Előadó: Canyon Observer, The
Kiadó: Kapa Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 29:06
Pontszám: 4/5
Vitathatja-e bárki azt a tényt (igen, tényt), hogy a The Canyon Observer valószínűleg az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt években a szlovén underground színtéren történt? Valószínűleg nem. Vagy egyszerűen a) még nem hallgatta őket, vagy b) csak egy újabb megkeseredett mindentudó, akinek fogalma sincs a szlovén zenei életről, és nem is akar lenni, a jó zenéért pedig kizárólag külföldre tekintget.
Amikor októberben a még meglehetősen ismeretlen zenekar kiadta első EP-jét, az – főleg szlovén viszonylatban – gyorsan meghódította a „Metelkova” színteret, külföldről pedig szintén sok szép szót kapott (a RockLine kritikáját az EP-debütről egyébként elolvashatjátok ITT). A The Canyon Observer-biblia első fejezete tehát megrémült és csuromvizes állapotban hagyta a közönséget. Hamar rájöttök majd, hogy ez a nagy ellentmondások zenekara, de csak a maguk tipikus megjelenésében azok – a szlovén post-metalosoknak ugyanis sikerül egyesíteniük az összeegyeztethetetlen tematikai és hangzásbeli elemeket. Most, a Chapter II: These Binds Will Set You Free albummal, még jobban, mint korábban.
A címek ezúttal is sokatmondók. Bár lehet, hogy nem is annyira sokatmondók, mint inkább egyszerűen (elég) direktek. A vágy szüntelen keresése és a fájdalomnak való önátadás nagyon élvezetes tud lenni. A sötéten torzított hangulat olyan szép tud lenni, hogy az már fáj. A moll az új dúr; a moll örömet hoz. És ez a moll állandóan jelen van – ebben az érzelmes zenében, amely tele van dühös sludge riffek őrült összefonódásaival és ambient visszhangokkal, amelyek az ambient és a keményebb metal keverésének mestereit, a Neguro Bungetet idézik, nincs helye a happy endeknek. És ezzel semmi baj. Sőt – a The Canyon Observer pont ebben találta meg a lényegét.
Hol vannak hát azok az előbb említett ellentmondások, amelyek annyira eltorzultak, hogy elvesztették az „ellen-” előtagot, és puszta szép, természetes, organikus fúzióvá váltak, ami minden szinten működik? Élvezet – fájdalom, nehéz, koszos torzítás – könnyed, delayekkel átszőtt ambiencia (ami az első EP-nél jóval nagyobb post-rock-hatást jelez), durva ének – erotikus szövegek (feltételezem, mert a többségüket nem értem)… a legapróbb összefonódásban is látható a látszólag, és korábban talán valóban összeegyeztethetetlen anyagok sikeres egyesülése, amelyek így új, vonzóbb formát kapnak. Amikor tárt karokkal várjuk a világvégét.
Szigorúan zeneileg nézve a The Canyon Observer nem lépi túl a tipikus (minőségibb) post-metal hangzást: még a sludge és a stoner elemei is nagyon megszokottak a műfaji határokon belül. Persze ez a torzított riffek és az effektekkel átitatott clean részek nagyon ízléses keveréke, amiből szerintem túl kevés van. Itt rejlik a zenekar fortéja – abban a másik gitárban, amely a hangosabb riff árnyékában lapul, abban a vörös fonalban, amelyet olykor szőni kezd, és amely idővel, ha a zenekar elég teret és időt hagy neki, szétterül az egész számon, elnyeli azt, és a magasabb szintű kísérletezés érzetét kelti az összeegyeztethetetlen hangokkal; azt az érzést, hogy a műfaji határokat újradefiniálásra kényszeríti, a hallgatót pedig élesebb hallgatásra; őszintén szólva az ismétlődő sludge riffeket könnyen háttérbe lehet tolni, mert inkább díszletnek valók ahhoz, amit a The Canyon Observer ezzel az EP-vel olyan szépen kezdett kiaknázni. Persze teljesen világos, hogy a stoner és hasonló zenék ilyen repetitív dolgokra épülnek, de a második gitár ambient betétei már minimális mértékben is hihetetlenül hatásosak a zenekar hangszerelési képességei révén – ez pedig nem olyasmi, amit bárki el tudna érni.
Néha szeretném, ha tényleg értenék az éneket, más szempontból viszont az egész tökéletesen működik: a hallgatót, akárcsak a költészetnél, a címekből és a zenéből adódó saját értelmezésére bízzák, és mindkettő elég szemléletes. Talán éppen ezért tud mindenki könnyebben azonosulni a zenével – mindenki kicsit magához igazítja az absztrakt tartalmat, ahhoz, amire az adott pillanatban szüksége van. Éppen ezért maga az alkotás az egyén szemében, minden ember szubjektív tényezőjében még nagyobb és még jobb. Ez a fajta nem tiszta ének még egy másik szinten is működik – sokan sokkal jobban elmélyednek majd a tartalomban, mert meg akarják fejteni, mit énekel Matic Babič.
A Chapter II: These Binds Will Set You Free folytatja a történetet, amelyet a zenekar az első lemezzel elindított, miközben a banda fejlődése is halad tovább. A zenekar lényege ugyanaz maradt, de számtalan apró árnyalat lopakodott be az elmúlt egy évben kifejezésmódjukba, amelyek kétségkívül színesebbé tették magát a zenét, egyszersmind egyedibbé, kísérletezőbbé és – jobbá.
Felállás
Gašper Letonja – gitár
Matic Babič – ének
Sašo Paljk – dob
Miloš Milošević – gitár
Nik Franko – basszusgitár
Produkció
Plueg
Számlista
1. Part I: As We Surrender To Lust
2. Part II: And The Pleasure Of Pain
3. Part III: We Can Descend Into The Unknown
4. Part IV: And Drift Away
