Chris Jagger – a nagy Mick kisebbik öccse

Mielőtt Szlovéniába látogatott, Chris Jagger néhány kérdésre a szlovén zenebarátoknak is válaszolt. Bemutatta az Atcha nevű zenekarával készült legfrissebb lemezt, az Act Of Faith-t, mesélt a zenei hatásokról, és arról is, milyen előnyöket jelent számára, hogy a művészet több területén is alkot.

RockLine: Mennyi ideig készült az Act Of Faith lemez?
Chris Jagger: A dobosunk fia rengeteg munkát végzett, ő gitározik a zenekarban, és alig múlt húszéves. Valójában a felvételek és a hangzás kialakításának nagy részét ő csinálta, mindannyiunk közül ő szánt a lemezre a legtöbb időt. A zenék többségét én írtam, és én játszottam, énekeltem rajtuk.

RockLine: A lemezen neves vendégek működnek közre: a bátyád, Mick, a Pink Floyd gitárosa, David Gilmour, az énekesnő Sam Brown és mások. Szép útravaló egy albumnak, ami mégsem döntötte meg a listákat. Mit gondolsz a mai kiszámíthatatlan zenei üzletről?
Chris Jagger: Valójában nem üzletről van szó, hanem a túlélésért folytatott harcról. Nézd, amikor felveszel egy lemezt, mindenki azt akarja, hogy ingyen add oda az embereknek, akár kézbe, akár az interneten. Most nagyon nehéz lemezeladásból megélni.

RockLine:Honnan ered a szereteted a „zydeco” műfaj iránt?
Chris Jagger: Ó, nem tudom. Clifton Chenier-t a hatvanas évek végén hallottam először, megvolt tőle egy lemez az Arhoolie kiadónál. Nagyon bejött a harmonikás blues-a. Nagyon zsíros, New Orleans-i hangzás volt, de eszembe sem jutott, hogy évekkel később egy olyan zenekarban fogok játszani, amely ilyen zenét játszik. Ezt a stílust egy hegedűs barátomon keresztül is megismertem, akinek Londonban volt egy The Balamalagators nevű zenekara. Cajun és zydeco keverékét játszották. Sokszor megnéztem őket koncerten, és akkor villant be, hogy én is írhatnék ebben a stílusban, és használhatnám a hozzá tartozó tempót.

RockLine: Ismert vagy mint alkotó és előadó a művészet több területén. Mi a legjobb, amit a színházból, a zenéből és a festészetből kiemeltél, és beépítettél a zenei stílusodba?
Chris Jagger:Nehéz kérdés. A színházi munka egy másik szemszögből mutatta meg a színpadot. Még ha nem is zenélsz, akkor is a színpadon vagy, akkor is előadó vagy, és az a dolgod, hogy szórakoztasd az embereket. Fontos, hogy kommunikálj a közönséggel, történeteket mesélj nekik… azt mondd nekik, hogy ne aggódjanak… Fiatalabb korában az ember sok mindenben hajlamos kicsit elkapkodni a dolgokat, és ebben jót tesznek a színházi tapasztalatok, mert fegyelmeznek. Amikor könyvet írsz, történetet mesélsz, és a dalszerzés is ugyanez. A kettőben van valami közös, a zenében is történetet mesélsz, csak hangokkal.

RockLine:Hogyan jön az ihlet és az ötlet a dalokhoz az alkotási folyamat során?
Chris Jagger:Ez a mindennapi életből jön, abból, hogy figyeled, mi zajlik körülötted. Erre nincs szabály. Néha valaki mond valamit, vagy olvasol valamit, néha egy ötlettel ébredsz. A legjobb, ha az ihlet természetes úton érkezik, nem jó erőltetni. Persze a fő az az ötlet, amiről beszélni akarsz. Sokan azért akarnak dalt írni, mert van egy jó sorjuk vagy valami, amiről azt hiszik, hogy jó. Az ötlet viszont sokszor nem jó. A dalok általában vereségekről és győzelmekről szólnak, szerelemről vagy a boldogtalanságról, amikor épp nem vagy szerelmes, megint mások a világ helyzetéről. Az alkotónak kell egy hajtóerő és egy jó ötlet, és csak aztán láthat munkához, mert van miből kiindulnia. Ha nincs meg ez az ötlet, akkor csak egymásra halmozódnak az információmorzsák, amelyek a dal részei, de nincs különösebb jelentésük.

RockLine: Sok időt töltesz a kertben. Ez általában nagyon megnyugtató élmény. Hogyan hat rád a kertészkedés?

Chris Jagger:Jó érzés a saját ételemet megtermelni. Jól érzem magam, amikor a saját termésemet eszem. Ha valaki ebédnél ott hagy egy sárgarépát a tányérján, azt mondom neki: „Mit csinálsz? Ezt a sárgarépát én termesztettem! Edd meg!”

RockLine: Mire számíthatunk a két szlovéniai fellépésen?
Chris Jagger:Főleg olyan dalok lesznek, amelyeket az Atcha-lemezeken vettem fel. Ezek az Atcha, a Channel Fever és az Act Of Faith. Emellett játszunk néhány feldolgozást is. Ha a közönség táncolni és ugrálni akar, megfelelő zenét játszunk. Ha viszont ülnek, kicsit más lesz a program, mert akkor figyelmesebben akarnak majd hallgatni. Az is függ attól, mennyire értik az angolt, mert ha nem a legjobban, akkor egyszerűsíteni kell a műsoron. Szerintem jó buli lesz, tényleg nagyon várom, mert már nagyon régen jártam Ljubljanában, talán még a generalisszimusz Tito idejében.

Megnyugtattam Christ azzal, hogy a hallgatóink nagyon jól értenek angolul, így a koncert alatti kommunikációval nem lesz gond.

 

az interjút készítette: Jernej Vene

fotók: Daniel Pavlica