Előadó: Harrison, George
Kiadó: Apple Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 77:33
Értékelés: 5/5
Az elmúlt évtizedekben az úgynevezett csendes Beatle, George Harrison a rock egyik legkreatívabb és legrejtélyesebb alakjaként vívott ki magának hírnevet. Bár a liverpooli kvartett szétesését nehezen megemésztő világ eleinte nem nézte jó szemmel a tagok szólóprojektjeit, az 1970-es All things must pass album megmutatta, hogy Harrison olyan zenész, akinek megvan a maga története. Ez ugyan nem az első szólókirándulása volt (még a szétválás előtt készített két főleg instrumentális anyagot, a Wonderwall music és az Electronic sound címűt), mégis ezzel lépett ki George először határozottan Lennon és McCartney árnyékából, és mutatta meg teljes alkotóerejét. A lemezen vendégként Eric Clapton, Billy Preston és Ringo Starr működött közre, és ma is Harrison legjobb munkájának számít, a My sweet lord és a What is life (amelynek refrénjét négy évvel később a Sweet kölcsönözte a Fox on the run című dalához) pedig rövid idő alatt meghódította az Atlanti-óceán mindkét partjának slágerlistáit. A lemezt erősen meghatározta Harrison barátsága Ravi Shankarral, akitől megtanult szitáron játszani, valamint az indiai zene és kultúra iránti érdeklődése. Éppen a mély spiritualitás és a gyakran imára emlékeztető hangzás az, amiben George a legjobban különbözött kora többi nagy zenei alkotójától. Ennek a békés, bensőséges meditációnak talán a legszebb példája a Give me love (Give me peace on earth) a következő szólóalbumról, a Living in the material world-ről.
A két stúdióprojekt között George Shankar segítségével a Madison square gardenben jótékonysági koncertet szervezett a bangladesi háború menekültjeinek, ami egyben a populáris zene történetének első ilyen tömegrendezvénye volt (az eseményen 40.000 látogató vett részt). A koncert, amely tizennégy évvel az emlékezetes Live aid előtt zajlott, hanganyagként The concert for Bangladesh címmel jelent meg, és 1973-ban elnyerte az Év albuma Grammy-díját. A jelen válogatáson a Beatles-korszak Harrison-szerzeményei képviselik: a While my guitar gently weeps (The white album), valamint a Something és a Here comes the sun (mindkettő az Abbey roadról). A hetvenes évek második felét, amelyet a kissé hűvösebben fogadott Dark horse után az Extra texture (az utolsó EMI-Apple album) és a Thirty three & 1/3 jellemzett, George Harrison az azonos című albummal és a minimalista remekmű Blow away-jel zárta.
Bár a Beatles szétválása után kevesebb kapcsolata volt Lennonnal, mint Paulnak és Ringónak, 1980. december 8-i halála mélyen megrázta, és tovább mélyítette a szorongását, valamint a zaklatóktól való, évek óta tartó félelmét. Ez ’99-ben bizonyult jogosnak, amikor Harrison otthonában alig élte túl egy késsel támadó őrült rátörését, aki Mark David Chapmanhez hasonlóan azt állította, hogy egy felsőbb hatalom utasítására cselekedett. Ezután George ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt. Ennek a szorongásnak az eredménye az All those years ago, amelyben Lennon emlékére még egyszer összefogott McCartneyval és Starrral. A dalt George eredetileg Ringo albumára írta, de John tragikus halála után átírta a szöveget, és a huszadik század egyik legeredetibb zenészének szóló főhajtással bátran megalapozta a Somewhere in England albumot.
Az 1970 és 1982 közötti időszakot, amely alatt Harrison nem kevesebb mint kilenc albumot vett fel, ötéves zenei szünet követte, majd jött a rendkívül sikeres Cloud nine. Harrison itt elsősorban énekesként mutatkozik meg, a ritmus- és szólóbetétek pedig teljesen új hangzásdimenziót kapnak, slide gitárral fűszerezve, amely a legtöbb felvétel állandó eleme. Az 1987-es album talán még inkább az MTV-slágerről, a Got my mind set on you-ról ismert, mint a Jeff Lynne-nel (Electric light orchestra) való együttműködésről, aki a producerkedésben segített George-nak. A dalt James Raynek még 1962-ben írta Rudy Clark. A másik slágernek, a When we was fab-nek, amely nosztalgiával tekint vissza a hatvanas évek aranykorára, amikor a Beatlemania tetőzött, szintén sokat segített a klip, amelyben George mellett a kötelező Sgt. Pepper-jelmezben Ringo Starr is feltűnik. A Cloud nine, amely Harrison késői korszakának csúcspontja volt, egyben ennek a kifinomult és spirituális művésznek az utolsó stúdiólemeze is lett. A záró fejezetben, a Brainwashed című lemezen, amellyel még a halála előtti utolsó hetekben is foglalkozott, az utasításai szerint a fia és Jeff Lynne segített megírni és befejezni a dalokat. Ezen az albumon találjuk az Any road című számot és a misztikus instrumentális Marwa bluest, a tolla alól kikerült egyik utolsó dallamot.
A Let it roll tehát nem csupán George Harrison legismertebb dalainak gyűjteménye, hanem mindenekelőtt megindító és tanulságos személyi igazolvány egy emberről, aki szerette a saját zenéjét. Ez az első válogatás, amely a teljes életművét felöleli, vagyis a szólóalkotói pályájának minden korszakából tartalmaz dalokat. A szép dallamok, az énekelhető refrének és mindaz mellett, ami már a liverpooli négyest is híressé tette, itt valami sokkal értékesebbet is találunk: olyan zenét, amely nemcsak kellemes és fülbemászó, hanem a világot is képes megváltoztatni. Ez valószínűleg a nagy művész legfontosabb hagyatéka is, aki jóval korán távozott, és örökre visszavonult Clapton virágzó, reggeli napfényben fürdő kertjébe, ahol sok évvel ezelőtt megírta a Here comes the sun című dalt.
Produkció
Dave Edmunds, Dhani Harrison, George Harrison, Jeff Lynne, George Martin, Phil Spector, Russ Titelman
Számlista
1. Got my mind set on you
2. Give me love (give me peace on earth)
3. Ballad of sir Frankie Crisp (let it roll)
4. My sweet lord
5. While my guitar gently weeps (live)
6. All things must pass
7. Any road
8. This is love
9. All those years ago
10. Marwa blues
11. What is life
12. Rising sun
13. When we was fab
14. Something (live)
15. Blow away
16. Cheer down
17. Here comes the sun (live)
18. I don’t want to do it
19. Isn’t it a pity
