Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Flower Kings, The
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 1995
Játékidő: 71:28
Értékelés: 4.5/5
A svéd The Flower Kings az amerikai Spock’s Beard mellett a kilencvenes évek közepi, úgynevezett progresszív rock harmadik hullám legfontosabb képviselője volt: kulcsszerepet játszott abban, hogy újra fellángolt az érdeklődés ez iránt a csodálatos zenei irányzat és a hozzá kapcsolódó alműfajok iránt. Elsősorban pedig a hetvenes években játszott szimfonikus progresszív rock iránti érdeklődést élesztették fel. A rutinos zenei virtuózokból és ambiciózus hangszerelőkből álló csapat tulajdonképpen véletlenül jött létre, amikor a svéd zenei veterán, gitárvirtuóz és énekes, Roine Stolt, a kultikus svéd prog rock formáció, a Kaipa régi tagja felvette harmadik szólólemezét, a „The Flower King” című albumot (1994). Ezt a lemezt a címe, a borítója és a kísérőzenészek miatt néhányan tévesen a The Flower Kings első albumának tartják.
A felvételen olyan zenészek működtek közre, akik a lemezt népszerűsítő Stolt-szólóturnén is részt vettek, majd 1994 augusztusában megszületett a döntés, hogy közösen megalapítanak egy zenekart, amely a progresszív rock aranykorából merít ihletet, de némi „modernizált finomsággal”, korszerű produkció támogatásával. Az eredeti The Flower Kings-felállás, amely felvette a „Back In The World Of Adventures” című bemutatkozó albumot, a főnök Stolton – aki korai lemezeiken a gitározás és az éneklés mellett további billentyűs hangszereken is játszott – kívül a billentyűs mestert, Tomas Bodint, Roine testvérét, Michael Stoltot basszusgitáron, valamint a dobos Jaime Salazart foglalta magában. A további énekes (és később második gitáros) Hasse Froberg, aki a „The Flower King” kísérőzenekarának is tagja volt, csak a következő lemezen, a „Retropolis”-on (1996) csatlakozott hozzájuk. Az albumon két vendégzenész is közreműködött: a kiegészítő ütőhangszereket és dobokat Hans Bruniusson szolgáltatta, Ulf Wallander pedig szoprán szaxofonon játszott.
A The Flower Kings tagjai nem csupán a progresszív rockból merítettek zenei inspirációt – ebben számos prog-óriás hatása felfedezhető, élen az Yesszel, a Genesisszel, a King Crimsonnal, az Emerson, Lake & Palmerrel és a Pink Floyddal –, hanem olykor a jazz rock fusionből, a klasszikus rockból és (ritkábban) a kemény rockból meg a popból is. A hosszú hangszeres szekciók számos improvizációs jammel és kiszámíthatatlan ritmusváltással a „Virágkirályoknak” mindig is teljesen megszokottak voltak, ugyanakkor a dalok többsége kifejezetten dallamos hangszerelést kapott. A fent említett prog-nagyságok közül a The Flower Kings zenéjében mindig is az Yes hatása volt a legszembetűnőbb, különösen a legtöbb szám pozitív hangulatú atmoszférájában, a bűbájos vokális harmóniákban és a spirituális szövegekben, hiszen Roine ezek írásakor teljesen megszállottja volt az ökológiai-békepárti-ezoterikus filozófiának.
A The Flower Kingsre egyúttal az volt jellemző, főleg a korai években, amit már a „Back In The World Of Adventures” is bizonyított, hogy fáradhatatlan zenei munkamániások és minden hájjal megkent virtuózok voltak, akik rövid idő alatt annyi zenét vettek fel, hogy gyakran gondot okozott nekik az egy- és a dupla CD-s kiadás korlátja is. Sokáig szinte „aranyszabálynak” számított Roine hiperaktív társaságánál, hogy egy CD-n legalább hetven perc zene legyen, ami az évek során már túl kiszámíthatóvá és szinte sablonossá vált, így a későbbi albumokon muszáj volt változtatni valamit.
Felismerhető hangzásuk kulcstényezői közé már a „Back In The World Of Adventures”-on is beletartoztak Roine összetett, de többnyire dallamos gitárvariációi, a „barátságos” hangja, valamint Bodin billentyűs sokszínűsége a fenséges szimfonikus hangszerelések építésében, amelyekkel gyakran értek el epikus hangulatot. A ritmusszekciójuk is már akkor a legjobbak közé tartozott a svéd rockszíntéren. Ez különösen igaz Salazar hiperaktív dobolására, míg Michael Stolt a basszusvonalak lefektetésében többnyire a jazziskolából indult ki. Mégsem volt ez elég ahhoz, hogy 2000-ben ne váltsa le őt a zenekarban Jonas Reingold, aki még nagyobb mestere volt e hangszernek.
Ékes bizonyíték arra, hogy Roine virtuóz csapata ott akarta folytatni, ahol a hetvenes évek közepén véget ért a szimfonikus progresszív rock aranykora, a nyitó, több mint 13 perces eposz, a „World Of Adventures”, amely finom hangszeres billentyűs és gitárvariációkkal indul, majd az Yes erős hatását mutató, bátorító vokális harmóniák csatlakoznak. A hangszereik mesterei már az elején lecsapnak egy rövidebb hangszeres jammel, ahol különösen Stolt és Bodin brillíroz agyafúrt variációival. A zenekar közben végig ügyel arra, hogy megőrizze a dallamos folyékonyságot az egyes hangszerelések között, így gyorsan rendkívül kellemes atmoszférát teremt.
Roine hangja a színét tekintve mindig éteri melegséget árasztott, így tényleg nem nehéz megszeretni, a minőségi többszólamúságot pedig kezdetben főként speciális effektek segítségével érte el. Később az ütősebb dalokban Hasse Froberg gondoskodott a vokális kontrasztról. A szerzemény közepén sikeresen bemutatnak néhány pásztori ízű folk elemet is, amelyekhez a svéd népzenéből merítenek, majd egy összetett, de dallamos hangszeres szekcióba lépnek át. Ebben szimfoprog, space rock és jazz rock fusion elemek fonódnak össze sikeresen. A „Virágkirályok” – hasonlóan a náluk jóval akadémikusabb képzettségű amerikai progmetal hősökhöz, a Dream Theaterhez – gyakorlatilag bármilyen műfajt el tudtak játszani, ami eszükbe jutott, de a legnagyobb élvezetet a szimfonikus prog rock jelentette nekik, amely Roine szívéhez már a Kaipa-korszak óta a legközelebb állt.
Az „Atomic Prince/Kaleidoscope” kétrészes hangszeres szvit, amelynek nyitórészében rendkívül szellemes improvizációs betétek váltakoznak a billentyűk és az elektromos gitár között, ez idővel éteri, hangsúlyosan dallamos harmóniákba megy át fenséges zenekari kárpitokkal. Bár Roine gitárszólóinak sok tér jut, sosem tűnik önzőnek, Bodinnak és a ritmusszekció mindkét tagjának is bőven hagy időt az egyéni virtuóz képességek megmutatására. A „Kaleidoscope” szakaszba való átmenetet ambientesen finom szimfonikus díszítések jellemzik, majd Roine bájos akusztikusgitár-variációival bizonyítja, hogy a neoklasszicizmust már akkor a kisujjában tartotta.
Az ütős „Go West Judas” mellotronos hangszereléssel indul, itt a „Virágkirályok” először mutatják meg világosan, hogy olykor „kimutatják a foguk fehérjét”, amit a felpörgetett gitárfutamok és a szédítő dobfordulatok bizonyítanak. A kissé sötétebb atmoszféra is éles kontrasztot alkot az album többi darabjának világos, ambientes hangulatával. Bodin ezúttal elsősorban a mellotron hullámzására esküszik, ami magától értetődően zenei párhuzamokat teremt a korai King Crimsonnal, miközben ismét nem szűkölködünk kiválóan megoldott improvizációs szekciókban.
Ezután két rövidebb alkotás következik, amelyekben a The Flower Kings sikeresen bizonyítja, hogy szükség esetén a kompaktabb szerkezetektől sem riad vissza. A „Train To Nowhere” viszonylag egyszerű, de kellemes power ballada, amely Roine hagyományosan dallamos és „barátságos” énekének szárnyán száll, miközben a háttérben, finom gitár- és zongorafutamok között bájos szimfonikus kárpitok hullámzanak. Az „Oblivion Road” hangszeres szám, amelyben külön dicséret illeti a ritmusszekció munkáját, egy újabb kompaktabb teljesítmény, amely többnyire jazz rock fusion ritmikai árnyalatokra épül, számos zongoravariációval és a vendég szoprán szaxofon szellemes használatával.
A következő hangszeres számban, a „Theme For a Hero”-ban, amelyet akár mini eposznak is nevezhetnénk, a „Virágkirályok” sikeresen visszatérnek a szimfoprog világába. A központi szimfonikus hangszerelést ismét Roine gitárműremekeinek és Tomas billentyűs bűvészkedésének harmonikus összefonódása köti össze, így ez a darab is tele van változatos hangszeres szekciókkal és összetett ritmusváltásokkal. Idővel kellemes, zongorára épülő motívum bontakozik ki, amely a derűs gitárfutamokkal párosulva ünnepélyes, szinte diadalmas hangulatot teremt.
A „Temple Of The Snakes” rövid hangszeres szám éteri, ambientes motívummal, és amolyan nyitányként szolgál a következő számhoz, a szellemes kalandmesékhez, a „My Cosmic Lover”-hez. Ebben Roine, a keleti miszticizmus nagy rajongója, három ambiciózus hangszeres társa segítségével indiai hangulatú motívumot formál, a szerzemény egészének pedig kissé pszichedelikus, ambientes lüktetése van. Roine szövege ezúttal (szerencsére) nem túl komoly, sőt kifejezetten tréfás gyűjteménye a személyes megvilágosodásról szóló különféle new age közhelyeknek. Egyébként idővel szinte szabállyá vált, hogy minden „The Flower Kings-album legalább egy kissé viccesebb pillanatot tartalmaz, ha nem többet.
A „The Wonder Wheel” hangszeres szám, egy újabb rövidebb teljesítmény, amelyben a hatalmas gitár- és zenekari improvizációk dominálnak. Az album hasonló stílusban zárul, mint ahogy kezdődött, egy újabb, több mint 13 perces eposszal, a „Big Puzzle”-lel, amelyben Roine társasága ismét egyes bájos hangszerelésekkel és néhány bravúros hangszeres szekcióval ragyog, melyek között folyamatosan érdekes és kiszámíthatatlan fordulatok történnek, mindenekelőtt pedig elég dallamos pillanat akad „lebegő”, szimfonikus hangszerelésekkel, amelyek gondoskodnak a bűbájos atmoszféra végső diadaláról.
A The Flower Kings a „Back In The World Of Adventures”-zel remek bemutatkozó lemezt készített, amely számos mércét felállított későbbi stúdióteljesítményeik számára, egyúttal a kilencvenes évek közepi progresszív rock harmadik hullámának egyik kulcsalbuma is volt. Roine ambíciói a klasszikus progresszív rock feltámasztására valóban nem ismertek határt, így az éneklő (és később gitározó) társ, Hasse Froberg érkezése után – akit jelentősen tehermentesített, és remekül kiegészített – a „Virágkirályok” mellett számos más (mellék)zenei projektben is részt vett. A számos háborgó progrockos kalandot felvonultató hosszabb és rövidebb utazások a „Back In The World Of Adventures”-zel valóban elkezdődhettek.
Felállás
Roine Stolt – ének, gitár, billentyűk
Tomas Bodin – billentyűk
Michael Stolt – basszusgitár
Jaime Salazar – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Hans Bruniusson – ütőhangszerek, dob
Ulf Wallander – szoprán szaxofon
Produkció
Roine Stolt és Don Azzaro
Számlista
1. World Of Adventures (13:37)
2. Atomic Prince / Kaleidoscope (6:02)
3. Go West Judas (7:40)
4. Train To Nowhere (3:45)
5. Oblivion Road (3:45)
6. Theme For A Hero (8:27)
7. Temple Of The Snakes (1:38)
8. My Cosmic Lover (6:40)
9. The Wonder Wheel (4:12)
10. Big Puzzle (13:35)
