DEMO

0 7

Szerző: Sandi Sadar Šoba

Előadó: Mr. VonTone
Kiadó: 57 Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 24:49
Értékelés: 4.7/5

Manapság egyre gyakrabban hallani a kérdést: „Ki a fene vesz még egyáltalán CD-t?”, így egyre inkább helye van az egészséges alternatíva keresésének is, hogy megmaradjon a zenei termelés és a lemezkészítés. Az egyik mód, hogyan elégíthetjük ki a teljesen apatikus kamaszok újdonságéhségét, az a valóban eredeti, „đabe” (ön)promóciós elv, amelyet a ljubljanai nonkonformisták, a Mr. VonTone eszeltek ki. A zenei gerillamozgalom egyik formájáról van szó, kifejezetten DIY módon nyomtatják, égetik és terjesztik a saját zenei ötleteiket, amelyek mindennek ellenére a szlovén produkciók élmezőnyébe tartoznak. Hagyjuk most Szlovéniát! A mi tyúkólunk túl gyakran túl kicsi ahhoz, hogy valami nagyot, újat, új megváltókat, a nálunk közmondásosan nyomorúságos zenei helyzet megmentőit jelentsük be benne, anélkül hogy az irigyek vudu-kultusza el ne kezdene dolgozni, és a négy-három-öt agytrösztre át ne zúdítana egy kisebb tengernyi átkot és szitkot. A Mr. VonTone ezért a kalóz önpromóció egy fajtáját választotta, amely milliókat ugyan nem hoz majd nekik, de alaposan felkavarja a szlovén hétköznapokat, a szlovén kisembereknek pedig jó zenével szór vastag réteg sót az irigység és a rágalmazás nyílt sebeire.

Ahogy már többször meggyőződéssel üdvözöltem a hazai történéseket egy teljesen megújult és letisztult módon, úgy kezdett felébredni a hazai alternatív színtér, és vált a kozmopolita tökéletesség mintapéldájává. Ehhez a maga adagját – akár van, akinek ez nem egészen tetszik, akár nem – egyre kidolgozottabb hazai produkciós kiugrások tették hozzá a Moveknowledgement, a Leaf Fat, a Srečne Mladine, a Psycho-Path és az egyre népesebb, egyre tökéletesebb alternatívos légió ujjai alól. A Mr. VonTone pedig a saját beavatási szertartásán, miközben artikulált hangokkal és zajjal tölti fel az agyi szinapszisaitokat, elsősorban a külföldi színtér legjava hangzásvilágából válogat. A DEMO már a nyitódallal, a Waterfalllal magasra teszi a produkciós lécet: a Faith No More Patton-féle popfázisának hagyományával és az alternatív revival posztgrunge-korszakával kacérkodik, és ez a legfőbb alkotói maxima. A Leaf Fat munkásságához hasonló érzés tehát valahogy teljesen finom. A dalok szerkezete átgondolt, és bár a Mr. VonTone rögtön az elején bőven túllépi a szokásos öt percet, és hét percnyi zenével bombáz benneteket, egy pillanatig sem untat. Ennek a ljubljanai kvartettnek az egyedi, újkori rockja, amely a próbatermét az idei év szintén kivételes felfedezésével, a Grrizli Madamsszel osztja meg, rendkívül tökéletes és emlékezetes. Ezt a bosa nova freaky smelly vibe-ot követi a folytatás a Monsters című dalban. A hangképeket nagyon hasonló módon szövik, mint ahogy a Fair To Midlandet hallgatva érzitek: a törékeny, kristálytiszta vokál tökéletes összhangban és egyensúlyban van a borzas zenével, amely távol áll a purizmus fogalmától, és minden tekintetben többre képes, mint kitörni a garázs vagy a bunker elszigeteltségéből, így egészen természetesen válhat valamelyik kicsit előremutatóbb zenei rádiós szerkesztő következő nagy felfedezésévé. A Mr. VonTone semmit sem bíz a puszta véletlenre. Ezt a kulcsot és a ti örömötök kísérését követi a gyönyörhajhász zeneiség vírusával való fenomenális találkozás záró felvonása is a Mr. VonTone adagolásában: a záró vignetták, az A Warm Welcome To Progress és a Lavender. A végkövetkeztetés természetes és teljesen színlelés nélküli.

A popos alternatív kitörések általában túl édesek és hihetetlenek lehetnek ahhoz, hogy hosszabb ideig az erekben maradjanak, és ne okozzák valamelyik létfontosságú férfi szerv krónikus kudarcát. Most nem ez a helyzet! Nem vagyok az Incubus rajongója, de a legjobb, amit az alkotásukban találok, visszatükröződik ennek a sűrített EP-nek a játékos képeiben, amely minőségében felülmúlja az idén megjelent lemezek jó részét itthon és külföldön is. A különböző töredékes képeket össze lehet ragasztani valami sajátos egésszé, még ha asszociatívan egy tengernyi hallott zenekarhoz kötődik is. A nagyok hatásáról nem lehet nem beszélni, de ezúttal biztosak lehettek benne, hogy a hallottak valami teljesen eredetivé lettek szabva, az emlékezetessel való kacérkodás pedig egyelőre nem büntetendő. A Mr. VonTone zenei rapszódok, és ugyanúgy célba veszik az audiofilokat, mint az újdonságokra nyitott alternatívosokat. A fiatalok a hallottak alapján nem egynapos légy szeszélye, és nem, nem is kezdők, hanem pontosan tudják, hol és hogyan kell megütni titeket, hogy ne ellenkezzetek tovább feleslegesen. Én a hatásokkal telített búcsú és az utolsó hangok elhalása után teljesen magával ragadva, és főleg még nagyobb adagra éhesen maradtam. Az ajkamon a boldogság és a lelkesedés mosolya maradt, a szívembe és az elmémbe pedig teljesen önként beírtam még egy hazai zenekart, amelyet nemsokára élőben is meg kell hallgatnom. A minőségben nem lehet kételkedni – csak az a kérdés, mikor és hogyan viszi el minket a Mr. VonTone nevű zenei enigma az érzés még magasabb fennsíkjára. A demo addig is része marad a mindennapi szertartásomnak, és a hazai CD-lejátszóm (vissza)élésének. A Mr. VonTone a következő nagy dobás, és ostobák lennénk, ha szándékosan átsiklanánk fölöttük, elnéznénk őket, vagy beoltatnánk magunkat a velük szembeni immunitás ellen!

Felállás

Medo VonTone – ének
Krejzer VonTone – basszusgitár
Slacker VonTone – dobok
Tratnik VonTone – gitár

Produkció

Peter Žerovnik & Mr. VonTone

Dallista

1. Waterfall
2. Monsters
3. A Warm Welcome To Progress
4. Lavender

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik