Előadó: Gallagher, Rory
Kiadó: Sony BMG
Megjelenés: 1976
Értékelés: 4/5
A Calling Card Gallagher nyolcadik stúdióalbuma, amellyel Rory fokozatosan távolodik a hagyományos blues rock kereteitől. Bár a blues továbbra is a gitáros mondanivalójának fő összetevője, a háttérből egyre bátrabban rajzolódnak ki a folk- és country-hatások, a Calling Card esetében pedig főként a jazz elemei. Rory, sok hatótulajdonos kollégához hasonlóan, a hangzásvilága fejlesztésének vágyában ezúttal egy edzett vén rókához fordul segítségért, aki nem táplál illúziókat a minőségi zene csinálásáról. Roger Glover a produkció kormányosaként végre a tökéletes partnert jelenti Gallagher számára, hogy tovább csiszolhassa jellegzetes gitármonológjait, amelyeket az ír dialektika fáradhatatlan és mindig szórakoztató fecsegése fűszerez.
Méltánytalan lenne, ha Rory zenekarának összeszokottságát dicsérve nem említenénk meg azt a két fickót, akik oroszlánrészt vállalnak Gallagher csapatának színvonalas munkájából. Gerry McAvoy és Lou Martin a három év közös munka alatt alaposan összecsiszolódott. Nyilvánvaló elkötelezettségükkel szilárd alapot raknak le, amely lehetővé teszi Gallagher számára, hogy képességei végső határáig fejlődjön. A trió a mindig megbízható Rod de’Ath segítségével a Calling Carddal izgalmas zenei olvasókönyvet alkot, amely egyben a klasszikus Gallagher-felállás történetének utolsó fejezete is.
A Calling Card a Do You Read Me szaggatott ritmusával nyit, és ezzel jelzi Rory zenei kutatómunkájának új irányát. A keményebb dallamminták felé tett, azonnal feltűnő radikálisabb elmozdulás ebből az izgalmas felvezetésből is újabb klasszikus Gallagher-mestermunkát farag. Ennek a tökéletes ellentéte a Country Mile, egy élénk, könnyedséggel teli boogie woogie, amelyben Rory valamelyik texasi földművest utánozva próbálja ki mókamester-képességeit. Mindezek a „showman”-elemek azonban a világon semmit sem érnének a gitáros gyorsan ragadó slide-játéka nélkül, amely bennünk újra felébreszti a perverzebb fajta ösztönöket. Következik a Moonchild, az új zenei arculat tökéletes példája, amelyre Rory a Glover megnyerésével célzott. A kemény hard rock keretben jazzelemek legelésznek, bőven adagolva bonyolult dallamfordulatokat, amelyeket Rory ragyogó gitárfutamai fűszereznek, és amelyeket Gallagher ismét minden különösebb erőfeszítés nélkül ráz ki a kisujjából.
Gallagher a jazzfantáziáit a címadó dalra bízza, amelyet a gitár és a zongora elképesztő összjátéka jellemez, és amelyen át ismét egy szórakoztató szöveg szólít meg minket. Ez a nem tipikus Rory Gallagher-szerzemény az album egyik legjobb dala marad. Kár, mert ez az egyedi szám minden valószínűség szerint sosem éri el Rory legnagyobb klasszikusainak státuszát. Ezek egyike kétségtelenül az Edged In Blue melankóliája. Rory egyik legérzelmesebb szerzeménye a gitáros lelkének néhány legbensőségesebb pillanatába enged betekintést. A gyönyörű dallam lágy előadásban a Million Miles Away magányát idézi. Felejthetetlen! Vissza a blues rock csábító mocskához. A Secret Agent igazi hard rockos hangulatával torzított riffektől és forrófejű slide-szólóktól duzzad, amelyek de’Ath agresszív ritmikájával együtt érzelmi kitöréshez vezetnek. Hasonlóan határozott, de ezúttal lassabb funky ritmussal felszerelve a Jack – knife Beat Gallagher összes zenei erényét tükrözi. A mozgalmas szám ezúttal Martin zongorája köré építi vázát, ami lehetővé teszi Gallagher számára, hogy gondtalanul ugráljon egyik izgalmas motívumról a másikra. Ennyi felszabadultság mellett az akusztikus Barley And Grape Rag sem lep meg, amelyet Rory a stúdió ebédlőjében vett fel. A dal által teremtett intim légkör a melegségével ismét arról a mérhetetlen szeretetről beszél, amelyet Gallagher a zene iránt táplált.
A Calling Card azt bizonyítja, hogy Rory Gallagher már rég nem csupán egy blues gitáros, aki poros gitármotívumok ismételgetésével űzi az unalmat. Izgalmas műfaji keverékével megmutatta, hogy nem fél a kísérletezéstől. Sőt, a Calling Card ma Gallagher erejének csúcsán mutatja be.
Felállás
Rory Gallagher: ének/gitár
Gerry McAvoy: basszusgitár
Lou Martin: billentyűs hangszerek
Rod de’Ath: dobok
Produkció
Rory Gallagher & Roger Glover
Számlista
1.Do You Read Me
2.Country Mile
3.Moonchild
4.Calling Card
5.I’ll Admit You’re Gone
6.Secret Agent
7.Jack – knife Beat
8.Edged In Blue
9.Barley & Grape Rag
Az album hossza: 54:02
