Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Zappa, Frank
Kiadó: Rykodisc Records
Megjelenés: 1982
Játékidő: 36:13
Értékelés: 4/5
A legendás amerikai zeneszerző, gitáros, énekes, rendező és szatirikus, Frank Zappa gazdag és igencsak viharos pályafutása során jó néhány felejthetetlen zenei filmet forgatott, amelyek így vagy úgy még sokáig szítani fogják a jó zene, a zenei tökély, a társadalmi szatíra és végül, de nem utolsósorban a budihumor rajongóinak fantáziáját. Rendezői munkái nagy része játékfilm, amelyekben Frank zenéje mellett a zenekar tagjai és hivatásos színészek által eljátszott, többnyire bizarr jelenetek is helyet kapnak, mint az „Uncle Meat” (1969) és a „200 Motels” (1971) esetében, míg a többi jóval „ártatlanabb” természetű, és csak az aktuális koncertturné színpadi felvételeit tartalmazza.
Az utóbbi kategóriába tartozik a „Baby Snakes” koncertkompiláció. A felvétel eredetileg VHS-en jelent meg, és olyan számokat tartalmaz, amelyek ismerősek lehetnek mindenkinek, aki ismeri a legendás dupla koncertlemezt, a „Zappa in New York” (1977) albumot. Ez nem meglepő, hiszen a koncert, amelyből az egyes előadásokat válogatták, Frank egymást követő fellépéseinek egyike volt a New York-i Palladiumban. A „Baby Snakes” által megörökített est – mily találó – éppen 1977 halloweenjén zajlott le. Frank persze nem szorult semmiféle álarcra, hiszen ő maga volt a legjobb maskara a színpadon. A közönség szórakoztatásában pedig ezúttal is kiváló kísérőzenekar támogatta.
Ez a zenekar szinte azonos volt a „Zappa in New York” felállásával, vagyis Frank mellett a színpadon olyan legendás semmirekellők állnak, mint Terry Bozzio (dob), Tommy Mars (billentyűk) és Patrick O’Hearn (basszusgitár). A kísérők között volt az eredeti The Mothers Of Invention énekese és basszusgitárosa, Roy Estrada, valamint a legendás gitáros és énekes, Adrian Belew is, aki a legnagyobb hírnevét pályafutása későbbi szakaszában szerezte a brit progresszív rock óriás, a King Crimson tagjaként. A „Baby Snakes” többi száma már a kultikus „Sheik Yerbouti” (1979) albumon megjelent.
Frank és kísérői minden fellépése – akkor is, amikor már nem The Mothers Of Invention néven léptek fel – igazi lakoma volt a fülnek és a szemnek: a fekete komédiával határos előadás, burleszk a fekete-fehér filmek világából, valóságshow színpad és közönség között, mindez pedig a rockzene történetének néhány legtehetségesebb és legsokoldalúbb zenészétől származó hihetetlen zenei tudásbemutatóval és kiemelkedő technikai felkészültséggel megspékelve. Az egészet persze a karizmatikus zeneszerző, gitáros és énekes fogta össze, vezényelte és diktálta, aki egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy zavarba hozza a közönséget néhány spontán szkeccsel, amelyekbe az egyes számok között belevágott. A humor mindig is kötelező eleme volt a Zappa-show-nak, és a „Baby Snakes” azzal büszkélkedhet, hogy Frank pályafutásának néhány legszellemesebb alkotását tartalmazza.
A nyitó párbeszéd Adrian Belew és főnöke között, az „Intro Rap”, amelynek semmi köze a rapműfajhoz (bár Frank pályafutása során, pontosabban az 1988-as „Broadway the Hardway” albumon, ezzel a „zenei” műfajjal is eljátszadozott), szellemes példa az önparódiára. Ezt követi az átvezetés a pop-rockos szatírába, a „Baby Snakes”-be, ahol a kemény rockriffre húzott falsetto vokálharmóniák mindig gondoskodnak a tréfás lüktetésről. A budihumor ínyencei könnyen kitalálják, mire utal a „gyerekkígyók” metaforája. Jön a „Titties ‘n’ Beer” jam, amely ennyi év után is csodálatosan képes könnyesre nevettetni a hallgatót, amiért a felejthetetlen, rendkívül ízes párbeszéd a „hibás”: az egyik oldalon Terry Bozzio a beképzelt ördög szerepében, a másikon a nála is beképzeltebb Frank a kihívó szerepében. Ahogy ennél a szkeccsnél mindig, Frank a végén a pokolbéli „ördögöt” az őrjöngés határára juttatja, és óriási zavarba hozza „szerény” követeléseivel a lelkéért cserébe. Természetesen nem marad ki a „Punky’s Whips” jam sem, a „Zappa in New York” újabb klasszikusa, amelyben Frank arra figyelmeztet, milyen súlyos következményei vannak Bozzio beteljesületlen (persze képzeletbeli) szerelmének az Angel nevű glam rock zenekar gitárosa iránt. A párbeszéd ezúttal is kiválóan elő van adva, és úgy illeszkedik a tréfás, mégis intelligens és komplex szerkezetű zenei kísérethez, mintha ráöntötték volna.
A burleszkhangulatot tovább fűtik a „Sheik Yerbouti” klasszikusai, a „Jones Crusher” és a „Disco Boy”, utóbbi a hetvenes évek végi diszkótrendek szatírája, míg az egész felvétel legnagyobb meglepetése az „Over-Nite Senzation” (1973) klasszikusának, a „Dinah Moe Humm”-nak a remek változata. Igazi csemege a fülnek a rendkívül igényes dobszóló, a „Black Page #2” kiváló előadása is, amelybe már Frank nem egy dobosa, Bozzio is beleértve, „beletörte a fogát”. Csak Vinnie Colaiuta volt képes arra, hogy Frank ezt a zseniális remekművét bekötött szemmel, curryt falatozva eljátssza.
A „Baby Snakes” remekül megragadja Frank 1977-es kísérőzenekarának lényegét, az élen a megjavíthatatlan dobos-„ördöggel”, Terry Bozzióval. Ezért a lemez elsősorban a legendás dobos rajongóit fogja lenyűgözni, aki ebben az időszakban kétségkívül Frank első számú kedvence volt a kísérői között, és hajtóereje minden színpadi és kulisszák mögötti ökörségnek, amiben felesége, Dale Bozzio, a Playboy egykori nyuszija és alkalmi zenésze is támogatta.
Frank és Terry kétségkívül az egész album főszereplői, de színpadi bravúrjaik semmiképp sem vetnek árnyékot a többi zenészre, akik a felvételen otthagyják összetéveszthetetlen hangszeres lenyomatukat. A „Baby Snakes” egyetlen mínusza, hogy valójában semmi újat nem tartalmaz: az „Intro Rap” kivételével egyik darab sem hallatlan korábban, ami Frank szokásos alkotói módszereihez képest, amikor minden kiadványon valami újat mutatott be, meglehetősen szokatlan. Végül is „csupán” koncertkompilációról van szó, amely végső soron nagyon is tisztességes kísérője a „Baby Snakes” DVD-nek, amelyen háromszor annyi előadás található.
Felállás
Frank Zappa – gitár, ének
Terry Bozzio – dob, ütőhangszerek, ének
Adrian Belew – gitár, ének
Roy Estrada – ének
Ed Mann – ütőhangszerek
Patrick O’Hearn – basszusgitár
Tommy Mars – billentyűk, ének
Peter Wolf – billentyűk
Producer
Frank Zappa
Számlista
1. Intro Rap (0:37)
2. Baby Snakes (1:45)
3. Titties ‘n’ Beer (6:13)
4. The Black Page #2 (2:51)
5. Jones Crusher (2:54)
6. Disco Boy (3:51)
7. Dinah-Moe Humm (6:37)
8. Punky’s Whips (11:29)
