Szerző: Rok Klemše
Előadó: Delirium X Tremens
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: year_month
Játékidő: 41:47
Értékelés: 4/5
Néhány napja itt arról írtam, hogy az olasz metal nem valami acélos zenei közeg, de egyre inkább úgy tűnik, hogy az ilyen megbélyegző általánosításokkal egyre nagyobb igazságtalanságot követünk el nyugati metalszomszédainkkal szemben. Az olasz metalt rossz színben főleg az olyan zenei kicsapongások tüntetik fel, mint a Rhapsody és a nyomukban járó értéktelen epigonok, szerencsére viszont vannak olyan zenekarok is, amelyek visszaadják az olasz metalszíntér hitelét. Az egyik ilyen formáció a Delirium X Tremens, amely jó egy éve adta ki a Belo Dunum, Echoes From the Past című második stúdióalbumát.
A zenekar különlegessége, hogy a diszkográfiáját (eddig) kizárólag koncepcióalbumokból építi fel. Már az első EP-jük, a Cyberhuman is egy lezárt történetet tartalmazott, a debütáló CreHated From No_Thing egy orvos története köré épült, aki az örök élet titkát keresi (így sci-fi elemek is bekerültek a koncepcióba), de az aktuális lemezt is egységes elbeszélés fűzi össze. Csakhogy míg a debütálás a tudomány, a filozófia és az etika kérdéseivel játszadozott, a Belo Dunum a valóság felé fordul, Belluno városának története felé (a név a kelta belo-dunum elnevezésből ered), ahonnan a Delirium X Tremens is származik.
Belluno a Dolomitok ölelésében fekszik, földrajzi fekvése és története pedig végzetesen összefonódik ezzel a hegylánccal, amely az album magját is adja. Az első részbe ugyanis az I Was című death metal vihar vezet be, amelyben egy haldokló olasz katona utolsó szavaival feltárja Belluno mítoszait és legendáit, a DXT pedig a következő dalokban ezeken vezet végig minket. Ezek többnyire a death metal szilárdan kijelölt ösvényén haladnak, de a zenekar a műfajhoz képest egzotikus hangszerekkel bővíti a képet: xilofon, hegedűk, rézfúvósok és harmonika is megszólal. Ezek a meglepő kiegészítések többnyire gazdagítják és emelik a zenét, és bár helyenként kissé esetlenül szólnak, mindenképp hozzátesznek az előző század elejéről szóló történetek hiteles érzetéhez, amelyeket a Delirium X Tremens mesél nekünk. A hagyományos hangszerek használata és a hatásos időutazás ellenére a zenekar szilárdan a death metal vizein marad. Ez a death metal olyan háborgó, mint a viharos Adria, és olyan brutális, mint a hóviharok a Dolomitok csúcsain. A Delirium X Tremens technikailag kiválóan felkészült banda, amely fél megmutogatni a tudását, ugyanakkor tisztában van vele, hogy elsősorban a koncepció és a dalok bemutatása a cél. Mindazonáltal a Belo Dunum dinamikus, hullámzó lemez, tele hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, brutálisan gyors és lassabb, atmoszférikus részekkel, a zenét pedig számos akusztikus közjáték és a már említett „folk” hangszerek gazdagítják. A gitárrészek kiválóan teszik a dolgukat, helyenként monumentális, epikus felhangot kapnak, egy-egy pillanatra pedig mesterien a Deathet idézik. A romboló dobok irgalmatlan lavinaként tapossák a fület, kár viszont, hogy a basszus és a pergődob elég furcsán és esetlenül szól. Az album külön helyet szán Ciardo kiváló énekének, amely úgy üvölt, mint Matti Karki (Dismember), de nem idegen tőle a black metalos sikoltozás sem (kiválóan kivitelezett black metalos betét hallható az An Old Dusty Dream című dalban), sem a rendkívül meggyőzően előadott tiszta ének, főleg az Artiglieria Alpina hátborzongató bevezetőjében. Ez a hagyományos olasz alpesi katonainduló hangulatát idézi (amelyet a Delirium X Tremens maga szerzett), és nyugodt, békés, idilli felvezetés, mielőtt a dalban kitör a háború pokla az osztrák–magyar sereggel, amellyel az olasz alpesi katonák az első világháború alatt vívtak a Dolomitokban. Hasonlóan izgalmas a „főhajtás” az Egyház előtt a 33 Days of Pontificate (Vatican Inc.) című dalban, amelyet misés atmoszféra és a vatikáni részvénytársaság romlottságának dühös bírálata jellemez.
Az album második fele a Life Before Nothing, a Scream of 2000 Screams és a The Memory című dalokból álló trilógiával arra a tragédiára emlékeztet, amely 1963. október 9-én történt az olaszországi Vajont városában. Aznap átszakadt a gát, amelyet a hatóságok a figyelmeztetések ellenére építettek meg, pedig a hely semmiképp sem volt alkalmas gátépítésre, a víz pedig 2000 embert temetett maga alá. A három dalon át a Delirium X Tremens első osztályú zenei megvalósítással fejezi ki haragját és dühét a hatalom iránt, amely hagyta, hogy megtörténjen a tragédia, főleg pedig amiért még ma is hagyja, hogy ilyen tragédiák bekövetkezzenek.
A Delirium X Tremensnek a Belo Dunum, Echoes From the Past albummal sikerült teljesen elhomályosítania és minden téren felülmúlnia a debütálót, és ami még fontosabb: ezzel a lemezzel kialakították a saját zenei arcukat. A zenekar ezzel a lemezzel az olasz metal krémjébe emelkedett, és olyasmi sikerült nekik, ami manapság már szinte lehetetlen küldetés – a Belo Dunumot frissesség és az újdonság érzete járja át, no meg az a tény, hogy a Delirium X Tremens mert olyan elemekkel gazdagítani a death metalt, amelyektől ez a műfaj úgy ódzkodik, mint ördög a tömjénfüsttől.
Felállás
Ciardo – ének, gitár, fuvola
Med – gitár
Pondor – basszusgitár
Thomas – dob
Produkció
Marino De Angeli és a Delirium X Tremens
Számlista
1. I Was
2. Teveron, The Sleeping Giant
3. The Legend of Cazha Selvarega
4. Artiglieria Alpina
5. The Guardian
6. 33 Days of Pontificate (Vatican Inc.)
7. An Old Dusty Dream
8. Life Before Nothing
9. Scream of 2000 Screams
10. The Memory
