Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Blynd
Kiadó: Fishbone Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 50:47
Értékelés: 3/5
Sepultura a Sepultura után – ráadásul egy egzotikus szigetről, Ciprusról? Nem áll messze attól, amit a Blynd nevű kvartett képvisel. A zenekar gyökerei 2003-ig nyúlnak vissza, és láthatóan több mint lelkes Max Cavalera ősi kifejezésmódja, valamint az 1990-ben még átkozottul aktív bűntársai iránt. A thrash brazil újradefiniálóinak hangja mellett a Blynd hangzásának magjában egy kevés Machine Head is felfedezhető, meg modern post-thrash és igazán vastag rétegnyi kiváló riff.
A The Enemy a zenekar első nagylemeze, és vele mindenki jóllakathatja a brutális egyértelműség és a ritmikailag kivételesen jól megformált düh iránti éhségét, aki szereti Rob Flynnt, a Cavalera fivéreket, sőt helyenként még a szenvedélyes Lamb Of God-hangzást is. Elsősorban a gitárok teszik rá a koronát: sistergő, mérgesen kihegyezett gitárvonalak ezek, amelyek a velenjei metalveteránokra, a Kaozra emlékeztetnek. A kilenc dalból álló, kiváló sorozat elárulja a receptet is: a remek gitárok mellett az előtérben Andreas, a basszusgitáros modern metallal megfertőzött éneke áll, amelyet ritmikailag kiegészítenek Alex, a társ dobolásának meglehetősen szikár, mégis hatékony betétei. Nagy piros pont a zenekarnak az igencsak egzotikus földrajzi származás, amitől az egész lemez hallgatása különleges fényt kapott. Nehéz elképzelni, hogy egy olyan kis szigeten, mint amilyen Ciprus valójában, négy zeneileg rokon lélek találkozzon, akiknek elég lelkesedésük, tudásuk és csökönyösségük van ahhoz, hogy zenekart alapítsanak, aztán megdolgozzanak az első lemezükért, szerződést kössenek egy kiadóval, és még a szélesebb zenei közvélemény figyelmét is magukra vonják. Első demójuk, az Embraced And Abandoned a görög médiában dicshimnuszok sorát kapta, a underground csatornák pedig a zenekar hírét eljuttatták Nepálba, Argentínába és az óceánon túli országokba is. A kilenc jól felépített dal közül elsősorban a címadó The Enemy emelkedik ki, a változatos és meglepetésekkel teli, Pantera által kétségtelenül megihletett Human Touch, valamint a lemez első kislemeze, a (Rage) Mindgames.
A Blynd kissé szükségtelenül visszafogott módon sugároz magából rengeteg tehetséget, ötletet és energiát, amelyet nem lehet letagadni vagy figyelmen kívül hagyni. A The Enemy szinte kötelező hallgatnivaló, ha elkötelezett híve vagy az örök groove-nak és az agresszív élességnek, és a mellkasodban bionikus HC- és metalszív dobog. Ezek a ciprusi nonkonformisták a maguk furcsa módján ugyanis kifejezetten szerethető felfedezést jelentenek: mindent tudnak, amiért a lemezt gondolkodás nélkül újra meg újra leveszed a polcról, és a többszöri hallgatással lefújod róla a felejtés porának utolsó szemcséjét is. A jó szórakozáson és a már hallott, bevált receptek felmondásán túl azonban a srácok egyelőre elég kevés saját ízt és mojót hoznak.
Az értékelés a RockLine és a Rock Hard Slovenija együttműködésében készült.
Felállás
Alex – dob
George – gitár
Dino – gitár
Andreas – ének, basszusgitár
Produkció
Insano & Blynd
Számlista
1. The Enemy
2. I Won’t Break
3. (Rage) Mindgames
4. Bloodline
5. Human Touch
6. One Tear For Glory
7. Take What Is Yours
8. Left Alone
9. Circle Of Life
