By Design
11. Imperfect World
Felállás:
Michael Sweet – ének, ritmusgitár
Robert Sweet – dob, ütőhangszerek
Oz Fox – ének, ritmus- és szólógitár
Perry Richardson – basszusgitár, vokál
