Előadó: Društvo mrtvih pesnikov (DMP)
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2010
Játékidő: 56:17
Értékelés: 4/5
Ami most a kezemben van, az váratlan elmozdulás: a művészi merészség és bátorság megmutatása az önmagunkkal való szembenézésben. Hogyan tud a Društvo mrtvih pesnikov, amely már 25 éve jelen van a szlovén rockszínpadon, neve szilárdan és biztonságosan beágyazódott oda, és szép számú hűséges rajongótábora van, kapcsolatot találni a modern, alternatív irányba hajló hangzással? Mondhatjuk-e, hogy indie rockkal, amely szégyenkezés nélkül a nyolcvanas évek második felének post punkjából merít ihletet?
Nincs semmilyen különleges recept. Csak vágy és lendület kell hozzá. Ötletek, motiváció. Ami most a kezemben van, az nagy meglepetés a szlovén zenei életben. Hogyan maradj hű a rajongótáborodhoz, amely néhány örökzöld dalodról ismer, és azokat a szerzők fejében már rég „lecsépeltnek” érzik, miközben minőségben is egy lépést előre kell tenned, és kompetens maradnod mindabban, amit csinálsz? Sőt: le kell zárnod a múltat, magad mögött hagyni, és egy új út elejére lépni. Az album címe „Krog”. Ennél találóbb nevet ezúttal aligha találna az ember.
A „Krog” albummal a DMP maga mögött hagyta a korábbi életművet, vagyis a kör bezárult, ők pedig új körbe fordultak. A tanulás új köre ez! Az album 13 dala (három teljesen új, tíz az új korszakra újraaranzsírozva) a 2010-es DMP-t mutatja be, mint újjászületett zenekart, amelyet a „Krog” alapján nyugodt szívvel sorolhatunk az érett indie rock közé, olyan szinten, hogy még a külföldi „mainstream” piacon is aktuális lehetne, ha angolul szólalna meg. Valószínűleg most mély levegőt veszel, de így áll a dolog.
Mi kell ahhoz, hogy a 25 és a Rabim dalokat újraaranzsírozva mindkettő hallgathatóvá és befogadhatóvá váljon a különböző generációk számára 2010-ben, és úgy alakítsd át őket, hogy ne ordítson és ne tépje a haját a két dal hallgatása közben mindig csak az a 100 ugyanolyan őrült dolenjskai lány? A válasz a „Krog”. A sekély popdalocskákból alter pop divatot kapsz a Killers, a Snow Patrol, az Editors nyomán,… Egyszerű, közepesen gyors, a végére felpörgő táncritmus, amelyet programozással erősítesz meg, és a hangulatot az álmodozó kalandhajózás szintjére emeled. Rövid, megfontolt mozdulatok. Minimalista zenei emelők, hogy tömör legyen a dal, és előtűnjön a lényeg. Mindez pedig teljesen új fényben, nem úgy, ahogy megszoktuk, és ahogy a korábbi művek alapján a DMP-től várnánk.
A fordulópont, amellett hogy Vitezič és társai vágytak a változásra, Peter Dekleva, a kiváló gitáros és egyedi zenei varázsló beépülése. Peter Dekleva – ha addig nem is – az idei évben bebizonyította, hogy teljesen hiperaktív lény és igazi zenei munkamániás: a „Krog” már a harmadik idei stúdiókiadványa, mégpedig a harmadik zenekarral (a DMP előtt ott van az Adam és a Srečna mladina). Dekleva az a kreatív zseni, aki teljesen egyedi gitározási megközelítést fejlesztett ki, és aki érkezésével bármely, mondjuk úgy, tetszőleges alter rock zenekart és stílust át tud formálni, a magas zenei üzenetgazdagság intellektuális érintésével – ez a „Krog” esetében is látszik, új zenei kifejezésmódot rajzolva a DMP arcára. Ahogy mondtam: ez az új arc nem csak a rikoltozó dolenjskai lányok megszokott közönségének fog tetszeni (ezt a közönséget a DMP a „Krog”-gal kinőtte), hanem a elkényeztetett zenei gourmand-oknak is, akik a hangzás tisztaságát és tökéletességét fogyasztják. Dekleva sokoldalú, kiváló érzékkel termékenyíti meg minden átmenetet gitárdíszítésekkel, hangeffektek palettájára támaszkodva, és ezek adják az újjászületett DMP-hangzás újdonságainak zömét. Peter azon kevés szlovén gitáros egyike, akiről mindig az az érzése az embernek, hogy minden műfaji vízben remekül elboldogulna, ha rockzenéről beszélünk.
Ahogy említettem, a programozás rendkívül fontos szerepet játszott a „Krog”-on. És a három új dal? A Kaviar az album rockosan legmeztelenebb dala, amely közvetlenül összeköti a zenekar újdonságait a Siddharta „Saga” (2009) albumának rezgéseivel. Személy szerint ezt a dalt javasolnám a „Krog” második kislemezének, a dal ezen a ponton egyebek közt nem is titkolja a DMP és a Dan D rokonságát. A Pingvin a Kaviar mellett előrejelzés arról, mit várhatunk a jövőben a DMP-től. Modern indie rock. Szabad lejátszásra az MTV-n, a pingvinek ringatózásának ritmusában. Egyszerű és tömör megközelítés. Rövid, de izgatóan sokatmondó mozdulatok. A Nebo nad Berlinom egy remek, vallomásos balladának a példája, érettségében újjászületett fiúktól (művészi értelemben).
A régebbi anyagból, amely új aranzsmánt kapott, a Pod oblakom ideális dal. Kiváló hallgathatóság, magas atmoszférikusság, vágyakozás és melankólia fátyla, valamint magas dallami kompaktság, ami elsőre belemászik a fülbe. Tökéletes indie rock kontúr. Ezt a zenekar is felismerte, és a dalt már kislemezként ki is adta (bravó!). A „Krog” első sokkja az albumot nyitó, mesterien változatos Ko prižgeš nov dan („Simple Minds meets Coldplay”). Ehhez hozzájárul a vokális kísérlet is, amely remekül beleül a dal vázába. A V tvojih rokah a Pod oblakomhoz hasonló rezgéseket követ, de új köntösben még szebben ráhangolja a csajt, hogy megértse annak a finom üzenetét, hogyan éli meg az ember az esti csúcspontot az ágyban, az ördögi nedves vágy és a buja képzelet csiklandós kísértéseinek játékaiban.
Az egyik legérdekesebb metamorfózist az új korszakra kétségtelenül a régi Vse reke tečejo élte át, az „Iskanje” (1993) című stúdió-elsőszülöttről. A dal szintetizátorokon lebeg, Tomaž Kancilja basszusgitáros hangja vezeti, miközben a mindössze három éves Naftalin most teljes lassítást kapott. A kettő közé beékelődik még egy álmodozó melódia, a Jaz grem s tabo. Az albumot a Ti si vse zárja, amelyet a Slovenski oktet énekel, a DMP közreműködése nélkül.
Éppen az album zárásával kapcsolatban merül fel néhány észrevétel. A kilencedik dal, a Rabim 2 után az album kissé elhúzódik, mert a 10-estől a 12-es dalig a számok rezgései hasonlítanak egymásra, a Ti si vse a Slovenski oktet előadásában pedig már túlzás, hiszen annyira kilóg a sorból, hogy legfeljebb a „Krog” lemezről kiválasztott tetszőleges potenciális sláger kislemez B-oldalára lenne való. Nem mintha bármi baj lenne a záró rész dalaival. Nem. Továbbra is lelkesen állapíthatjuk meg a zenekar merészségének és bátorságának nagy sikerét, hiszen készek voltak az újjászületésre és a művészi fejlődés új történetének megkezdésére. De itt fel kellett volna törni a lezárás monoton rezgését. Úgy, hogy az „álmodozó albumfarok” közé beékelnek mondjuk egy Kaviar vagy egy 25 és Rabim II típusú dalt (új köntösben), és így megtartják a lemez első két harmadának szüntelenül magas dinamikáját.
Akárhogy forgatom is: új zenekar áll előttünk. Nyugodtan mondhatom, hogy „DMP II.”. A fiúk komolyabb rázkódások nélkül vészelték át a metamorfózist. Az új köntösben kényelmesen érzik magukat, és élvezik a saját zenét író művészi arculat új bőrét. A „Krog” új kreatív vállalkozások előhírnöke, amelyek az igényesebb hallgatókat is vonzani fogják. A DMP művészi értelemben megérett. Ezért rendkívül érdekes lesz látni, mit tálalnak majd az új, első igazi stúdióalbummal ezen az áttörő újjászületésen túl, amely több mint sikeres volt.
Felállás
Alan Vitezič – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Peter Dekleva – gitár, programozás, háttérének
Tomaž Koncilija – basszusgitár, ének
Marko Zajc – dob, ütőhangszerek, háttérének
VENDÉGZENÉSZEK:
Žare Pak – programozás, gitár, háttérének
Martin Janežič (Buco) – ütőhangszerek
Maja Martina Merljak – ének (9. dal)
Slovenski oktet
Produkció
žare Pak & Jože Vidic (13. dal)
Számlista
1. Ko prižgeš nov dan
2. Pod oblakom
3. Nebo nad Berlinom
4. V tvojih rokah
5. Tvoj svet
6. Kaviar
7. Pogum
8. 25
9. Rabm 2
10. Vse reke tečejo
11. Jaz grem s tabo
12. Naftalin
13. ti si vse
