Előadó: Kottak
Kiadó: SAOL Music
Megjelenés: 2011
Játékidő: 32:16
Értékelés: 2.5/5
James Kottak a híres Scorpions dobosa. A pasas az álmait éli, és ezt nem is akarja, de nem is tudja titkolni. Szerencsés fickó, aki olyan bandákban edződött a pályája során, mint a Montrose, a The Cult, az MSG (a Robin McAuleyvel működő felállásban), a Kingdom Come vagy a Warrant, majd 1996-ban tagja lett a német hard rock megingathatatlan fellegvárának, amelynek históriája mára szinte valódi zenei legendává nőtte ki magát.
Az „Attack” a hedonista folytatása annak, amit Kottak már a „Rock N’ Roll Forever” albumon is csinált. Bulizós rock n’ roll, koszos akcentussal, amely kizárólag a célközönség teljes szórakozás-frekvenciájára van ráhangolva. Punkkal fűszerezve, amelyben nem nehéz kihallani a trendi, vidáman popos hatásokat a Green Daytől egészen a Blink 182-ig. Ehhez hozzáteszel egy kis Kiss-féle glam sminket, és a dolog nagyjából be is betonozódott.
Érdekes, hogy Kottak 49 évesen is javíthatatlan gyerek marad. Az ember azt gondolná, hogy az érett zenészkorban valami eredetibb kalandra vágyik majd, ő viszont a közhelyeken való kitartó lovaglással több mint nyilvánvalóan elégedett.
Az „Attack” egy vén motoros… pardon, egy vén szivar albuma, aki hangos ordítással jelzi, hogy még korántsem írható le, és hogy benne még fortyog a „tinédzser” potencia, a kamaszos csibészség és az általános engedetlenség makacs, kitartó lendülete. Ezt hívhatjuk a középkorú válság kiáltásának. Banális szövegek, banálisan összerakott dalok, tele triviális visszafogottsággal és berozsdásodott, merev rock n’ roll sablonokkal .
A dalok kompaktak, magasan szárnyaló „Einstein-eszkek” nélkül összerakva, a stúdióban teljesen a kézenfekvő megoldásra játszva, és mint ilyenek, egyszerűségükben és kiszámíthatóságukban optimális ütőerőt és pillanatnyi, dallamosan megragadó csábítást érnek el. Egyúttal van bennük potencia, élő és csibészes a produkció, ahogyan azt a rock n’ roll robogásának ilyen közvetlen csupaszsága megköveteli. Persze mindebben annyi a közhelyes máz, hogy a mindössze 32 percnyi zene alatt a hallgató folyton beleütközik a Ramones, a Green Day, a Kiss, a Motley Crue,… stílusú poénokba, ami nem éppen a legjobb útravaló az „Attack” albumnak.
Az „Attack” egy olyan album, amelyet James Kottak a személyes kiengedés jegyében készített, szigorúan a lelkének, szigorúan a saját örömére. Pozitív hangulatú album, a rock n’ roll zúgás szívből jövő kicsapongásáról, amelynek kiszámíthatósága és helyenként MTV-s módra megfűszerezett, divatosan gördeszkás punk fátyla inkább tolakodónak hat, mint természetesnek. Egyszerűen azért, mert James régi iskolás zenész, és a vidáman gondtalan MTV-s világ (amely már jó egy évtizede „hamis” punkot ad el a tömegeknek) nyomaiba vésett bizarrság nem hoz olyan pontokat, amelyekkel Kottak meggyőzhetné az embereket arról, hogy komolyan gondolják a produktumukat.
A jövőben sokkal helyénvalóbb lenne, ha James és a társaság érezhetőbben kacsintgatna a glam rock gyökerek felé, és teljesen kihúzná a zenei irányvonal szótárából a vidám punk gördeszkázást, amelyet az új generáció sokkal meggyőzőbben uralt. Ezt Kottakék nehezen védhetik meg azzal az érvvel is, hogy egyszerűen olyan albumot nyomtak ki magukból, amilyen az adott pillanatban a lelkükön feküdt. Egy olyan zenei kiválóságtól, aki James Kottak mércéjével mérve ennyi kilométert letudott, egyszerűen több kifejezőerőt és művészi megfoghatóságot vár el az ember, mint a homokozóban való gyerekes játszadozás.
A recenzió a RockLine és a Rock Hard Slovenija együttműködésében született.
Felállás
James Kottak – ének, gitár
Tommy Henriksen – gitár, basszusgitár, programozás
Johnny Lucas – gitár
Price Vernon – basszusgitár
Francis Ruiz – dobok
Produkció
Tommy Henriksen
Dallista
1. Teenage Kix
2. Scandalous
3. Hit The Heartbreakers
4. Let’s Do It Tonight
5. Sexy Motherfucker
6. Perfect Defects
7. Bang Bang Baby
8. World War Love
9. So Disconnected
10. Time TO Say Goodbye
