Előadó: Simic – Shime, Damir
Kiadó: Croatia Records
Megjelenés: 2006
Damir Simic – Shime! Milyen otthonosan cseng ez a név! Egy gitárvirtuózról van szó , aki már 16 éve él az Egyesült Államokban, és ezalatt kivételes hírnevet és megbecsülést vívott ki magának elismert zenészek körében, akik a csúcson vannak, akár a technikát, akár a saját zenei kifejezőerejüket nézzük. Az ilyenek tárt karokkal fogadták maguk közé Damirt! Tudjátok, külföldön mindig megjutalmazzák a szorgalmasakat és a tehetségeket. Hagyomány, kultúra, ah, mi még ettől messze vagyunk…
A fickó második szólóalbumáról van szó a „The Quest” után – azt az albumot maga Tony McAlpine (gitár, Steve Vai) producerelte Damirnak, ő játszott rajta billentyűkön is. A „Demonstratus” az Egyesült Államokban már 2004-ben megjelent Damir saját kiadója, a Camel Toe Records gondozásában, a Balkánon és Európában viszont most végre a Croatia Records gondozásában is napvilágot látott.
A „Demonstratus” afféle hibrid: egyszerre új és régi. A régiek a „The Quest” lemezről származó, újra felvett dalok. Ezekből öt van: Going Home, Joker, Never Say Never (a késői Whitesnake hangulatát idéző nyitánnyal – nem csoda, hiszen a szerzőtársa Frankie Sullivan volt, ének, ex-Survivor), Sometimes I Feel és Welcome To My Noise. Damir ezúttal, saját bevallása szerint, elszakadt a „The Quest” zsíros, kemény hangzásától. Azt akarta, hogy az új lemez természetesebben szóljon, és visszatérjen rá a klasszikus Stratocaster-hang. A felállást is ehhez igazította: power trio lett. A lemezen így nincs szintetizálás, nincs kozmetikázás. Tehát semmi billentyű, semmi túlzott gombtekergetés a stúdióban. Természetesen 11 tiszta instrumentális szám. Az újra felvett dalokban kissé átszerkesztett, megnemesített szólók hallhatók. Ha ehhez hozzávesszük a maradék hat dal új ötleteit, arra jutunk, hogy a „Deomonstratus” elég más album, mint az elődje.
A dobok mögé Mike „The Troll” Teranna ült (Masterplan, Axell Rudi Pell, ex-Rage), aki amúgy párját ritkító dobos-nagyvad, de szívünkre téve a kezünket! Az óriás Shime, akinél a Fender Stratocaster, mikor „ölébe” veszi a gitárt, olyan, mintha csecsemőt fektetne a bölcsőbe, nem is igényel holmi bluesos-jazzes seprűzgető dobosokat. A barátságos óriás Malmsteen-féle hangsebesség feletti gyorsasággal és pontossággal bír, a lobbanékony izompacsirta Teranna férfias, romboló ereje pedig pont jó párja ennek! A basszusgitárt Shime honfitársa, Tiho Borošak – Kmica ragadta magához, aki szintén kiváló virtuóz, és egyben az album producere. Tiho játszott a Jake E. Lee Bandben, Jake E. Lee pedig Ozzy Osbourne egykori gitárosa.
Különleges vendégként az albumon feltűnik az ördögi mágus, Steve Stevens (gitár, Billy Idol), aki a Little’s Boy Dream című dalban hozzáteszi a maga varázslatos érintését. Most már nyilván mindannyian pánikba estetek, hogy az egész csak puszta erődemonstráció. Semmi gond. Damir végig tudja, mit csinál, és a saját hangját követi. Mondhatjuk rá most már, hogy „horvát Malmsteen”. Tehát tiszta klasszicizmus gitáron, de mégis felismerhető, más, vagyis friss. A pasas nem felejtett el „balkáni módra” ugrani egyet, de ez a zenében csak nyomokban érezhető. Ha ehhez hozzávesszük a power trio „jammelésének” kiváló ízét, amely az amúgy is nagyon természetes hangzású lemezhez még egy csipetnyi élőséget ad, a kép teljes. A trió ugyanis nem sokat töprengett, érezni, hogy az anyagot a kézenfekvő megoldásokra építve játszották le. Mike a dobjait ugyan Németországban vette fel, ami mínusz, de a kirakós ennek ellenére így is rendkívül sikeresen áll össze. A dalok motivikusan változatosak, Damir pedig kompaktnak és hallgathatónak hat. Tehát nincs szétesés a motívumokban, mint Vainál, nincs szétforgácsoltság, a dalok egységesen követik az alapriffet, amelyet persze a három virtuóz összeillő adagokban, értelmesen díszít, a középpontban pedig természetesen Damir Shimic, a gitáros kifejezőerő abszolút alakja áll. Ebből a szempontból tehát közelebb áll Satriani megközelítéséhez, azzal a nyilvánvaló különbséggel, hogy Shime nincs rátelepedve az iskolai tankönyvek szabályaira, és tud, meg mer is a saját feje szerint kanyarodni.
Album minden gitáros gourmand-nak, akit felcsigáz a gyors, pontos és még annál is több bemutatója! Akik elsősorban hangulatot, az előadó egyéni arcát keresitek, meglepődtök majd a „Demonstratus” közvetlenségén. Egyszerre hat egyszerűnek és összetettnek, érezhető és felismerhető egyéni hanggal. Damir ezzel a lényegre tapintott a „Demonstratus”-szal. Az albumot közelebb hozta a szélesebb tömegekhez. Most már minden az európai terjesztésen múlik.
Felállás
Damir Simic – Shime – gitár
Tiho Borošak – Kmica – basszusgitár
Mike „The Troll” Teranna – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Steve Stevens – gitár a 2. számon
Produkció
Tiho Borosak – Kmica
Számlista
01. Freedom
02. Little Boy’s Dream
03. Camel Toe Boogie
04. Joker (2004)
05. Hit And Run
06. Fly High
07. Never Say Never (2004)
08. Too Much Coffee
09. Going Home (2004)
10. Welcome To My Noise (2004)
11. Sometimes I Feel(2004)
Az album hossza:
