Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: A.C.T.
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3/5
A svéd art rockerek, az A.C.T. fejlődése egyértelműen szép ívű, még ha zenei nyelvükkel nem is hoznak semmi különösebben újat, és hűen viszik tovább a kifinomult progresszív rock hagyományát, amelyet már a példaképeik, például a Saga, a Queen, a Rush, az ELO, az It Bites és a többiek is lefektettek. Már néhány hallgatás után a „Silence” – a negyedik lemezük – kapcsán feltűnt a nyilvánvaló előrelépés az előző, „Last Epic” (2003) című albumhoz, sőt a „Today’s Report” (1999) címú elsőhöz képest is, bár zenei nyelvük alapképlete változatlan maradt. Az első lemez is irigylésre méltó színvonalat hozott, mégsem gondoltam volna, hogy ez a kis, a svédországi Malmöből induló banda valaha idáig jut. A „Silence”-szel olyat értek el, ami egy ilyen műfajú zenénél szinte már elképzelhetetlen: a hazai listákon egészen a 4. helyig kapaszkodtak fel . Mi lehet a recept a hirtelen jött sikerhez az évekig tartó, jócskán homályban töltött idő után?
A legtöbb modern svéd prog rock zenekarhoz hasonlóan az A.C.T.-t is jó technikai felkészültség, összehangolt, kiművelt dalszerzői érzék és kiváló produkció jellemzi. Most is nagyon jó a billentyűs- és az énekmunka, az egyetlen kifogásom Peter Asp basszusgitáros játékára vonatkozik, akinek a hozzájárulása gyakran háttérbe szorul a többiek mögött, részben a produkció módja miatt is. A zenekar hangzása ezúttal is gazdag és dinamikus, és sosem fordul elő, hogy egy-egy hangszer hosszabb szólókirándulásokkal kiugorjon, és az illető a saját ügyességével hivalkodjon.
Összességében a „Silence” nagyon melankolikus album. A zenekar még több hegedűs számot tett rá, mint korábban, több a zenekari betét, mint valaha, és a végeredmény egész jó. A hangzásuk a megszokottnál is dallamosabb, és futó hallgatás után az ember akár azt is mondhatná, hogy leegyszerűsödtek, és a szélesebb tömegeknek akarnak tetszeni. Alaposabb hallgatás után viszont a rutinos hallgató észreveszi, hogy szinte minden dal összetett szerkezetű, és számos progresszív elemet tartalmaz, még ha nem is a szó igazi értelmében vett progresszív rockról van szó. Ezúttal is sikerült jól összehangolniuk a flörtölést a progresszív rockkal, a poppal és a dallamos metallal. Néhol talán hiányzik egy kis lendület, mert ennyi fülnek kellemes dallam mellett elmarad egy-egy keményebb ütés, például a gitáron. Pedig Ola Andersson kiváló gitáros, ezen a lemezen mégis kissé háttérbe szorul. Rengeteg dal van az albumon, nem kevesebb mint tizenkilenc, ezért csak a legérdekesebbeket emelem ki. A nyitó „Truth In Pain” ízletes darab, jó dinamikával, kiváló gitárral, amely viszi a versszakokat, és érdekes játékkal a billentyűk és a gitár között a dal végén. A „Puppeteers” női kísérővokálokat tartalmaz, amelyek építik a hangulatot. A „This Wonderful World” számos jó zenekari hangszerelést, remek refrént és kiváló lendületet kapott. Az „Out Of Ideas”, amelyben a funk elemei is kicsit előbukkannak, ízléses gitárszólót hoz. A „Hope”-ot röviden progresszív pop metalnak lehetne leírni, amelyet mindhárom műfaj számos rajongója élvezhet. Aki nem bánja, hogy Herman Saming egészen egyedi, szokatlan éneklési módja az egyik pillanatban felnőttként, a másikban meg egy nyolcéves gyerekként szólal meg, az élvezni fogja a dal művészi dallamosságát. Az „Into The Unkonown” egy újabb nagyon jó darab, amely, mint az album legtöbb dala, erősen popos irányú, de az ének, a meglehetősen nyers ritmusvonal és a kiváló gitárpasszázsok révén sok olyan elemet is tartalmaz, amely egyébként a progresszív metalra jellemző. Az epikus „Useless Argument” némi Queen-kacsintgatást is hoz. A többi dalnak többnyire megvannak a maga sajátos, érdekes pillanatai, de különösebben nem emelkednek ki a progresszív elemekkel megbolondított pop bejáratott képletéből. Unalmas töltelékdal viszont nincs az albumon. A tizenegyedik daltól a záró számig tartó dalok alkotják a „Consequences [The Long One]” című epikus, kvázi-konceptuális szvitet, amelyben az album több csúcspontja is megtalálható. A „Memory To Fight” például egyike azoknak a daloknak, amelyek mindenképp megérik a lemez árát.
Ha tetszettek az előző albumaik, a „Silence” is tetszeni fog. Ismét dicséret jár a billentyűsnek és a gitárosnak, az ízléses dallamoknak, a bombasztikus vokális harmóniáknak és a jól felépített hangszereléseknek. Az A.C.T.-nek van valami különleges bája, amely érdekessé és egyedivé teszi őket a szélesebb zenei közönség számára is. Az albumot főleg azok a progresszív rock rajongók fogják élvezni, akiknek széles a zenei spektrumuk, és nem zavarja őket a prog és a pop közötti, egyébként széles híd, valamint a műfaji béklyóktól mentes hallgatók, a mainstream zene kedvelőinek viszont mégis túl igényes lesz. A prog puristáknak pedig azt tanácsolom, hogy ne vesztegessék az idejüket a felfedezésével. Az A.C.T. a „Silence”-szel ismét bebizonyította, hogy egyedi zenekar a maga „progresszív popjával”, és hogy ezzel a hozzáállással a jövőben is sikerre számíthat (legalábbis a zeneileg fejlett országokban).
Felállás
Herman Saming – ének és vokál
Ola Andersson – elektromos és akusztikus gitár, ének és vokál
Jerry Sahlin – szintetizátor, ének és vokál, vocoder
Peter Asp – basszusgitár, basszusszintetizátor, basszuspedál
Thomas Lejon – dob és ütőhangszerek
The Acting Orchestra:
Tomas Ebrelius – hegedű
Hanna Hajslund Hansen – hegedű
Catharina Holm – brácsa
John Löfgren – cselló
VENDÉGZENÉSZEK:
Kenny Sahlin – kiegészítő vezetőének (2)
Martin Hedin – dühös vásárló (11)
Produkció
Martin Hedin
Számlista
1. Truth is Pain (4:09)
2. Puppeteers (4:13)
3. This Wonderful World (4:20)
4. Out of Ideas (4:47)
5. Hope (4:29)
6. Into the Unknown (3:55)
7. No Longer Touching Ground (4:11)
8. Useless Argument (4:49)
9. The Voice Within (3:55)
10. Polish, Reduce, and Enlarge (3:55) *
11. Call In Dead (2:51)
Consequences [The Long One]
12. Silent Screams (1:58)
13. Introduction (0:51)
14. The Millionaire (2:10)
15. Joanna (3:09)
16. A Father’s Love (2:32)
17. Memory to Fight (2:43)
18. The Diary (3:10)
19. A Wound that Won’t Heal (4:32)
20. The Final Silence (1:36)
Az album játékideje: 68:15
