Előadó: Tesla
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 120:00
Értékelés: 4.5/5
Ez az emlékmű a 2008. február 22-i dátumnak és az újjáébredt hard rockerek, a Tesla amerikai, minnesotai koncertjének. Egy DVD-ről van szó, amely kiváló képpel és hanggal is büszkélkedhet. Legalább 5 kamerával vették fel. Kettő a színpad alól (az egyik balról, a másik jobbról), egy a dobok mögött, a főkamera egy mozgatható emelőn, még egy pedig a terem átellenes végében, hátul – a közönség mögül. Nem lő mellé. Főleg azoknak a zenészeknek nem, akiket érdekel, mit művel Frank Hannon és az újonc Dave Rude az ujjaival. Kiváló betekintést kapunk az egyes zenészek „gear”-jébe már a színpadon is, de a gitárvirtuózok igazán akkor lesznek elégedettek, amikor megtalálják a DVD külön szekcióját, ahol a zenekar minden tagja részletesen bemutatja a felszerelését, sőt elmagyarázza, milyen effekteket és gitárokat használ az egyes Tesla-számokhoz. Szeretnél egy Tesla tribute bandet? Akkor azonnal szerezd be ezt a DVD-t!
A színpadi képek folyamatosan váltakoznak a részletes közeliktől azokig, amelyek többet fognak át a színpadból és a közönség felé fordulnak, dinamikusan és hatásosan mutatva be a zenekar színpadi interakcióját is, mind a tagok között, mind a zenekar és a rajongók között. A terem zsúfolásig tele, az amerikaiak pedig 2008-ban sem felejtették el, kik is a Tesla! A kedélyek fel vannak hevülve.
Az előadás hihetetlen. Az ember azon tűnődik, lehetséges-e ilyen tökéletesen lejátszani egy koncertet, és egyszerre ilyen makulátlan, ilyen szuszogós-izzadságos hangzást elérni. Ha behunyod a szemed és csak hallgatod, érzed, ahogy a Tesla izzad a színpadon! A tökéletes koncerthang kapcsán pedig? Biztos kellettek stúdióban „over-dubok”, de a fenébe is! Ezt nem tudom bizonyítani! Az egész rendkívül meggyőző az igen meleg, hogy ne mondjam, kifejezetten forró, erogén hangzásnak köszönhetően, amely a Tesla-riffek klasszikus Gibson-hangjára épül, a dinamikára és a színes háromdimenziósságra, amelyet Wheat lüktető, tömör, élesen elkülönülő basszusvonala biztosít, valamint Luccretta dobjainak tekintélyt parancsoló tempóvezetése.
Ez a zenekar a DVD-felvételen fiatalosan, tökéletesen összecsiszoltan, forrón és játékra éhesen hat, mintha a nyolcvanas évek és a kilencvenes évek fordulója még csak tegnap lett volna. A Tesla alig várja, hogy szétrombolja a színpadot. A nyitó Cumin’ Atcha Live mindjárt a középpontba állítja mindkét gitárost, akik vadul adogatják egymásnak a lélegzetelállító szólók sorát. Jön Jeff Keith! Egyszerűen megjelenő, önteltségnek nyomát sem mutató, közvetlen, vidáman mosolygó figura! A refrénben azonban hallani, hogy az évek elvittek valamennyit a hangszálak erejéből. Mindenesetre itt van az a mérföldekről felismerhető, torokból jövő, csiszolópapír-hangú vokál, amely fülekbe hasít és a Tesla fontos védjegye maradt, de amikor nem sokkal később jön a Modern Day Cowboy, a feltételezés a részleges erővesztésről ténnyé érik. Jeff Keith mégis méltósággal éri el az összes hangfekvést a koncert során, a „Into The Now” (2004) albumról való számok, valamint az új Pvt. Ledbetter, amely ugyanabban az évben, a vége felé jelent meg a „Forever More” (2008) albumon – a RockLine-kritika ITT –, elsősorban arra szolgálnak neki, hogy pihentesse és hűtse a hangszálait.
Rude és Hannon összhangja hihetetlen! Tekintve, hogy Rude újonc a zenekarban, ez annál is lenyűgözőbb, hiszen több mint nyilvánvaló, hogy beilleszkedése teljesen természetes volt, és hogy Rude egyenesen a Teslába született. Hannon rendkívül kiélezett, és a koncert alatt teljesen birtokolja a színpadot. Néha annyi teret foglal el, hogy minden figyelmet magára irányít. Még Jeff Keithtől is. Hannon kiváló vokalistának bizonyul, aki a számok „lyukait” a legnagyobb magabiztossággal tömi be, ahol erre szükség van.
Az igazi gitáros elsősorban pontosan uralja az akusztikát, és a Love Song előtti neoklasszikus introduett, amely forró latinos temperamentumot áraszt, megmutatja, milyen kiválóan értik egymást a gitárosok. Rude állítólag azért csatlakozott a Teslához, hogy betöltse a Tommy Skeoch távozása után támadt űrt, amikor a zenekar akusztikus turnéra akart indulni, de gitáros nélkül maradt. Elsősorban tehát valakit kerestek, aki nagyon erős akusztikus gitáron!
A Tesla kivételes zenészekből áll, és egységként a színpadon nehezen verhetők! Rendkívüli az érzékük a drámához a dalaikban! Nem nehéz megérezni a zenekar valódi kémiáját, amely a hosszú közös játék gyümölcse. A zenekar esszenciája, a szelleme istenien él, és olyan különleges hangulatot teremt, amelyet csak a Tesla tud megidézni!
Különösen kiemelkedik a már említett tragikus érintés az olyan számokban, mint a Paradise, mindkét gitáros kiváló munkájával és a tökéletesen összehangolt nyitó „twin guitar” harmóniával, majd a Song And Emotion (az elhunyt Steve Clarke-nak, a Def Leppard tagjának ajánlva), valamint a Freedom Slaves, ahol Luccretta emelkedik ki a dobokon játszott katonai induló diktálásával. A zenekar a koncert végén lerombolja a termet az Edison’s Medicine klasszikus, átélt előadásával. És így jutunk el a felvétel végéhez, amelyet semmiképp sem lehet megunni. Meg szeretném még említeni a Rock Bottom, az UFO klasszikusának kiváló feldolgozását, ahol Wheat Thunderbird Gibson basszusgitárjával végigfekszik a színpad lépcsőjén, amelyen a dobok állnak – ez a régi jó Pete Way (UFO) trükkje, természetesen Spandex nélkül, amelyet a legendás Way ma is szégyenkezés nélkül magára húz, ha az UFO-val színpadra lép!
A extra anyag kiváló. Néhány kulisszák mögötti pillanatot mutat, amelyektől könnyesre nevetjük magunkat. Séta Seattle-ben, Hannon és Rude blues-jam-je, Frank Hannon almalövészete íjjal, a történet arról, hogyan vett J.K. Rude-nak egy vadonatúj Gibson Explorer gitárt. Jeff véletlenül alaposan arcon könyökölte Dave-et a koncert után, miután egy maréknyi Hannon-pengetőt szórt a tömegbe, így Rude szép dagadt dudort kapott a homlokára. Álomszerű J.K.-féle jóvátétel, mondhatom! Mint már említettem, a DVD telitalálata az a szekció, amelyben az összes tag megmutatja a „gear”-jét! Ez tiszta arany!
A „Cumin’ Atcha Live 2008” tehát egy olyan dokumentum, amely a Teslát mutatja be: a zenekar minden erejét megőrizte, frissnek, kompaktnak, kiválóan konzervált állapotban hat, a színpadon pedig kompromisszumok nélküli. Melegen ajánlom ezt a felvételt a zenekar minden rajongójának, és mindazoknak, akik zenekarban játszotok, mert ez a DVD közelebb hoz titeket ahhoz, milyen az igazi, profi hozzáállás a munkához a zenei bizniszben.! Néha hihetetlennek hat ez a színpadi tökély, amit ez az élő DVD kínál. Mintha dobozból húzták volna elő! A hangzás filigrán. Még mindig nem hiszem el, hogy utólagos stúdiójavítások (overdubos szépítgetések) nélkül ment. A Tesla tehát még mindig teljes erővel rúg élőben, és reméljük, hogy minél előbb formában jelenik meg egy európai turnén!
Felállás
Jeff Keith – ének
Frank Hannon – gitár, billentyűs hangszerek, teremin, vokál
Dave Rude – gitár, vokál
Brian Wheat – basszusgitár, vokál, billentyűs hangszerek
Troy Luccketta – dob
Számlista
1. Comin’ Atcha Live
2. What a Shame
3. Modern Day Cowboy
4. Miles Away
5. Heaven’s Trail
6. Mama’s Fool
7. Hang Tough
8. Dear PVT. Ledbetter
9. Paradise
10. Love Song
11. What U Give
12. Song and Emotion
13. Heaven 911
14. Freedom Slaves
15. Rock Bottom
16. Into the Now
17. Signs
18. Lil’ Suzi
19. Edison’s Medicine
