Szerző: Rok Klemše
Előadó: Deathchain
Kiadó: Dynamic Arts Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 42:16
Pontszám: 3.5/5
A finn death/thrash metal csapat, a Deathchain szokásává vált, hogy az albumcímeiben szerepel a halál vagy a halott szó, és a negyedik lemezükkel sem hazudtolják meg a hagyományt. Íme: Death Eternal! A halállal megszállott finn morbidoktól 2006-ban távozott a karizmatikus énekes, Rotten, aki mély nyomot hagyott a zenekar első két albumán, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a finn Dynamic Arts egyáltalán felfigyelt a Deathchainre. Távozása a többieken több mint nyilvánvaló nyomot hagyott, hiszen az ezt követő lemez egy ihletét vesztett banda kétségbeesett kísérlete volt. A Cult of Death a zenekar történetének nagy fekete foltja, és az album kudarca meg a rossz kritikák miatt a gitáros Bobby Undertaker is faképnél hagyta a bandát. Tavaly aztán a megfiatalodott felállás a most előttünk lévő lemezzel visszatért a helyes útra, és kéz a kézben Matildával ismét sikeresen szeli át a Styx folyót!
A Deathchain az első két kiadványával jó nevet szerzett magának a death/thrash színtéren, a Cult of Deathszel pedig derekasan tönkretette ezt a hírnevet. Nos, a Death Eternalon a finnek bizonyítják, hogy még korántsem íratták le magukat. A Death Eternalon így kacérkodnak a múltjukkal, és újra energiával teli, agresszív metalt hoznak, tele kiváló riffelésekkel, brutális dobolással és megalkuvást nem ismerő tempóval. Az első dolog, ami az albumon könnyen feltűnik, az új énekes, K.J. Khaos jócskán megjavult hangja, aki az előző lemezen sótlan, üres és uniformizált énekével okozott csalódást. Most viszont Khaos úr alaposan megdolgoztatja a hangszálait, és hatalmas, agresszív, mérges és nyers, parancsoló hangot ad, ami remekül illik a gitárokhoz, amelyek úgy szólnak, mint a jól megolajozott AK-47-esek, és a dobokhoz, amelyek mintha ágyútűz lennének! Bár a Deathchain a death/thrash műfajban semmiféle újítást nem hoz (ami egy olyan bandától, amelyik úgy ragaszkodik a Death szót tartalmazó albumcímekhez, mint részeg az kerítéshez, nem is meglepő, nem igaz?), annyi friss levegőt azért hoz, hogy könnyű kimondani: a Death Eternal az utóbbi idők egyik legjobb lemeze a műfajban, és szerintem a zenekart bátran emlegethetjük egy lapon a Dew-Scenteddel, a modern death/thrash metal bajnokaival. És ha a zene brutális energiájához kiválóan illenek a szövegek a… hát mi másról, mint halálról, háborúról és Sátánról, a Deathchain az album legvégére egy hétenyolc perces remekművet tartogat Incantation of Shub-Niggurath címmel, amely rémisztő hangulatával, keleties akusztikus gitárjaival és kórusszerű mormolásával tökéletesen meghajol a nagy H.P. Lovecraft öröksége előtt.
A Deathchain a Death Eternallal bebizonyította, hogy visszatért a zenekarba az igazi kémia, és hogy a Cult of Death-es csőd már-már a feledés homályába merült. Ha ebben a stílusban folytatják, csak szép jövő állhat előttük. Végül pedig tökéletes bizonyítékai annak, hogy a finnek még mindig tudnak igazi metalt írni, nem csak humppa cigu migu metalt, émelyítően édes gothic metalt, és törpékről, sárkányokról meg hercegnőkről szóló power metalt.
Felállás
K.J. Khaos – ének
Cult – gitár
Corpse – gitár
Kuolio – basszus
Kassara – dob
Számlista
1. Titans of Black Earth 04:03
2. Sworn Beneath 04:14
3. Awaken… Horrors of This Earth 04:02
4. Plaguethrone 03:56
5. Song of Chaos and the Void 04:11
6. The Ancient and the Vile 05:39
7. Monolith of Death 04:42
8. Spheres of Blasphemy 03:59
9. Incantations of Shub-Niggurath 07:30
