Előadó: Mushroomhead
Kiadó: MegaForce Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 49:32
Értékelés: 3.5/5
Az első szám, a Come On, amely az albumot is nyitja, jó okkal lett az első kislemez is. Az album számai közül a Come On az, amelyik megmutatja a lényeget, egyfajta himnuszt kapunk. Az in-your-face refrénekkel simán lehetne akár bevonuló zene különféle sport- és wrestlingeseményeken. A Come On heroizmusával sok hallgatót meg fog fogni. Nem a legdurvább szám, de arra elég, hogy kinyissa a Mushroomhead előtt az ajtót. Az albumon sok az következetlenség, és ugyanígy sok az alter-metal sablonok szokásos eleme is. De mit tehetünk? Mint mindenhol, itt is akadnak a zene kevésbé fényes darabjai. Senki sem tökéletes. A Burn the Bridge is megmutatja a maga hibáit, ahol a dob és a gitár időnként széteső módon játszik. Az albumon viszont olyan számok is vannak, mint az I’ll Be Here, ahol a refrénben gyerekhangok éneklik, hogy „la-la-la”, ami hátborzongató hangulatot teremt. Közben ott a Harvest the Garden, benne Skinny kicsit csavaros dobütemeivel. Az egész az album során sosem ismétlődő tempók keveréke. Az egyik pillanatban jön a The Feel, amelyet az album legszexibb számának tartanak, a másikban meg a Darker Days, ahol a gitárriffek cikáznak át a szemünk előtt. Hogy a pont az i-re is felkerüljön, ott az album utolsó száma, a Do I Know You?, amely megint tartogat hátborzongató pillanatokat a gyerekhangok jóvoltából.
Az egész album alatt eltérő a szövegek megközelítése, és a klisék, amelyek megfertőzték a Come On-t, nem elegendők ahhoz, hogy elhomályosítsák a szám rejtett intelligenciáját. Ugyanennek a számnak a refrénje semmi újat nem hoz. Üvöltés és éneklés egyszerre, de megvannak a maguk eltérő pillanatai („I’ve got my hammer, duct tape, Visqueen; I know that nobody believes me; I’ve got something to say; Born in my bloody reign”). Másrészt ott van a The Harm You Do, amelynek állítólag azoknak kell az ódájának lennie, akik a Holes in the Void -ban haltak meg („Come take your part in the haze; Days remembered in vain; Dreams forgotten, depraved; So many fallen away”). Nincs mit mondani. A srácok itt egy nagy pluszt szereztek.
Akik hallgatjátok vagy hallgattátok a Mushroomheadet, ne ítéljetek elhamarkodottan. Az album tényleg kicsit más, de még mindig a régi alapokon áll. Azoknak is szól, akik szívesen kötődnek érzelmileg ahhoz a zenéhez, amit hallgatnak. A rengeteg sample és billentyű, valamint a sajátos szövegek még mindig azzá teszik a bandát, amik voltak, és reméljük, hogy ezután is azok maradnak. És ahogy egykori frontemberük, J Mann mondaná, pontosabban üvöltené: „Never Let It Go!”
Felállás
Jeffrey Nothing – ének
Waylon – ének
Gravy – gitár
Pig Benis – basszusgitár
Shmotz – billentyűk
Skinny – dob
ST1TCH – keverőpult, samplek és elektronika
Lil’Dan – ütőhangszerek
Produkció
Steveâ€Skinnyâ€Felton
Számlista
1. Come On
2. Inspiration
3. Slaughterhouse Road
4. I’ll Be Here
5. Burn The Bridge
6. Holes In The Void
7. Harvest The Garden
8. The Harm You Do
9. Your Demise
10. The Feel
11. Darker Days
12. Do I Know You?
