Előadó: Work of Art
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 4/5
Ilyen jóleső szívdobogást már rég okozott nekem AOR-album. Főleg, ha egy vadonatúj banda tolja elénk. Az AOR elkényeztetett gyerek: a stúdióban hajszálpontos aprólékosságot követel. Rengeteg apró részlet van benne, amely kifinomult megközelítést igényel, a különböző rétegek és töredékek összeillesztését egy sokrétegű, szerkezetében felépített egésszé, amely a hangzás és a dallamok tökéletességének van alárendelve. Mindennek hibátlanul kell összeállnia, akár a finommechanikában, hogy a dolog végre szikrát vessen!
A Work Of Art egy trió. Svédek! Tényleg. Hát persze, kik mások, megint skandinávok. Frissen sültek a szcénában. Az énekes-billentyűs Lars Säfsund, a gitáros Robert Sall és a dobos Herman Furin. A banda az „Artwork” című debütjén nem titkolja a hatásokat, elsősorban a Totóét, de a Journey fogásai is felbukkannak. A „Toto IV”, az „Isolation” és a „Seventh One” korszaka jó iránytű lesz a nagyjából pontos tájékozódáshoz. Egyenesen kimondom: a zenekart nem kínozza a másolás mániája. Csak párhuzamos kitérők vannak az említett banda felé, elsősorban az összhang, a billentyűk használata, a vokál soulos kanyarjai, sőt a ritmika miatt. Larsnak gyilkos hangja van, ideális a dallamos énekhez. Kifejező minden hangfekvésben. Puha, ha finomnak, érzékinek, törékenynek kell lennie, és parancsoló, amikor robbannia kell. Elképesztő bemutató! A zenekar egyedülálló hangzású albumot rakott össze. Kristálytiszta és kiegyensúlyozott. Az ének abszolút a középpontban áll, ahol pedig a riffelés hangsúlyos, ott az végig finoman előrébb van a háttért betöltő billentyűknél. A basszusvonal dallama világos és jól követhető. A billentyűk teljesen „retro eighties”, a produkció viszont a mai időkhöz képest is korszerűen hat, a nyolcvanas évek szűrt hangzásához mérten élénkebb lüktetéssel (főleg a gitároknál). A dobok rendkívüli hangzásmélységet hordoznak: tiszták, mégis ágyúszerűen zengők.
Ezek a svédek is a dallamkovácsolás mesterei. Olyan motívumoké, amelyek elsőre megragadják a fület. A Work Of Artnál elképesztő rend és fegyelem uralkodik, ami végzetesen vonzó összhangot és kommunikációt diktál a zene egyes építőkövei között. A Why Do I? remek AOR-tankönyv nyitányként. Valójában a tökéletességében rögtön kiderül az egész lemez lényege. A Maria gyakorlatilag az ikertestvére, a két szám akár fel is cserélhetné az 1. és 2. helyét, ezért döntött úgy a zenekar, hogy nem hagy köztük szünetet, csak alig észrevehető átvezetést a szintetizátorokon, ami mesterien ravaszul átveri a hallgató eszét, így az észre sem veszi, hogy már egy új dal megy. A Her Only Lie és a Too Late is csak ennek a kiváló kombinációnak a folytatása: ütős dallamosság a gitár és a billentyűk viszonylatában, valamint fenomenális dinamika, ami az énekteljesítményt illeti. Határtalan kompaktság. A számok középső részei nem is illeszkedhetnének szebben az alapba, mint a Work Of Artnál. A srácoknak kivételes érzékük van a szerzéshez. A Piece Of Mind és különösen a keményebb Cover Me (utóbbi a lemez egyik legszebb refrénjével) is megerősíti a már elmondottakat. A lemez igazi és egyetlen balladai ékköve, a tipikusan svéd dallamos megközelítésű Once In A Lifetime olyan ballada, amilyet minden AOR-banda a saját albumán szeretne tudni!
Kacérkodás a Totóval? A Camelia. Kiegészítő ütőhangszerek (alapritmusok) támasztják alá, a gitár egy kicsit kevesebb torzítással és több természetes hangzással szól, az ének pedig egy csipetnyi soulfűszert visz bele. A lemez egyik végérvényes AOR-csúcsa a Whenever U Sleep. Az előrefrénben ismét a Totót idézi, majd átvált valódi skandináv AOR-os dallamos rockba, mérgesen fülbemászó, végzetesen vonzó és könnyen felismerhető refrénnel. Ott van még a Lost Without Love is, ahol a Toto-trükkök mellett belopózik a Journey szelleme (a refrénben), meg a játékos, soulos kalandozás, a Like No Other, még több támaszkodással a billentyűkre.
Amíg a Work Of Arthoz hasonló zenekarok olyan számokat írnak, mint a Cover Me vagy a Whenever You Sleep, addig egyáltalán nem kell tartanunk attól, hogy örökké a nyolcvanas évek kultikus AOR-klasszikusaiba kell dugnunk az orrunkat. Úgy tűnik, nincs az az ördög, ami feltartóztatná a vikingek jelenlegi inváziót. A föld alatt indult, oda húzódott vissza mára az AOR is. Az „Artwork” egy újabb gyönyörű AOR-album, kiksz nélkül, egyenrangú számokkal, tökéletes produkcióval, kivitelezéssel, a kompozíciók dallamos kidolgozottsága iránti érzékkel és az igazán fülbemászó, bombasztikus drámai hangulattal, amelyet csak az AOR rock ereje tud felszolgálni. Skandináv módra. Az év AOR-debütje?
Felállás
Lars Safsund – ének, billentyűk
Robert Sall – gitár
Herman Furin – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Andreas Olsson – basszusgitár
Produkció
Lars Safsund
Számlista
1. Why Do I
2. Maria
3. Camelia
4. Her Only Lie
5. Too Late
6. Whenever U Sleep
7. Once In A Lifetime
8. Peace Of Mind
9. Lost Without Your Love
10. Like No Other
11. Cover Me
12. One Hour
13. Camelia* (akusztikus verzió)
*… bónuszszám
Az album játékideje: 56.15
Értékelés: 10/10
