Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Saga
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2009
Értékelés: 5/5
A legendás kanadai art rockerek, a Saga 2007-ben két fontos mérföldkőhöz érkeztek hosszú pályafutásuk során. Az új „10,000 Days” albummal és egy kiterjedt európai turnéval ünnepelték fennállásuk harmincadik évfordulóját, ugyanakkor elbúcsúztak énekesüktől és alapító tagjuktól, Michael Sadlertől, aki úgy döntött, hogy a zenei pálya (átmeneti?) lezárása után inkább a családjának és újszülött fiának szenteli az idejét. A „Contact – Live in Munich” dupla koncertalbum erős szimbolikus töltetet hordoz, hiszen Michael utolsó, zenekari tagként adott koncertjét rögzíti. A teltházas müncheni buli fenséges, zeneileg érzelemdús esemény lett, a zenekarnak és az eufórikus közönségnek egyaránt, amelynek soraiban a RockLine csapatának alapító tagjai közül is ott állt valaki.
A „Contact” dupla koncertfelvétel, amely a Münchenben tartott búcsú- és jubileumi fellépés teljes anyagát tartalmazza – a régi hívek többsége szerint a zenekar története egyik legjobb koncertje volt. Érzelmi szempontból valószínűleg a tagok is a legkedvesebb színpadi élményeik közé sorolnák. Egy-egy előadást hallgatva nem tagadhatom, hogy újra és újra elfognak azok a kivételes érzések, amelyek révén újraélem ezt az felejthetetlen koncertet.
A legendás kanadaiak, akik ezen a turnén az alkalmi dobos Chris Sutherlanddel léptek fel, ezen az estén maximálisan beleadtak mindent, és egy egész csokor nagyobb-kisebb meglepetéssel készültek. A koncertrepertoárt szépen kiegyensúlyozták: szerepelnek a régebbi, klasszikus albumokról származó dalok, például a „Wind Him Up”, a „Don’t Be Late”, a „Careful Where You Step” és a „Humble Stance”, néhány meglepetés – élükön a „The Flyer”, a „Perfekcionist”, a „The Security of Illusion” és a „What’s It Gonna Be?” –, valamint újabb szerzemények, főként az aktuális „10,000 Days” lemezről. A felvétel első csúcspontja az örökzöld sláger, a „You’re Not Alone” előadása, ahol a közönség hagyományosan az összes refrént végigénekli.
A dobszóló után Sutherland lassú, ritmikus fokozásba kezd, amely a romantikus sláger, a „The Flyer” (Heads Or Tales, 1983) előadásához vezet – ez az este egyik legkellemesebb meglepetése. Itt is meggyőzőbben, mint bármikor, a közönség pótolja a refrénekben Michael szokásos hozzájárulását. Jim Gilmour egyébként egy interjúban már utalt rá, hogy a fellépésen lesznek olyan meglepetések, amelyek általában nem kerülnek a koncertrepertoárjukba. Ide biztosan sorolhatjuk a „The Security Of Illusion” (1993) albumról játszott két szám kiváló előadását is – a „Mind Over Matter” (a felvett „Entracte” intróval együtt), valamint a „The Security Of Illusion”. Az utóbbit Michael önállóan, kíséret nélkül énekli el. A refrénekben ismét a lelkes közönség segít neki.
Ezután a „Time’s Up” különleges változata következik, akusztikus feldolgozásban. Itt Michaelnek rendkívül átélten segít Ian az akusztikus gitáron, Gilmour úr pedig az elektromos zongorán. A közönség lelkesedése alig csillapodik, amikor a figyelem középpontjába a huncut, skót származású billentyűs kerül. Soron következik ugyanis az érzelmes „Scratching The Surfcace” című ballada, amely azon kevés Saga-dal egyike, amelyben Jim az énekes. Az est egyik nagyobb meglepetése – bár az előző turnén is játszották – a „We’ve Been Here Before” a „Wildest Dreams” (1987) albumról. Erre a lemezre túlnyomórészt pop rockos jellege miatt nem térnek vissza túl gyakran. Az „On The Air” után, amely a „Network” egyik jobb dala, ismét két klasszikus jön. A drámai „On The Loose” első taktusaitól kezdve megőrül a közönség. A következő lépésben pedig a kultikus „Silent Knight” (1980) albumra emlékeznek, és eljátsszák a felejthetetlen „Careful Where You Step” dalt.
A „10.000 Days” – a névadó album címadó balladája – rendkívül átélt interpretációja után egy újabb ősrégi klasszikussal szolgálnak, a „Wind Him Up”-pal. A szenvedélybeteg szerencsejátékosról szóló történet végleg felforrósítja a terem amúgy is alaposan felhevült levegőjét. Amikor az első ráadásban megérkezik a „Humble Stance” klasszikusa a debütáló albumról, a közönség ismét teljesen megvadul. A nagy finálé gyanánt még két örökzöld klasszikus következik, a „Don’t Be Late” és a „What It’s Gonna Be?”. Az utóbbit a teljes turné során először és utoljára játszották el, kifejezetten a Muffathalle közönségének.
A „Contact” monumentális koncertfelvétel, amelyhez egy ilyen emlékezetes esemény résztvevőjeként mindig különleges viszony fűz majd. Minőségében felveheti a versenyt a zenekar legjobb koncertalbumaival, élükön a „The Chapters Live”-val és a „Worlds Apart Revisited”-del. Minden igazi rajongó természetesen beszerzi, és biztosan a DVD-változatot is megszerzi magának. Sadler búcsúkoncertje kétségkívül a progresszív rock történetének egyik legmeghatóbb és legfontosabb koncertje marad. Michael ideális módon búcsúzott, és bár a távozása nem volt szomorú, a zenekar további működésében biztosan hiányozni fog nekem. Annak ellenére, hogy Sadler utódja, Rob Moratti (ex-Final Frontier) az énekstílusával szép reményekkel kecsegtet a jövőre nézve, a legendás kanadaiakkal való minden további koncerttalálkozás távolról sem lesz ugyanolyan.
Felállás
Michael Sadler – ének
Jim Crichton – basszusgitár, billentyűs hangszerek
Ian Crichton – gitár
Jim Gilmour – billentyűs hangszerek, ének
Chris Sutherland – dobok
Produkció
Jim Crichton
Számlista
CD1:
01. The Interview (live)
02. That’s As Far As I’ll Go (live)
03. You’re Not Alone (live)
04. I’m OK (live)
05. Can’t You See Me Now (live)
06. Book Of Lies (live)
07. The Perfectionist (live)
08. Drum Solo (live)
09. The Flyer (live)
10. Mind Over Matter (live)
11. The Security Of Illusion (live)
12. Time’s Up (live)
13. Piano Solo (live)
14. Scratching The Surface (live)
CD2:
01. We’ve Been Here Before (live)
02. On The Air (live)
03. On The Loose (live)
04. Careful Where You Step (live)
05. 10,000 Days (live)
06. Wind Him Up (live)
07. Humble Stance (live)
08. Don’t Be Late (live)
09. What’s It Gonna Be? (live)
