Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Caravan
Kiadó: Decca Records
Megjelenés: 1975
Játékidő: 41:47
Értékelés: 4.5/5
A Caravan a hetvenes évek fordulóján élte művészi zenitjét, népszerűsége pedig számos nyugat- és közép-európai országban a csúcson járt, ahol minden gond nélkül megtöltötték a rangos koncerthelyszíneket. A „Cunning Stunts” ezeknek az önálló hangú progresszív rock úttörőknek a hatodik stúdióalbuma volt. Kiváló elődeik, az „If I Could Do It All Over Again I Would Do It All Over You” (1970) és a „For Girls Who Grow Plump In The Night” (1973) hagyományát követve ez is szexuálisan csiklandozó szójátékot kapott címül. A „Cunning Stunts” ugyanis a „Stunning Cunts” kifacsarása, vagyis a canterburyi progresszív rock-bajnokok egy percig sem hagytak fel jellegzetes, szexuálisan provokatív, gyakran fekete humorral átitatott poénjaik felmelegítésével. Az album eredeti címe „Toys in the Attic” lett volna, de ebben megelőzte őket az Aerosmith.
A „Cunning Stunts” volt az első stúdióalbumuk Mike Wedgwood basszusgitáros-énekessel is. Ő a „Live at the Fairfield Halls, 1974” koncertlemez idején csatlakozott hozzájuk (hivatalosan csak 2002-ben jelent meg), ez volt az első rögzített anyaga a Caravannal. Wedgwood méltó módon vitte tovább Richard Sinclair és John Perry basszusgitáros-nagyságok örökségét, és időnként besegített Pye Hastingsnek, a gitáros-énekesnek és a zenekar nem hivatalos főnökének az énekdallamokban.
A „Cunning Stunts” sikeres stílusbeli folytatása volt a korábbi fúziós ízesítésű vállalkozásoknak: rendkívül ízléses kollázs ütős rockból, jazzből, szimfonikus hangzásból és folkból, azzal a különbséggel, hogy néhány szerzeményben érezhető az akkori zenei trendek, élükön a funk enyhe hatása, így néhol a korai diszkóritmusok jelenléte is hallható. A progresszív rockos szuper-epikus szvit sem hiányzik. Ezúttal a záró remekmű, „The Dabsong Conshirtoe” képében jelentkezik, ami kétségkívül az egész album húzószáma. Hat markánsan változatos és összetett szekcióra oszlik, amelyekben a canterburyi nagyágyúk hangszerelői-technikai képességei a lehető legjobb fényben ragyognak fel, így méltán állhat a legjobb prog rockos eposzaik mellé.
A Caravan a kivételes technikai tudás mellett mindig is rendkívüli érzékkel alkotott dallamos, szimfonikusan fűszerezett hangszereléseket, a nélkülözhetetlen trágár humorérzék és a határozott pozitivizmus pedig teljesen egyedivé tette őket a canterburyi családhoz tartozó zenekarok között. Ezek az erények teljes fényükben már a nyitó csemegén, a „The Show Of Our Lives”-on megcsillannak, amely a dallamos vokális harmóniák és az éteri szimfonikus hangszerelések kivételes elegye a legendás Dave Sinclair jóvoltából. Pye hosszú gitárszólója az ünnepélyes hangulat és a fennkölt harmóniák közepette, amit még a harangok kongása is fokoz, gondoskodik a Caravan-klasszikus bőséges mélységéről. A „Stuck in a Hole”, egy újabb szexuálisan fűszerezett trágárság is régóta népszerű Caravan-örökzöld, rengeteg kópé ritmussal, amelyben kiemelkedik Geoffrey Richardson megőrjítő brácsája. A vokális harmóniák ismét zseniálisak, miközben Sinclair mester bőséges adag billentyűs szellemeskedésről gondoskodik a minimoogon.
A szimfonikusan megformált szerelmes balladában, a „Lover”-ben, ahol az énekes stafétát Wedgwood veszi át, az elegáns zongoraszövetek – amelyek további billentyűsök és az elektromos brácsa betörésével valóságos zenekari fenségbe csapnak át – mellett a glam szellője is érezhető. Wedgwood hangja nagyon hasonlít Hastingséhez, csak egy oktávval mélyebb, ezért néha elég nehéz megkülönböztetni őket. Közvetlen átvezetés követi a „No Backstage Pass”-ba, a túlzott hírnév traumatikus következményeire utaló burleszk célzásba, amely sokkal melodramatikusabb hangulatú szerzemény. Pye éteri színezetű éneke sikeresen fokozza a nyugodt, ambient bevezető varázsát, miközben a háttérben változatos szimfonikus díszítések és Wedgwood zörgő basszusvonalai kísérik. A canterburyi zene, sőt a prog rock sok kedvelője gyakran elfelejti, milyen kiváló gitáros volt (és még mindig az) Hastings mester, és ezen a számon egy újabb kivételes szólóval ez ismét megmutatkozik. A funkos színezetű kísérletben, a „Welcome the Day”-ben, ahol a főénekben ismét meggyőzően próbálkozik Wedgwood, már majdnem a diszkóritmusokhoz érnek el, még mielőtt az igazán népszerű lett volna.
Különös figyelmet érdemel a „Cunning Stunts” újrakiadása, amely a „Stuck in a Hole” alternatív verziója mellett még két nagyon érdekes darabot tartalmaz: a „Keeping Back My Love”-ot és az epikus remekmű, a „For Richard” kiváló koncertváltozatát, amely az első naptól fogva a Caravan koncertklasszikusai közé tartozik. Ezt a fúziós örökzöldet az eredeti basszusgitáros-énekesnek, Richard Sinclairnek ajánlották, aki egyébként Dave unokatestvére, és később a Hatfield and the North, a Camel és a Caravan of Dreams tagjaként is híressé vált.
Nem egészen tisztázott okokból a „Cunning Stunts” gyakran kimarad, amikor a canterburyi nagyágyúk legjobb stúdiólemezeit sorolják. A Caravan ugyanis ekkor még mindig művészi csúcsán állt és erősítette pozícióját, miközben számos népszerűbb prog rockos kortársuk művészi-kereskedelmi értelemben lassan lejtmenetbe kezdett. Talán a funk „kortársabb” elemeinek jelenléte az oka, hogy sok prog purista általában eléggé tartózkodó e klasszikussal szemben, pedig az a kísérleti zene történetének egyik legsokoldalúbb, legegyedibb és legpozitívabb zenekarától származik. A „Cunning Stunts” után Dave Sinclair ismét elhagyta a Caravant, és rövid ideig a The Polite Force zenekarral működött együtt. Helyére Jan Schelhaas érkezett (ex-National Head Band, Gary Moore, később Camel).
Felállás
Pye Hastings – elektromos és akusztikus gitár, ének
Richard Coughlan – dob
Dave Sinclair – billentyűs hangszerek
Mike Wedgwood – basszusgitár, kongák, ének
Geoffery Richardson – brácsa, elektromos gitár, concert fuvola, fuvola
VENDÉGZENÉSZ:
Jimmy Hastings – fúvós hangszerelő, altszaxofon, tenorszaxofon, klarinét
Produceri munka
David Hitchcock
Számlista
1. The Show of Our Lives
2. Stuck in a Hole
3. Lover
4. No Backstage Pass
5. Welcome the Day
6. The Dabsong Conshirtoe
a. The Mad Dabsong
b. Ben Karratt Rides Again
c. Pro’s and Con’s
d. Wraiks and Ladders
e. Sneaking Out the Bare Quare
f. All Sorts of Unmentionable Things
7. Fear and Loathing in Tollington Park Rag
