Előadó: Bormann, Michael
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3.5/5
Michael Borman, a német multiinstrumentalista igazi virágkorát éli, mióta kilépett anyazenekarából, a Jaded Heartból. Két évvel ezelőtt jelent meg a második stúdióalbuma, a „Conspiracy” (2006), ebben az időszakban pedig a Bloodbound és a Rain kiadványain énekelt, egyébként pedig hallható a Redrum, a Charade és a Zeno lemezein is. Röviden: ez a fickó nem ismeri a pihenés fogalmát.
Új stúdióalbuma, a „Capture the Moment” logikus folytatása ennek a zenészi-művészi fejlődésnek. Persze Bormann nem újítja meg a világot: innovációban nincs itt semmi forradalmi. A hard rock az hard rock. Pont. Ilyen vagy olyan. Ennek ellenére remekül ki lehet egyenlíteni a kiszámíthatóságot és a sablonokat a megfelelő stúdiós kozmetikázással, meg azzal az érzékkel, hogy a produkció kiemelje a visszafordíthatatlanul csábító riffeket, amelyek a hallgatónál első hallásra szerelmet szülnek.
Michael Bormann azon szerencsések közé tartozik, akiknek a bölcsőjébe a „one man band” tehetségét tették. A fickó egyedül írja a dalokat, és egyedül is játssza fel őket. Legalábbis az alap vázat, amelyet aztán a többi szakember (Tommy Denander és társai) vendégként, a Bormann-féle stúdiócsapat részeként ékesít a saját betétjeivel.
Mindezek fölött pedig Bormann énekes. Méghozzá kiváló énekes, született melodikus hard rock torok, rekedtes közös nevezővel Steve Lee (Gotthard), Jon Bon Jovi (Bon Jovi), Joe Lynn Turner (ex Rainbow), David Coverdale (Whitesnake) és Bryan Adams hangjából és vokális stílusából. Ez a hang érzéki, finom, forró, összhatásában bársonyos, az erosz érintésével, és ez a garancia arra, hogy életet leheljen a kompozíciókba és a riffekbe.
A When Push Comes To Shove igazolja Bormann szerelmét a Rainbow rock n’ roll klasszikusai iránt, különösen a híres Stargazer gitárfrázis iránt. A legendás zenekar és a Whitesnake érintése végigkíséri az albumot. A melodikus hard rock „modern” köntösében a dalok főleg a kidolgozott refrénekben kelnek életre, amelyek minden szám csúcspontjai, ügyesen hozzáadott vokális harmóniákkal és billentyűs burokkal, amelyek az album során magas szinten tartják a dráma, a vágyakozás és a melankólia érintését. Ez a motívumokban változatos, stúdiótechnikailag meggyőző album azt bizonyítja, hogy Bormannak semmiképp nem fogy el a kreatív ihlete, a szellemessége és a találékonysága. Az album a Friends For A Lifetime és a Come Take Me Higher alatt is magasan tartja a hard rock dinamikáját, hála a refrének melodikusan arénás csábításának, amelyekben Bormann gyorsan megmutatja kivételes énektudását. A Live Your Life alapgitárfrázisa gyanúsan a Beat It (Michael Jackson) felé kacsint, de itt is a refrén az, ami sikeresen megmenti az egészet, hogy ne váljon vizenyőssé. Az album a rockeresen pattogó sarkú lépteivel minőségben sehol sem ingadozik, nehéz csúcspontokat kiemelni, és ezeket most mindenki teljesen maga jelölheti ki. Az olyan dalok, mint a For Just A Little While, a Half Way Down és a Glory And Pain, az előrefrénekben enyhe pop-érintésekkel, a refrénekben pedig AOR-robbanásokkal kiváló példái azoknak a daloknak, amelyeket gyakran játszhattak volna a rádiók (persze a nyolcvanas években).
A fickó természetesen egy jókora csokor balladát is bepakolt, amelyek közül minőségben leginkább az I Wanna Hear Your Voice emelkedik ki, míg a Jaded Heart-dal, a Love Is Magic feldolgozása (a „Trust” album, 2004) az édeskésségével mégis kicsit túl erőltetettnek hat. Itt van még a balladák közül a Still Haven’t Found It, a Whitesnake-slágert, az Is This Love-ot újraalkotni próbáló, többé-kevésbé sikertelen kísérlet. Sajnos az egyik ilyen ballada (Go Going Home) zárja az albumot, és az album épp a végére veszít egy darab rockdinamitból, s ezzel az érdekességéből.
A „Capture The Moment” a német melodikus hard rock tipikus képviselője, amely szívesen kacérkodik az AOR rock elemeivel. A produkció a gitárriffekben egy hajszállal élesebb és hangsúlyosabb, vagyis nagyon élénk, a domináns ének az abszolút középpontban áll, a ritmusszekció szilárd fogására építve. A „Capture The Moment” a műfaj kemény magja, megcsontosodottan követi a hagyományt, de Bormann mesterként sikeresen dacol ezzel mindennel az egyedülálló énekes megközelítésével, a meggyőző dalszerkezetekkel és a produkcióval, így összességében újabb bravúros albumot kínál a melodikus hard rock terén. Mindenkinek, aki szereti a Fair Warninget, a Gotthardot, a Frontline-t, a Jaded Heartot (és persze még többet is).
Felállás
Michael Bormann – ének, vokál, dob, basszusgitár, gitár, billentyűk
Andreas „Rippel” Rippelmeier – gitár
Chris Ivo – billentyűk
Eric Ragno – billentyűk
Niklas Olssen – billentyűk
Marco Grasshoff – billentyűk
Sabine Edelsbacher (EDENBRIDGE)- vokál a 9. dalban
Sonja Rippelmeier – vokális duett a 10. dalban
Tommy Denander – kiegészítő gitárok, billentyűk és basszusgitár
Lanvall(EDENBRIDGE) – kiegészítő gitárszólók
Bobby Stöcker – kiegészítő gitárszólók
Guido Gallus – kiegészítő dobok
Produkció
Michael Bormann
Számlista
1. When Push Comes To Shove
2. Friends For A Lifetime
3. Come Take Me Higher
4. Live Your Life
5. I Wanna Hear Your Voice
6. Half Way Down
7. I Will Hold The Line
8. Love Is Magic
9. Glory And Pain
10. Don’t Bother Me
11. Doing Or Not
12. Still Haven’t Found It
13. For Just A Little While
14. Go Going Gone
Az album hossza: 61.38
