Előadó: Roussos, Demis
Kiadó: Discograph
Megjelenés: 2009
Játékidő: 37.50
Értékelés: 4/5
Demis Roussos jó 40 évet meghaladó zenei karrierre tekinthet vissza, amely az Egyiptomban született, görög szülők gyermekét a különféle műfaji árnyalatok varázsának válogatós felfedezésén át vezette végig: a poptól, a folkon, a soulon és a bluesen keresztül egészen a kultikus progresszív rockerek, az Aphrodite’s Child keretében végzett rockolásig. Bármilyen őrültségbe vágott is bele, Roussos mindig képes volt lenyűgözni a zenéhez való másféle hozzáállásával, amely a fickó fáradhatatlanul forgó alkotói kerekénél mindig az újítás záloga volt a mindennapi zenei provincializmussal szemben.
Roussos frissen sült albumának (az 1998 utáni első stúdiómunkájának) van mondanivalója, főleg ha rá tudsz hangolódni egy szenilis vén ember faragatlan morgására, amelynek hangja első hallásra egy borotválatlan, kissé büdös, élete őszén járó perverz tapasztalt párzási kiáltására emlékeztet. Demis nem keres mentséget a tetteire, még kevésbé bocsánatot a szájtáti ürgéktől. Úgy tűnik, mintha a soul gyökereinek felszabadult szimatolása közben az egészet csak úgy mellékesen, érzésből csinálná. A Demis mindenekelőtt vokális album, amely a kézzelfogható hangi absztrakció szárnyán, a különféle kifejezésmódok, elsősorban a soul és itt-ott egy csipet blues alkotói keresztezésével érzelmileg háborgó utazásra visz, ahol frissen illatozó, újszerűen megkomponált zenei kirakósdarabok kínálják magukat. Demis hangjának parasztos erővel megáldott színe a rendkívül egyszerűen felépített dalokhoz ismeretlen dimenziókat ad, az album karakterébe pedig csőstül önt kiszámíthatatlanságot. A Cocker-recept szerinti érzelmi felfordulás benyomását keltő, jellegzetesen szélvihar-szerű vokális akrobatikából nincs hiány a lemezen. Demis szépen elhelyezett hangja egyszerre ejt rabul rugalmasságával, mélységével, szépségével és karikírozott eltorzítottságával.
Demis Roussos azon furcsa szerzetek egyike, akinek a következő lépését gyakorlatilag lehetetlen megjósolni. A bácsi színlelt olvasottságát ravaszul a maga javára fordítja gyakorlatilag minden alkalommal, amikor úgy tűnik, hogy „teljesen kiismertük”. Roussos hangi rugalmassága és mélysége lenyűgöző, és kiváló mentorként mutatkozik meg abban, hogyan lehet a hagyományost és a modernet összebékíteni. E kettő szimbiózisának szép példája az orgonás bluesrock rohamosztag, a Spoiled Brat, amelyet az alternatív műfajok könnyen emészthető aromái kereszteznek, és amely a vicces kivitelezésű What They Say mellett is az érzékszerveinkbe csap. Demis egyedi és erősen karakteres énekstílusa hajtja az összes szikrázó műfaji kísérletezést. Az I’ll Be Home-mal a bácsi először süllyed komolyabban a puha soulhangzások melankóliájába. A Love Is afféle soul-újszülött, amelyet vastag réteg selymes hammondozás támaszt alá, mintaszerű zenekari hangszerelések kíséretében, ezek teszik fel a pontot a dal hangulatára. Elég szimpátiát gyűjt be Roussos a Hit Me rockos vágtájával, az On My Pillow mellett és a kedvesen csengő Hello, Hello-val, ami messze az album legélénkebb pillanata. Demis Roussos zenei kifejezésmódjának élénk kontrasztját pedig a lemez két záró témája tükrözi a legjobban: a Help Me nyugodt derűjén át vezető spirituális akusztikus ereszkedés és annak méltó kihívója a finálében, a Who Gives a Fuck! című, kicsit giccses vokális burleszk, amelynek már a címe is sokat mond.
Bár a Demis első pillantásra úgy fest, mint egy újabb stúdiótermék a sorban, amellyel Roussos a modern zenei sztenderdekhez való alkalmazkodni nem tudását hangsúlyozza, mégis ki kell emelni, hogy a zenész az albumon csőstül mutatja meg, mennyire érti a soul- és bluesmuzsika vezérelveit. Sőt, Roussos még egy lépéssel tovább ment: a hagyományos zenei kereteket egyedi kifejezőeszközökkel építette tovább, ezek pedig visszaadták a két műfaj megfonnyadt arcvonásainak frissességét és életkedvét.
Felállás
Demis Roussos: ének
Nicholas Ryness-Hirsch: gitár
Lewis Reuben Wharton: basszusgitár
Jessica Lauren: billentyűs hangszerek
Virgil Howe: dob
Produkció
Marc di Domenico
Számlista
1. September (I’m On My Way)
2. On MY Pillow
3. Love Is
4. What They Say
5. Hello, Hello
6. Hit Me
7. I’ll Be Home
8. Spoiled Brat
9. Help Me
10. Who Gives a Fuck
