Szerző: Primož Novak
Fotók: Sebastijan Videc
Videó: Sebastijan Videc
Helyszín: Zágráb / Boogaloo / Horvátország
A koncert dátuma: 2017. október 14.
Jegyár: 170 HRK / 200 HRK
A gothic/doom metal angol úttörői, a Paradise Lost nem pihennek. Alig két évvel a The Plague Within után előrukkoltak a Medusa című albummal, amellyel visszatérnek doom metal gyökereikhez. A lemez eddig többnyire pozitív fogadtatásra talált, így a koncerttel kapcsolatos várakozások is több mint jók voltak. A Paradise Lost ezúttal is Szlovénia közelében állt meg. Zágrábban már többször levették a közönséget a lábáról, így a horvát főváros logikusan szerepel a turné útvonalán. Előzenekarnak ezúttal az amerikai doom metalosok, a Pallbearer, valamint a portugál sludge/doom csapat, a Sinistro kapott helyet.
A portugál Sinistro fiatal zenekarként valami egyedivel próbálta meggyőzni a közönséget. A sludge metal kötelező elemei, a nehéz ritmusok és gitárok nem mutattak itt különösebb sajátosságot. Ehhez illően az egész dübörgött, bár a basszusgitár jelenlétével a hangzás még erősebbé tehető lett volna. A Sinistro legnagyobb különlegessége az énekesnő, Patricia Andrade volt, akinek mindenképp érdekes fellépése volt – nem csoda, hiszen korábban filmekben és sorozatokban is szerzett tapasztalatot. Maga a vokál kétségkívül változatos, ugyanakkor idegesítő is. A Sinistro tehát valamiben különleges, de a zenéjével egyelőre nem ígér túl sokat.
A Pallbearernél aztán jócskán megfordult a muzsika. A zenekar előtérbe helyezi a markáns doom metal jelleget, amely a dallamosságot is hangsúlyozza. A meglehetősen hosszú dalok változatosak és kiszámíthatatlanok. A gitárok egyértelműen erős tényezők, ahogy a torzított basszus is, a dob viszont nem tudott felmutatni valami jobb dinamikát. A zenekar a legfrissebb, Heartless című albumát mutatta be, amely nem éri el az első két lemez színvonalát, de rendesen folytatja a csapat kijelölt útját. Az első két albummal a Pallbearer jelezte, hogy valami ébredezik az amerikai doom metal színtéren, és ezt a minőséget most is több mint rendesen tartja. A fellépés fő problémája elsősorban a siralmas hangzás volt. A zenekar annyira hangos volt, hogy gyakran nem lehetett megkülönböztetni a hangszereket, ezen a füldugó sem segített, ráadásul így a dallamos ének is eléggé kifejezéstelenné vált. A Pallbearernek nyilván új esélyt kell adni. Végül is nagyjából egy órányi érdekes anyaguk van.
A Paradise Lostnál mindig ott a találós kérdés, milyen formában lesz a banda. Valójában ez itt csupán az énekesen, Nick Holmesen múlik, akiről sosem lehet előre tudni, milyen kedve van aznap, illetve abban az órában, amikor színpadra lép. A repertoárban viszont nem lehet kételkedni. A zenekar ezúttal is friss dalokkal és a legnagyobb slágereiből összeállított egyveleggel szolgált, amelyekről a PL ismert. A banda formájára nem lehetett panasz, legalábbis a hangszeres részre nem, Nick Holmes viszont csak átlagos volt. Főleg az énekéből hiányzott az erő, hangban sem volt elég jelen. A többiek a várakozásoknak megfelelően rendesen energikusak voltak. Statikus tulajdonképpen csak a basszusgitáros, Stephen Edmondson, míg a gitáros Greg Mackintosh szokás szerint a saját világában járt melankolikus dallamaival, a ritmusgitáros Aaron Aedy pedig végig mosolygott és meglehetősen mozgékony volt. Dicséretet érdemel a jelenlegi dobos, Waltteri Väyrynen, aki könnyedén játszotta le a régebbi anyagot, az újnál pedig bebizonyította, hogy rengeteg fantáziája van, és a lassú dalokba is sok dinamikát tud vinni. A legújabb albummal a Paradise Lost sokat nyert. A zenekar repertoárja így érinti a morbid doom metalt, a melankolikus gothic metalt, sőt valami finomabbat is. A Paradise Lost pályafutása során a synth poppal is kísérletezett, de ezt élőben már nem játsszák. A jelenleg 15 albumával a zenekar nehezen tud minden ízlést kielégíteni, de a Remembrance, a Shadowkings, az As I Die, az Embers Fire és a záró Say Just Words alatt a régebbi rajongók is megkapták a magukét, ezzel pedig a zenekar bebizonyította, hogy az új és a régi rajongók egyformán értékesek.
Ha meghúzzuk a vonalat, a Paradise Lost, a Pallbearer és a Sinistro koncertje a zágrábi Boogaloo klubban rendben lezajlott, de jobb hangzással kétségkívül jobb benyomást hagyott volna maga után. Marad a remény, hogy legközelebb ezt a hibát orvosolják.
Képgaléria
