Kiadó: Celinka
Megjelenés éve: 2014
Producer: Boris Romih
Album hossza: 45.28 perc
Műfaj: Singer / Songwritter
Andrej Trobentar megtett művészi útja nem akármilyen. A férfi igazi legendának számít. A csiszolt akadémiai festő a szlovén zenei színtér fontos részét alakította együtt másokkal, még akkor is, amikor a kutató úttörőmunka újszerű magja keresett piaci portéka volt a zeneiparban, a különcségként is vállalt önállóságot pedig tisztességesen megjutalmazták. A romantika ideje már rég elmúlt. Andrej Trobentar olyan művész, aki a szlovén zenei színtérhez való hozzájárulásáért minden bizonnyal megérdemli a tisztességes elismerést. A Sedem svetlobnih let és a Šest km na uro bizonyítottan szokatlan kreativitásán keresztül, vagyis abban az időben, amikor Andrej evolúciós vedlésen ment át, és főként kantautorként érvényesült, de különösen az NLP (Na lepem prijazni) nevű, odavágó eklektikus rockformáció megszületésekor, Trobentar egyedülálló, megdöbbentő énekes karizmájú színházával, valamint a mesteri metaforába csomagolt, kicsiszolt költői prédikálás kivételes üzenetértékével különleges történetet teremtett a szlovén zenei térben, és gazdagon felrázta azt. Külföldön ilyen alkotói adottságokkal a hetvenes években kenyeret kereshetett volna az avantgárd hajlamokkal teli együtteseknél, mint amilyen a brit zenei provokátorok közé tartozó Gong, Henry Cow, Soft Machine, Comus vagy Maching Mole.
Érdekes, hogy az NLP később egyenesen kétszer is újra aktivizálta magát. Először 2005-ben, amikor a zenekar Na lepem prijazni Mutant néven kiadta a „Potaplja se raj” című albumot, majd 2013-ban, amikor az együttes ismét Na lepem prijazni néven jelentkezett a „Tudi če se vrnemo nazaj” című lemezzel. Bár a Na lepem prijazni jelenlegi aktivitása legalábbis „papíron” él, Trobentar láthatóan ismét azt érezte, hogy a zenekari forma művészileg korlátozza, ezért új ötleteihez olyan alkotói közeget keresett, amely teljes szabadságot enged ugyanezeknek az ötleteknek a megvalósításához. Így született meg a tisztán kantautor-album, a „Dar”.
A „Dar” című album Andrej személyes vallomásos története, egyúttal tökéletes dokumentum, amely jobban nem is testesíthetné meg Trobentar zenei filozófiáját és alkotói mélységét. A múltét, a jelenét és végül a jövőét. Magában hordozza az ő (hagyományos) féktelen vonzalmát a közkedvelt „zenei excesszus” iránt – mondjuk inkább úgy, hogy a zenei kísérletezés extravaganciája iránt –, ami alkotói értelemben mindig kissé eltávolítja a világos műfaji skatulyáktól.
A termékeny művész a „Dar” albumra egészen 15 zenei tételt fűzött fel. Összesen 45 percnyi zenében. Már ebből a „mellékesen odavetett” ténymegállapításból is látszik, hogy ezen a kiadványon a költészet üzenete domináns szerepet játszik. Közben semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni a tételek kimerítő ötletgazdagságát és zenei-hangszerelési változatosságát. Még ha hangszerelésileg csupaszak és organikusan hangzóak is, néhány dal értelmesen kifejező kapcsolódási pontokat keres a Na lepem prijazni alakjával és munkásságával, ugyanakkor rajtuk keresztül kibontakozik Trobentar elemi zenei érzékelésének köteléke a Begnagrad és a Buldožer munkáival is. Trobentar pályája során egyébként mindkét zenekarhoz kötődik. Az album efféle pillanatai „a háttérből” hatnak, ugyanakkor fontosan kontrasztot teremtenek, és felnagyítják az adott üzenet tartalmát Andrej Trobentar átélten mozgalmas énekes kaméleonságán keresztül, aki az albumon nagyon jó gitárosként is megmutatkozik. Az albumon van néhány ilyen pillanat, amelyekben finom árnyalatokban a pszichedelikusság bélyege is megjelenik. Ilyen a vége felé a Misel, az album egyik legvilágosabb dala, a Lovec, vagy a bluesos Gosta je hosta, amely a Jethro Tull első három stúdióalbumának egy-egy dalával is társaságot alkothatna, szájharmonika helyett fuvolával. Ide tartozik a Soldat is, ahol Andrej Trobentar keserűen elítélő éneke mellett fontos szerepet tölt be a mozgalmas basszusvonal. A hangszeres részekben kibontakozik a ritmusszekció, miközben Trobentar énekének az érzések elmélyítésében a szaxofon is rendkívül összeillő társa lehet (Lovec, Soldat).
Az albumot csiklandósan a nyugodt Stisnem te k sebi nyitja, amely rögtön a középpontba állítja Trobentar „vokális színházát”. Az album kedélyesen évődő nyitánya, a country-folkos és bluesos dallamfűszerezésű, cinikus Val za valom a feje tetejére állítja a hangulatot, a gúnyos felhang pedig akár a bledi tó kalózainak is szólhatna, akik szerencsétlenségükre megrohamozzák a bledi szigetet. A Sava című dallal, amely rockos alapot kap elektromosgitár-díszítésekkel, a kiadvány prédikációja „zöld nyelvet” kap. A folytatásban jó néhány dal utal Andrej Trobentar nagy ökológiai tudatosságára, a természettel és a Föld bolygóval való összefonódására és kapcsolatára. Olyan férfiról van szó, aki tudja, mi a szerelem. Trobentar többször is leplezetlenül leszámol az emberi mohóság és kapzsiság tévelygéseivel, amelyek megbénítják a kék bolygó egészséges működését (reméljük, hogy egyelőre még). Hogy mennyire kifejező és erős Trobentar karizmatikus éneke, azt négy „a capella” előadás hangsúlyozza, ahol a férfi ügyesen kihasználja nagy énekes kaméleon-adottságát, és vele különösen drámaian adja át a költészet üzenetét! Ilyen a Breza, a Lev, a Košana (amelyhez gond nélkül csatlakozhatna egy ringatózó, sötét bőrű nagymamákból álló gospelkórus) és a záró Med nebom in zemljo.
Trobentar a „Dar” albumon fintorgó cinikus, ebbe a cinizmusba pedig a szerző fájdalma van becsomagolva, amelyet a mesterien összehangolt metaforák költői magja vall meg. A gúnyos évelődés „álarca” mellett az album nagy finomérzékű pillanatokat is hordoz, amelyek a Mravlje című dalban érintenek meg bőségesen. Ebben a költészet a szlovén népi mondás dallamán keresztül mesterien fel van nagyítva további vonósaranzsmánokkal, ezért ez a dal különös nyugalom és szelídség hatását is eléri. A kidolgozott kantautor-karizma, amely átéltségével a „Dar” album sajátos vallomásos kalandját teremti meg, egyszerűen elcsábít és elbűvöl.
Olyan album, amelyre Trobentarnak művészként szüksége volt, hogy kifejezze lelkének és érzékeinek aktuális állapotát. Leplezetlenül, őszintén és szívből. Tartalmilag gazdag, érzőn és mélyen vallomásos „ajándék” a szó igazi értelmében vett művészettől, amely metaforikus álarcot ölt gúnyos csípősségből, alatta viszont olyan üzenet ereje rejtőzik, amely az őszinteségével megráz, és kihúzza a talajt a lábad alól!
Egy mellékes megjegyzés, amelynek nem sok köze van a zenéhez, ha egyáltalán, de azért. A booklet belseje közepén egy tavi benőttséget ábrázoló fotó látható. Mindenhol zöldellés és a háborítatlan tavi kékség érintetlensége. A fotó bal oldalán viszont szemet szúrnak a lándzsás levelű szárak, az idegenhonos inváziós növényfaj, a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) szárai, amely teljes virágzásban két méternél magasabbra nő. Talán láttál már nyáron valahol folyó vagy patak mentén átjárhatatlan „ültetvényeket” magas szárakból lilás virágzatokkal, amelyek érintésre „felrobbannak”? Vámolatlan import a Himalájából. És mégis szándékkal.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.5 / 10
Számlista:
1. Stisnem te k sebi
2. Val za valom
3. Sava
4. Pred tvojimi jasami
5. Breza
6. Prebujena
7. Lev
8. Zlati meč
9. Lovec
10. Gosta je hosta
11. Košana
12. Soldat
13. Misel
14. Mravlja
15. Med nebom in zemljo
Zenészek:
Andrej Trobentar – ének, akusztikus gitár, szájharmonika
Nino De Gleria – basszusgitár, nagybőgő, „fretless” basszusgitár, kalimba, elektromos gitár, akusztikus gitár
Jelena Ždrale – hegedű, brácsa
Vlado Špindler – harmonika
Bogo Šečnikar – klarinét, baritonszaxofon
Boris Romih – akusztikus gitár, elektromos gitár, ütőhangszerek, sample-ek
Jani Tutta – dob
Aleš Rendla – dob
